„Bár vezetőedzőként nincs nagy múltja…” – mutatja be vezetőedzőjét a DVSC hivatalos honlapja, és itt meg is állhatunk. Természetesen a kérdéssel, hogy jövője vajon van-e? Miközben itt a jelen, amelyre csak azért keresem a jelzőt, mert tisztelem a debreceni futballhagyományokat. Elsőre azt vágnám rá, hogy gyalázatos, méltatlan, szégyenteljes (a nem kívánt törlendő), ám rögtön elnézést kérek a minősítésért, hiszen a „személyzeti politika” nyilván tudatos, átgondolt, körültekintő.
Ennek jegyében tették partra az első csapatnál Kondás Elemért, nem tartották meg a legendás Sándor Tamást, s szavaztak a portugálokra. Akik aligha hiszem, hogy tudták egyáltalán, hol is van Debrecen.
Maradva a honlapnál és a szakmai elöljáróknál, a vezetőedzőként virító Leonel Pontesről már tudjuk, hogy „nincs nagy múltja”, segítői közül Pedro Ilharco „jól ért a játékosok nyelvén”, José Mária Pratas pedig „magas szintű profi eszközökkel dolgozik”.
Ehhez képest a Loki utolsó előtti a tabellán, legutóbbi öt bajnokiján nem lőtt gólt, október vége óta azt sem tudja, mi az, hogy három pont. A Bp. Honvéd ellen szombaton tizennégy játékos próbált meg az egyről a kettőre jutni, kilencen külföldiek… A magyarok közül pedig egy akad, akinek van némi debreceni kötődése, Tőzsér középpályás a városban volt kamasz. Történik mindez olyan történelmi településen, ahol a lokálpatriotizmus szinte tapintható.
Pontes mester dicséretes módon igyekszik beilleszkedni a magyar közegbe, a magyarázkodás már eléggé jól megy neki. Érvei még nem tökéletesek, hiszen folyamatosan arról beszél, hogy ő és csapata „az építkezés” fázisában van. Arról nem esik szó, hogy mit is építenek egyáltalán, a látvány mindenesetre leginkább az építőiparban kemény teleken szokásos fagyszünetre emlékeztet, mozgás alig, semmi teljesítmény. A portugál különítmény augusztus óta tologatja a téglákat, s úgy látszik, Kőműves Kelemen adja a szakmai hátteret („Amit estig raktak, leomlott reggelre…”), nem éppen futballszakember.
És a történet sem valami szívderítő.