Valóban az erőnlét a magyar futball legnagyobb hibája? – Ferencvárosi reagálás

„Nem kenyerem az írás, de most lehetőséget kértem, és kaptam arra, hogy kifejtsem a véleményemet. Bali Péter vagyok, az FTC labdarúgóinak erőnlétéért felelős szakembere, és szeretnék reagálni akár a Nemzeti Sport minapi címlapján sugallt, vagy máshol, újságírók, szurkolók felvetette problémára. Jelesül arra, valóban az erőnlét-e a legnagyobb problémája a magyar futballnak? „Nem kenyerem az írás, de most lehetőséget kértem, és kaptam arra, hogy kifejtsem a véleményemet. Bali Péter vagyok, az FTC labdarúgóinak erőnlétéért felelős szakembere, és szeretnék reagálni akár a Nemzeti Sport minapi címlapján sugallt, vagy máshol, újságírók, szurkolók felvetette problémára. Jelesül arra, valóban az erőnlét-e a legnagyobb problémája a magyar futballnak?

Számos vélemény jelent meg manapság a labdarúgók fizikai állapotáról, amelyek nagyrészt arról szóltak, hogy nemzetközi szinthez mérve nem elég fittek a mi srácaink.

Előzetesen leszögezném, hogy van mit fejlődnünk kondicionális képességek terén. Csakhogy azt állítani, hogy tényleg ebben vagyunk ma legjobban lemaradva, nos, erre reagálnék engedelmükkel.

Bevezetőként annyit, mi, itt a Ferencvárosnál olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elnökünk, Kubatov Gábor kifejezetten támogatja a sporttudományos munkát, és mindent megad a fejlődésért.

Ez a gondolkodásmód tette és teszi azt lehetővé, hogy eljuthatunk olyan nemzetközi konferenciákra, mint a Football Analytics and Performance (Dublin, Amszterdam, Barcelona volt a helyszín), ahová a világ topcsapataitól jönnek erőnléti edzők, sporttudósok, és osztják meg velünk, egymással a tapasztalataikat. Lehetőségünk van olyan folyóiratokra előfizetni, mint a The Journal of Strength and Conditioning Research, amely a National Strength and Conditioning Association hivatalos lapja. Rendszeresen olvassuk a legfrissebb nemzetközi publikációkat, amelyek a fizikai felkészítésekkel kapcsolatban megjelennek. És ami talán még ennél is fontosabb, az orvosi stáb és az erőnléti edzők többször elmehettek neves klubokhoz, amelyeknél feltérképezhették, hogy miként épül fel a kondicionális felkészítés. A klubok, ahol jártunk: Chelsea FC, Juventus és RB Leipzig. Pompás névsor!

Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy minden előítélet ellenére mi bizony folyamatosan tanulunk, képezzük magunkat, és a mi szakterületünkön képben vagyunk a nemzetközi trendekkel.

Adódhat a jogos kérdés: akkor az FTC miért nincs nemzetközi szinten előrébb?

Röviden a válaszom: a futball sokkal összetettebb annál, mint hogy egyik szegmensét fejlesztve a csúcsra lehessen érni. Később részletesebben kitérek erre.

Sokszor megjelennek ilyen-olyan adatok magyar és külföldi játékosokat összehasonlítva. Ezekkel az információkkal csínján kell bánni. Miért? Rengeteg rendszer méri egy mérkőzés, edzés teljesítményét, és nem biztos, hogy ugyanazok a beállítások működnek mindenhol. Például a nálunk használt GPS-es rendszer 25.1 km/órától számolja sprintnek a futást (a szakcikkek zöme innen méri). Azonban az nagyon nem mindegy, hogy ezt a sebességet 0,1–0,2…0,4 másodpercig kell-e tartani. Ezek a beállítások egy eszközön belül is lehetnek különbözőek, így azonban más-más eredmény jöhet ki például a sprintek mennyiségéből. Egy 2015-ös kutatás („Factors Influencing Perception of Effort (Session Rating of Perceived Exertion) During Elite Soccer Training”, International Journal of Sports Physiology and Performamce. P. Gaudino, F.M. Iaia, A.J. Strudwick et al., 2015; 10(7):860–864) 22.7 km/órától méri a leggyorsabb mozgásokat. Nem mindegy.

