A magyar futball nagy tűzoltója már unja a slagokat

– Már az emlékiratait készíti?
– Na, annyira azért nem tragikus a helyzet – mondta a 64 esztendős Tóth Bálint, a Vasas korábbi nagyszerű játékosa, az edző, aki legutóbb Pápán dolgozott. – Eszemben sincs nyugdíjba vonulni, tele vagyok energiával, elképzelésekkel, és szeretnék újra leülni a kispadra.

– Hol?
– Egyelőre fogalmam sincs. Ősszel voltak tapogatózó érdeklődések az első és a másodosztályból is, aztán egyikből sem lett semmi. Őszinte leszek, úgy vártam a téli holt szezont, hogy majd kellek valahová, hogy egyszer csak megcsörren a telefon, és azt mondják, „Pipi”, rád van szükség. De nem volt ilyen.

– Nem kell sehová?
– Egyelőre úgy tűnik, hogy nem, és ezen bizony el kell gondolkodnom. Pedig mindarra, amit az edzői pályafutásom alatt tettem, igenis büszke vagyok. Bárhová hívtak, megoldottam a rám bízott feladatot, csapatokat tartottam bent, vagy juttattam fel. Igazi tűzoltó voltam. Most viszont úgy érzem magam, mintha bekerültem volna a tűzoltószertárba, a slagok meg a fecskendők közé, és már nincs szükség rám akkor, amikor ég a ház valahol.

– Mivel tölti a napjait?
– Szerencsére van dolgom bőven. Immár tizennégy éve forgalmazója vagyok a Bemer terápiás,
alternatív gyógyászati segédeszköznek, amely az érterápiában segít, és szaktanácsadója az azt
gyártó cégnek. Nem mondom, hogy dübörög az üzlet, de azért van érdeklődés.

– Ha már a gyógyászat… Beszélhetne arról, amit Végh Antal a nyolcvanas évek közepén már feszegetett: miért beteg a magyar futball?
– Jó, hogy mondja, mert lehet, hogy a végén megírom az emlékirataimat. A gondok ott kezdődnek, hogy rossz az utánpótlásképzés, gépiessé vált a gyerekek felkészítése, nevelése. A bója nem ellenfél, azt rakosgathatják a pálya bármelyik pontjára, felrajzolhatják, milyen ívben, szögben kell kerülgetni őket, sohasem ér fel a test test elleni küzdelemmel. Már sokan elmondták előttem azt, amit magam is vallok, hagyni kell játszani a gyerekeket, hagyni kell őket kibontakozni, belefeledkezni a meccsbe, hogy megmutassák, mekkora tehetség lakozik bennük. Dolgoztam az utánpótlásban, tudom, miről beszélek, és ne hagyjuk ki a felelősség kérdését sem.

TÉNYLEG: KI A FELELŐS A ROSSZ UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉSÉRT? MIÉRT KELLETT TÁVOZNIA PÁPÁRÓL? HA KÖNYVET ÍRNA, MI KERÜLNE BELE KIPRICH JÓZSEFRŐL? MIT VÁR A VASASRÓL? A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN TÓTH BÁLINT EZEKRE A KÉRDÉSEKRE IS VÁLASZOL.