– Még mindig a befejezésen töpreng?
– Á, csak az idegesség mondatta velem, hogy lehet, én látom rosszul a dolgokat, és abba kellene hagynom a futballt – vágta rá immár mosolyogva a Ferencváros vasárnap délelőtti edzését követően Böde Dániel, aki bő két hónappal a súlyos bokasérülése után a szombati, Puskás Akadémia ellen 2–0-ra megnyert mérkőzésen tért vissza. – A lefújást követő percekben kissé savanyú volt a szőlő, dühített, hogy hiába szereztem két gólt, a jegyzőkönyvben egy sem szerepelt. Fél óra múltán már megnyugodtam, egyet aludva a történtekre pedig azt mondom, csak a pozitívumokat nézem.– Még mindig a befejezésen töpreng?
– Á, csak az idegesség mondatta velem, hogy lehet, én látom rosszul a dolgokat, és abba kellene hagynom a futballt – vágta rá immár mosolyogva a Ferencváros vasárnap délelőtti edzését követően Böde Dániel, aki bő két hónappal a súlyos bokasérülése után a szombati, Puskás Akadémia ellen 2–0-ra megnyert mérkőzésen tért vissza. – A lefújást követő percekben kissé savanyú volt a szőlő, dühített, hogy hiába szereztem két gólt, a jegyzőkönyvben egy sem szerepelt. Fél óra múltán már megnyugodtam, egyet aludva a történtekre pedig azt mondom, csak a pozitívumokat nézem.
– Úgymint?
– Visszatértem, győztünk, ráadásul tizennyolcról húsz pontra növeltük az előnyünket a tabellán. Ja, és Dibusz Dénes nem kapott gólt! Sokan sokat tettek azért, hogy nyerjünk, de a legtöbbet talán Dénes. Nem is talán, biztos.
– És amit ön véghezvitt, az smafu?
– Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget neki. Egyszerűen jól jött ki a lépés. A beállásom után gólra gólt rúgtunk, de ez nem csupán az én érdemem. A gólpasszomnál még mázlim is volt, bevallom, abban a szituációban nem Cristian Ramírez fejét, hanem a kaput vettem célba, csak „eltörtem” a labdát. Sebaj, legalább igazolást nyert a tétel, hogy nincs jobb egy rossz lövésnél…
– Gyanítom, visszanézte már az összefoglalót. Hogyan látta a kérdéses szituációkat?
– Ugyanúgy.
– Vagyis kitart amellett, hogy két gólt elvettek öntől?
– Az első gólunkat megelőzően átemeltem a labdát a kifutó kapus felett, és bár Branko Pauljevics igyekezett kirúgni, csak annyit ért el, hogy beljebb segítette az amúgy is gólba tartó labdát. Már akkor is úgy láttam, hogy én lőttem a gólt, így voltak még hatezren a stadionban, egyesek azonban másképp vélekedtek. Ennyit erről.
– Nézzük akkor a másodikat. A felvétel megtekintése után ön is lefújta volna a Renato Keliccsel szembeni lökést?
– Én nem, de a síp nem is nálam volt… Az a helyzet egyértelmű, hamarabb felugrottam, mint a védő, így őt megelőzve fejeltem a labdát a kapuba. A kezemet valóban kitettem, ám nem éreztem úgy, hogy szabálytalanságot követtem volna el. Hibát ellenben igen, ugyanis ha Cristian Ramírez beadása után nem a lécre, hanem a kapuba bólintok, a kipattanóra már nem kellett volna ugranom. Mindamellett nem is rágódnék ezen a szituáción, ha az első gólt nekem ítélik.
– Még van remény: a Ferencváros a Magyar Labdarúgó-szövetséghez fordul abban a reményben, hogy jóváírják önnek a gólt.
– Ez szép gesztus a klubtól, de én már nem akarok ezzel foglalkozni. Szombaton még mérges voltam amiatt, hogy elvettek tőlem két gólt, vasárnap reggel már csak nevettem rajta.
– Bocsásson meg, ám nem hiszem el, hogy nem érdekli, tizenkettő vagy tizenhárom gól áll-e a neve mellett.
– Érdekelni érdekel, de én már nem tudok változtatni a történteken. Jóllehet minden csatár életében fontos a gól, ha a Nősök–Nőtlenek meccsen játszik, akkor is. Nekem kiváltképp az, mert a bajnoki cím és a kupagyőzelem mellett a gólkirályi címet is szeretném elhódítani.
– Miután eldőlt, hogy hivatalosan gól nélkül zárta a szombatot, Dibusz Dénes azzal vigasztalta, hogy legközelebb hármat rúg.
– Mondtam már, hogy nagyon jó kapus? Legyen remek jós is! S ha háromszor a kapuba találok, egyet csak megadnak…