A Premier League-ben (PL) futnak, sprintelnek a legtöbbet a játékosok, fantasztikus az iram, profi a sporttudomány, irdatlan mennyiségű pénz van a rendszerben. A PL alanyi jogon négy csapatot indíthat a BL-ben. Megnéztem az elmúlt öt év Bajnokok Ligája-szerepléseit (uefa.com). A legjobb nyolcba a maximális lehetőségből 15 százalékban jutott PL-csapat. Az angol futball az elmúlt négy világversenyen a legjobb nyolc közé 20 százalékban jutott be. Még egyszer: ők futnak a világon a legtöbbet, abból is a leggyorsabbakat, vagy legalábbis gyorsan.

Szóval tényleg a sprintek száma a kulcs, ahogy azt a Nemzeti Sport címlapja sugallta?

2013-ban jelent meg egy tanulmány („Match performance and physical capacity of players in the top three competitive standards of English professional soccer" Bradley PS1, Carling C, Gomez Diaz A, Hood P, Barnes C, Ade J, Boddy M, Krustrup P, Mohr M Hum Mov Sci. 2013 Aug;32(4):808–), amelyben összehasonlítják az angol első, második és harmadik osztály mérkőzés teljesítményét kondicionális szempontból. Szinte minden poszton az az eredmény jött ki, hogy a harmadosztályban sprintelnek a legtöbbet, a másodikban kevesebbet, a PL-ben meg annál is kevesebbet. Mi az oka? Egyszerű. Az alsóbb osztályokban kevésbé tudnak futballozni, ezért futással kompenzálnak, azonban 90 százalékban mégis a PL-csapatok nyernek.

Ha sokat sprintelsz, futsz, biztos, hogy megnyered a meccseidet?

Itt van a labdatartás esete. Szakcikkek tucatjai leírták, hogy nagy százalékban az a csapat fut, sprintel többet, amelyiknél nincs a labda. Amelyiknél viszont nincs labda, nem tud gólt lőni. PSG–Celtic 7–1. Gondolják, hogy a legendás Celtic nem sprintelt eleget, a labdarúgói nincsenek csúcsformában fizikailag? Dehogynem. Csak a másik csapat jobb játékosokból áll, jobban tudnak focizni. Nagyon érdekes volt megélni azt is, hogy az FTC–Debrecen telt házas mérkőzés után Máté Csaba kollégámat mennyien felhívták, hogy milyen nagy iram volt, és ilyen meccsek kellenek. Nem akarok elkeseríteni senkit, de az objektív fizikai mutatókat nézve nem volt különb ez a mérkőzés, mint bármelyik másik NB I-es mérkőzésünk. A látszat mennyire tud csalni, és a jó hangulat, telt ház milyen hatással tud lenni a nézőkre. De a szakma ettől még szakma.

Beszéljünk még kicsit a gyorsaságról, a robbanékonyságról, a gyorsulásról. A magyar játékosok lassúak, lomhák, halljuk ezt sokszor. Valóban, ezen a területen is kell fejlődnünk, ez nem vitás.

A riói olimpián a 100 méteres síkfutás döntőjében nyolc színes bőrű futó volt. Miért olyan ritka a fehér bőrű csúcssprinter? A fehér emberek nem ismerik ugyanazokat az edzésmódszereket? Nem hiszem.

Azt szeretném érzékeltetni, hogy a gyorsaság jelentős mértékben genetikailag kódolt.

Bizonyos százalékban fejleszthető. De mi mit ér meg? Nézzünk egy példát.

Egy 100 m-es atléta hónapokat, éveket dolgozik napi több órában, hogy 1-2 tizedmásodpercet fejlődjön, például javuljon a gyorsulása. Tegyük fel, hogy egy labdarúgón ugyanannyi idő alatt napi, heti több órás extra edzéssel tudunk a sebességén 1 másodpercet is fejleszteni, ami az atlétikában egy szint után hihetetlen eredmény lenne.

Ennek a játékosnak van a bajnokságában a legjobb gyorsulása, csakhogy mérkőzés közben nem veszi észre vagy későn reagál egy eseményre. Oda tud érni? Nem. Soha.

Itt ismét arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy, jó időben, jókor futsz-e a megfelelő helyre. Ez nem fizikai kérdés, hiába vagy a legrobbanékonyabb, leggyorsabb.

