Három gól, három pont: nyert a bajnok a Balmaz ellen

LABDARÚGÓ NB I
14. FORDULÓ
Balmazújváros–Bp. Honvéd 0–3 (Gazdag 35., Lanzafame 49. – 11-esből, Eppel 71.)
Balmazújváros, Városi Stadion, 1239 néző. Vezette: Vad II István

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A bajnok az újonc otthonában – nem mindig ez a legizgalmasabb párosítás, de a huszadik percben úgy éreztük, az NB I szombati kínálatából keresve sem találhattunk volna jobb párosítást. Olyannyira, hogy nemcsak azért sajnáltuk Erik van der Meert, mert megbetegedett, ezért nem tarthatott csapatával a balmazújvárosi bajnokira (távollétében kollégája, Mark de Vries dirigálta a Honvédot), hanem mert egy kimondottan fordulatos, lendületes mérkőzésről maradt le. Azt persze nem tudjuk, mit szólt volna nem sokkal a kezdés után, amikor a játékvezetők azt jelezték: a labda a lécről a gólvonal elé, és nem mögé pattant – pedig Holender Filip gyönyörű egyéni akcióval tört be a tizenhatoson belülre, s a lövéssel sem volt probléma, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Honvéd vezetést szerezzen.

Nem javított volna a kispestiek holland edzőjének állapotán, ha azt látja, hogy előbb Gróf Dávid, nem sokkal később Djordje Kamber csúszott el fontos pillanatban. Amikor a kapus elvesztette az egyensúlyát, Bacsana Arabuli nem túl veszélyes fejese után érkezett felé a labda, úgy tűnt, könnyedén háríthat, végül hálás lehetett a kapufának, hogy kisegítette. Amikor pedig a piros-feketék csapatkapitánya esett hasra, a grúz támadó lódulhatott meg, ám végül beérték a vendégek.

Húsz perc, egy kapufa itt, egy ott, ráadásul mind a két csapat – ez jól érzékelhető volt – meg akarta nyerni a mérkőzést, így nem unatkoztak a nézők. Mint megtudtuk, a szükséges papírok hiányában nem lehetett ott a pályán a Balmazújváros legújabb szerzeménye, a francia Adamo Coulibaly, aki a nézőtérről szurkolt új társainak.

A legjobb lázcsillapítóval ért volna fel Erik van der Meer számára Gazdag Dániel mutatványa. A 21 éves fedezet a 77. első osztályú mérkőzését játszott az első osztályban, de gólt eddig nem sikerült szereznie. Többször is közel járt hozzá, míg a Honvéd öltözőjében egy ideje az ugratások céltáblája volt az ifjú játékos, mondván, ha így folytatja, soha nem tudja meg, milyen érzés is a hálóba találni, ám erre az élményre megérte ennyit várni. A Honvéd akadémiáján nevelkedett labdarúgó huszonöt méterről óriási lövést eresztett meg, s a labda, ahogy mondani szokás, mintha zsinóron húzták volna, vágódott a jobb felső sarokba. Hatalmas lövés, káprázatos gól volt ez – szerzője pedig a kispad felé rohant, ahol az egész csapat, a cserékkel, a stábtagokkal együtt a nyakában lógott.

Egyértelmű volt, hogy a hazaiak a fordulás után minél hamarabb egyenlíteni szerettek volna, ám az elképzeléseket gyorsan tönkretette Pogacsics Krisztián rossz ütemű kifutása – a kapus lemaradt a labdáról, és letarolta Eppel Mártont, a megítélt büntetőt pedig Davide Lanzafame váltotta gólra.
A vendégszurkolók nagyon örültek, a hazai oldal elcsendesedett, és a semleges nézelődők sem lehettek igazán feldobva, mert ezután már messze nem volt olyan élvezetes az összecsapás, mint előtte. Az újonc mindent megpróbált, de ekkor már látszott, a tapasztaltabb, rutinosabb kispesti csapat jobb annál, hogy ezt a három pontot kiengedje a kezéből. Sőt, ha egészen őszinték vagyunk, azt is mondhatjuk, a bajnok különösebb erőlködés nélkül távol tartotta a kapujától az ellenfelét.

Érdekes játék a futball. Sokáig egyenlő erők küzdelmét láthattuk a pályán, ám egy nagyszerűen eltalált távoli lövés, majd egy komoly baki a kapustól eldöntötte a mérkőzés sorsát. A Honvéd annyival feltétlenül jobb volt, hogy hibákkal nem segítette a riválist, sőt kétgólos előnye tudatában már élvezni is tudta a játékot, olyannyira, hogy a végig agilis Eppel Márton, miután mellel maga elé tette a labdát, a hazai védők között közelről a harmadik kispesti találatot is bebombázta a Balmazújváros kapujába.

A Honvéd játékosai pontosan tudták, miként kell jobbulást kívánni a vezetőedzőjüknek.