Busai: Sértettség nincs bennem, csak elszántság

A Ferencváros játékosa januárban, februárban és márciusban is csapata egyik, ha nem a legeredményesebb labdarúgója volt, mégsem került be eddig egyszer sem a kezdőcsapatba a négy tavaszi forduló során.

A Ferencváros játékosa univerzális, hiszen védőként, középpályásként, támadóként is bevethető – Thomas Dollt, a zöldek edzőjét is faggattuk már arról, szerinte melyik a valódi posztja Busai Attilának. Roppant sokoldalú, ez kétségtelenül előny, bár szakemberek szerint néha hátrány, ha valakinek nincs igazi, állandó, konkrét helye.

„Támadó középpályásnak tartom magam, most ebben a szerepkörben érzem magam a legjobban – válaszolta felvetésünkre a 26 éves futballista. – Az MTK utánpótlásában védőként kezdtem, tizenöt éves koromban Urbányi István tett be a középpályára, de az U17-es válogatottban is eleinte belső védőként játszottam, majd a két szűrő egyike voltam, mégpedig az, amelyiknek több támadófeladata volt. Végül aztán középső középpályás lett belőlem, akinek egyaránt van dolga a védekezésben és a támadásban is, de a Ferencvárosban sokszor előre kerültem, és nemcsak az előkészítésben kellett részt vállalnom, hanem a befejezésekhez is odaérni.”

Mondhatjuk, ezzel sem volt gondja az egykori védőnek, hiszen ebben a bajnokságban győztes gólt lőtt az ETO-nak még ősszel (Győr–FTC 0–1), de betalált a Nyíregyháza és a Pécs kapujába is, három gólt szerzett az ősi rivális Újpest elleni Ligakupa-találkozón. Tavasszal a Csákvár elleni Magyar Kupa- és a Szigetszentmiklós elleni Ligakupa-meccsen is triplázott, vagyis nem vitás, feltalálja magát a kapu előtt.

Vasárnap volt egyesülete, az MTK ellen is gólt szerzett – szokás szerint a kispadról beszállva.

„Tudom, hogy nem könnyű a helyzet... De ez a Ferencváros. Tele van jó játékossal, néha jó formában lévő futballisták a kispadra sem férnek oda, annyira erős a keret. Az biztos, hogy nem szűrőként vesznek számításba, arra ott van Somália, Gyömbér Gábor és Vladan Csukics, s a legtöbbször közülük csak egy játszik. A két belső középpályás szerepkörére, ahol eddig számolt velem a szakmai stáb, ott van Gera Zoltán és Hajnal Tamás. Gondolom, mindenki tudja, ketten együtt hány évet töltöttek el nagyon erős bajnokságokban, sok válogatott mérkőzés rutinja van a hátuk mögött, ha létezik erős konkurencia, akkor az övék az... Szélső és ék azért nem vagyok, a csatár mögötti pozícióban sikerült mostanában ennyi gólt elérnem, de ebből a két játékosból bármelyiket is kiszorítani nem könnyű feladat.”

Ezzel együtt nem kétséges, hogy Busai Attila nem adta fel a kezdőcsapatba kerülésért vívott harcot, és profi labdarúgóhoz méltó módon az edzéseken a maximumra törekedve harcol azért, hogy minél több lehetőséget kapjon.

„Azt nem tagadom, rossz érzés, ha a hét közben szerzett három gólom, a mostanában tapasztalható formám után sem voltam a kezdőben. Gera Zoltán kérdezte tőlem: miért nem vagy csatár? Annyi gólt rúgsz mostanában, olyan jól érkezel a kapu elé... Mit mondhattam? Ott játszottam eddig is, ahova az edzőm küldött, ez nem kívánságműsor. Dolgozni kell tovább.”

Nemcsak az újságírók, hanem a támadó ismerősei is azt firtatják: hány gólt kellene rúgnia, hogy bekerüljön a csapatba? Busai Attila szerint ezt a kérdést nem neki kell feltenni (Thomas Doll pedig korábban azt mondta erre, neki azt is figyelnie kell, hogy csereként olyan játékost küldjön be, akiről tudja, hogy pluszt ad a csapat teljesítményéhez), ő arra összpontosít, hogy a saját dolgát a tőle telhető legjobb színvonalon elvégezze.

„Korábban sokat kínlódtam a közelítő izmommal, de most nincs probléma. Télen egy edzést sem kellett kihagynom, jó fizikai állapotban érzem magam, és az egész csapat rendben van erőnlétileg. Ha esélyt kapuk, futok, rohanok a kapu felé, jók a beadások, és valahogy mostanában mindig megtalálnak a labdával. Edzeni, hajtani kell tovább, másképp nem reménykedhet több játéklehetőségben az ember. Sértettség nincs bennem, csak elszántság.”