A futballban a gyorsulások, irányváltások meghatározóak, ezek az adatok nem mindig hozzáférhetőek, azonban a FIFA közzétette a világ leggyorsabb játékosainak maximális sebességét. Cristiano Ronaldo 33.6 km/órával a 14. ezen a listán, rögtön őt követi Lionel Messi 32.5 km/órával. Ezeket a sebességeket jó néhány FTC-játékos tudja, mégis a fenti két labdarúgó a világ legjobbja.

Johan Cruyff írja a könyvében, hogy megfelelő taktika esetén minden terület befutható. Azt is megemlíti, ha nem vagy elég gyors, indulj előbb. Mit jelent ez? Tudni kell olvasni a játékot, mikor, mi következhet. Ha ezt tudod, jó helyezkedéssel például előbb odaérhetsz, mint az ellenfeled, aki sokkal gyorsabb nálad. Cruyff azt is megemlíti, hogy a gyors játék alapja nem kizárólag a gyors futás, hanem az egyérintő. Ehhez azonban kifogástalan technika kell. Hiába futsz te gyorsan, ha abban a sebességben nem tudod lekezelni, pontosan továbbítani a labdát.

Néhány gondolat a fizikai tesztekről. A Juventusnál és a RB Leipzignél járva is azt tapasztaltuk, hogy nem használnak tradicionális felméréseket. A meccsteljesítmény érdekli őket, és aki napi szinten tud monitorozni, mint mi is, az lát minden szükséges adatot. Megkérdeztem a Juventusnál, hogy véleményük szerint a csapatuk sikerességéhez százalékban mennyit tudnak hozzátenni. 70 százalékot mondtak, a maradék 30 százalék szerencse. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik meccsük eredménye a szerencsén múlik. Szerintük! Egy BL-döntős csapatnál ez az arány 30 százalék, ami szerintem nálunk 50 százalék lehet. Mindkét klubnál megerősítették, hogy a sikerhez nincs recept. Sok út van, és nem merik azt mondani, hogy ha ezt csinálod, tuti a győzelem. Magyarországon sokan tudják, mit kellene csinálni a futballban. A fenti két topcsapat nagyon óvatosan nyilatkozik erről.

Néhány szó az utánpótlás-nevelésről. Minden évben a Ferencváros ad helyet a Future Talents Cupnak, amelyen U17-es csapatok mérik össze tudásukat. A teljesség igénye nélkül sorolom, mely csapatok vettek részt már rajta: Sparta Praha, Sampdoria, Sarajevo, Rijeka, FC Bruges, Wisla Kraków, Brabant United, Sturm Graz, Maribor. Több éven át volt szerencsénk GPS-rendszerrel mérnünk minden csapat mérkőzését. Az FTC két csapatot (U17 és U16) indított. 12 fizikai paramétert vizsgáltunk, és ebben állítottunk fel klubsorrendet. A fitneszteljesítmény alapján a 14 csapatból az egyik csapatunk 4. a másik 5. lett. A torna végeredménye szempontjából 8. és 13. helyezést értünk el. A kupát a Rijeka nyerte meg, amely a kondicionális adatok szerint a 11. lett a rangsorban! Tehát hol van a nagyobb lemaradás?

Összefoglalva, remélem, sikerült érzékeltetnem, mennyi minden hatással van, vagy nincs-egy mérkőzésre, arra, hogy ki nyeri a meccset. Én nagyrészt csak a fizikai oldalt mutattam be, nem beszéltünk a futballszakmáról, az orvosi háttérről, a mentális felkészítésről, klubmodellről.
Egy csapat eredményessége közös munka. Az erőnlét fontos, nélkülözhetetlen szelet, de önmagában édeskevés. Egy erőnléti edző, a vezetőedző, az orvosok, fizioterapeuták, és legfőképp a játékosok megfelelő hozzáállása nélkül nem tud eredményes lenni.

Úgy gondolom, ma Magyarországon van jó néhány tanult, felkészült erőnléti edző.

Záró gondolatként talán a Juventustól idéznék, hogy ők olyan játékosokat akarnak, akiknek van kiállásuk, erős a személyiségük, szeretnek futballozni. A többit: cselezni, futni, majd megtanulják, ezt vallják Torinóban.

A szakmai felelősség a miénk, edzőké, de a futballtársadalom minden szegmensében változásra van szükség, mert az előrelépés csak közösen lehetséges.”

Bali Péter