Horváth Ferenc: Kassai hibáiról senki nem beszél

– Felteszem, nem, vagy legalábbis nem ilyen módon vágyott világhálós hírnévre.
– Miért, mi történt? – érdeklődött Horváth Ferenc, a győriek vezetőedzője a Nemzeti Sport felvetésére.

– Valóságos tréfalavinát indított el azzal, hogy azt mondta, a pécsiek tíz emberrel védekeztek.
– Csakugyan ilyet mondtam volna?

– Persze, a televízióban. A kérdés csak az, hogy akkor mégis hogyan szereztek a vendégek öt gólt.
– Arra utaltam csupán, hogy ellenfelünk a mérkőzés nagy részében a védekezéssel törődött. Ezt bizonyítja a labdabirtoklási arány is. Hatvanöt-hetven százalékban volt nálunk a labda, ezért most is jogosnak érzem az észrevételem. Sokra viszont nem mentünk a mezőnyfölényünkkel, és az eredmény csakugyan önmagáért beszél.

– Volt idő értékelni a látottakat – mi volt a probléma?
– Az, hogy kilenc perc alatt két gólt kaptunk. Ezek után nem lehetett taktikáról beszélni, futottunk az eredmény után. De látni kell, hogy nem egyedül én, valamint a játékosaim követtek el hibákat a mérkőzésen.

– Hanem?
– A játékvezető, Kassai Viktor. Kíváncsi vagyok, lesz-e bármilyen következménye annak, hogy két olyan hibája is volt, amely döntően befolyásolta a mérkőzést. Előbb kettő-kettes állásnál Pátkai Mátét letalpalták, ezt nem vette észre, ebből az akcióból lőtte Koller Krisztián a harmadik pécsi gólt. Ezután Kassai Viktor nem adott meg nekünk egy tizenegyest. Most mindenki rólunk ír, témát ad a vereség, a bírói hibákról ugyanakkor senki sem beszél.

– Bántja, hogy máris tréfák tárgya és kritikák céltáblája lett?
– Dehogy bánt, úgy vagyok vele, hogy még mindig jobb, ha beszélnek az emberről. Az már régen rossz lenne, ha a kutyát sem érdekelném. Ez egy ilyen foglalkozás, el kell viselni a kritikát. Nincs is ezzel semmi baj.

– Nem nyomasztja, hogy tavaly szeptemberben, még paksiként volt legutóbb győztes csapat vezetőedzője?
– Mit mondjak, nem esik túl jól. Tudom azonban, mennyit dolgoztam, dolgoztunk a csapattal, remélem, hamarosan megszakad a rossz sorozat. Nyilván nem így képzeltem el a rajtot. Nem erre készültem, készültünk.

– Pintér Attila bajnokcsapatát nemegyszer érte kritika, hogy túlságosan védekező. Horváth Ferenc együttese, úgy fest, a bátor játékra helyezi a hangsúlyt – egyelőre eredménytelenül. Lehetetlen helyzet ez, nem?
– Van egy elképzelésem, és szeretném azt a pályán viszontlátni. Látom persze, hogy néha még hiba csúszik a játékunkba. Nem kifogásként, inkább tényként mondom csak, hogy megesett, a sokszor emlegetett Verebes-csapat is beleszaladt néha a késbe. Sajnos van ilyen, de igaza van, ettől még nem kellett volna öt gólt kapnunk a pécsiektől.

– Maradva még Pintér Attilánál, a kapitány korábban azt mondta, látott olyan mérkőzést, amely nem nyerte el a tetszését, mert a játékosok nem csinálták meg azokat a mozgásokat, amiket a válogatottnál átvettek, gyakoroltak. A kapitány megmondja, hogyan mozogjanak klubcsapataikban a labdarúgók?
– Nem tudom pontosan, mire gondolt Pintér Attila, amikor ezt nyilatkozta. Azt éppenséggel furcsának találnám, ha a német kapitány, Joachim Löw odamenne Pep Guardiolához, s megmondaná neki, milyen mozgásokat vár el a keretbe meghívott vagy kiszemelt játékosaitól.

– Tegye a kezét a szívére, összejöhet a címvédés?
– Megpróbáljuk! Akkor hét pont volt a Debrecen előnye, most tíz. Sok mindennek össze kell azonban jönnie a sikerhez.

– Mondjon egy példát.
– Jó lenne, ha egy bajnokin végre mi kerülnénk előnybe.

– Úgy egy csapásra minden más lenne?
– Nemcsak más, de sokkal jobb is.