– Bezárt a bazár, eldőlt, hogy marad. Miként élte meg a mögöttünk hagyott átigazolási időszakot?
– Igyekeztem csakis a feladatomra és a felépülésemre összpontosítani, de elismerem, a bizonytalanság néha megviselt – mondja a Haladás húszéves játékosa. – Sokáig húzódott az ügyem, hosszú hetekig kérdéses volt, megyek-e vagy maradok, és ettől senki sem tudná magát teljesen függetleníteni. Sajnos nekem sem mindig sikerült.
– Csalódott, hogy a szombathelyi tulajdonosok végül egyetlen ajánlatra sem bólintottak rá?
– Cseppet sem vagyok csalódott. Noha amit korábban mondtam, továbbra is tartom, a fejlődésem, az előrelépésem érdekében jó lett volna, ha már most klubot válthatok. Nem rajtam múlt, hogy nem jött létre üzlet. A tulajdonosnak szíve-joga eldönteni, elfogadja-e az ajánlatot vagy sem. Nem dőlt össze a világ, hogy maradok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél előbb egészséges legyen a lábam, s ismét edzésbe állhassak.
– A hírek arról szóltak, nem sietteti a gyógyulását addig, amíg nem dől el a jövője. Igaz ez?
– Alaptalan szóbeszéd volt csupán, nem érdemes rá, hogy bővebben beszéljünk róla. Orvostól orvosig jártam, injekciókat kaptam, szerettem volna gyorsan visszatérni. Egyenes futáskor nem, minden más mozdulatnál viszont fájt a térdem, mégis siettettem a felépülésemet. Egy hete jártam legutóbb orvosnál, akkor azt mondták, három hetet kell kihagynom. Hétfőn ismét vizsgálatra megyek, bízom benne, azzal fogadnak, nem kell még egy hetet várnom, s elkezdhetem a munkát.
– Kétségkívül hiányzik a Haladás támadósorából.
– Jólesik, ha így látják. Nem kezdtünk túlzottan jól, ránk fér a bajnoki szünet. Szeretnék minél előbb visszatérni a pályára, jól játszani és gólokat szerezni. Hogyha érett, eredményes játékot nyújtok, felkeltem a csapatok érdeklődését, s a télen újból napirendre kerülhet az átigazolásom. Ezzel kétségkívül a Haladás is jól járna.