„Éppen vasárnap volt napra pontosan húsz éve, hogy a hazai egy–egyes döntetlennel kiharcoltuk az Anderlecht elleni továbbjutást – mondta a szon.hu-nak Goran Kopunovics. – Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni, hiszen mostanában nagyon sok újságíró kérdezett az akkor történtekről. Megmondom őszintén, nagyon unom már a témát. Nem azért, mert szégyellnünk kellene, ami történt, hanem mert még mindig ez az utóbbi két évtized legnagyobb magyar futballsikere.”
„Harminc éve nem voltunk világbajnokságon – igen, többes szám első személyt használt a szerb, de a jelek szerint magyar fejjel gondolkodó korábbi csatár, jegyzi meg az írás szerzője –, nem beszélve az Európa-bajnokságról, húsz év alatt csak egyszer ismétlődött meg, hogy magyar csapat a BL-főtáblára került. Amikor mindezt átéltük, azt hittem, hogy három-négy évente előfordul majd ilyesmi, és azok a csapatok jelentik majd az aktuális témát, ehelyett még mindig bennünket ünnepelnek. Kívánom minden magyar labdarúgónak, hogy élje át, amit mi, nem kell mást tenni, csak dolgozni. Nagyon sokat…”szon.hu-nak Goran Kopunovics. – Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni, hiszen mostanában nagyon sok újságíró kérdezett az akkor történtekről. Megmondom őszintén, nagyon unom már a témát. Nem azért, mert szégyellnünk kellene, ami történt, hanem mert még mindig ez az utóbbi két évtized legnagyobb magyar futballsikere.”
„Harminc éve nem voltunk világbajnokságon – igen, többes szám első személyt használt a szerb, de a jelek szerint magyar fejjel gondolkodó korábbi csatár, jegyzi meg az írás szerzője –, nem beszélve az Európa-bajnokságról, húsz év alatt csak egyszer ismétlődött meg, hogy magyar csapat a BL-főtáblára került. Amikor mindezt átéltük, azt hittem, hogy három-négy évente előfordul majd ilyesmi, és azok a csapatok jelentik majd az aktuális témát, ehelyett még mindig bennünket ünnepelnek. Kívánom minden magyar labdarúgónak, hogy élje át, amit mi, nem kell mást tenni, csak dolgozni. Nagyon sokat…”