Lencse László, elmondása szerint, ma már profibban áll a futballhoz (Fotó: Szabó Miklós) |
– A második liga kivételével az elsőtől az ötödikig megmérkőztek valamennyi spanyol osztály egy-egy képviselőjével, ráadásul csak nyertek. Adódik a kérdés, a Puskás Akadémia a spanyol labdarúgás melyik szintjére való?
– Mint általában az edzőmeccsekből, a mieinkből sem szabad messzemenő következtetéseket levonni – mondta Lencse László, a Puskás Akadémia FC támadója a Nemzeti Sportnak. – Már csak azért sem, mert kemény edzések után, rápihenés nélkül veselkedtünk neki a tesztmérkőzéseknek. Hogy nyertünk, örömteli, olykor szerencse is kellett hozzá, mindenesetre jó volt testközelből tapasztalni azt a labdabiztonságot, amely a spanyol alacsonyabb ligás együtteseknek is sajátjuk.
– No de ők bajnoki ritmusban vannak, szóval ha az önök futballja a felkészülés mostani szakaszában nem is nyújt valós képet, az övék igen. A Puskás Akadémia melyik ligában indulhatna?
– Nem akarok kibújni a válasz alól, tényleg nem tudom. Sokkal fontosabbnak tartom a tapasztalást, azt, hogy milyen sok elmozgással játszanak, mennyi pontos passzokkal, és mint említettem, hogy mennyire labdabiztosak.
– A biztató eredmények és a megerősített felcsúti keret alapján mondhatjuk, hogy hatalmas blama lenne, ha nem maradna az élvonalban az Akadémia?
– Én már azt is nagy csalódásként élném meg, ha nem tudnánk a tizennegyedik helyről jócskán előrelépni.
– Csapata tizennegyedik. Biztos, hogy Lencse Lászlónak itt kell tartania?
– A spanyolországi edzőtáborban is mondogatták a srácok, hogy előrébb is tarthatnék. Sajnos később nőtt be a fejem lágya, mint kellett volna. Ugyanakkor ahhoz, hogy mégiscsak megérjek, nagyon jót tett a külföldi vendégjáték. Ha röviden akarom megfogalmazni, profibban állok a futballhoz.
– És ha hosszabban...
– Három éve például még nem foglalkoztam a táplálkozással, a vitaminbevitellel, az edzéseken sem mindig koncentráltam úgy, ahogy légiósként kénytelen voltam elsajátítani. Izraelben vagy Görögországban egyből, szó nélkül kiraknak a csapatból, ha nem megfelelően teljesítesz a tréningeken, mert van minimum másik két jelölt a posztodra. Nincs edzői babusgatás, nem mintha erre vágynék. Megtanultam másképp nézni a futballra, megváltozott a gondolkodásom. Leginkább lelkileg nem voltam elég erős. Ha kihagytam egy helyzetet, napokig rágódtam rajta, vagy letört, ha beszóltak a lelátóról, vagy ha az edzőm a győztes gólom után a következő összecsapáson a kispadra ültetett. Kint megtanultam, nem szabad azzal foglalkozni, ami volt, előre kell nézni.
– De mi gátolta meg abban, hogy itthon is száz százalékot adjon az edzéseken?
– Semmi. Csak nem voltam elég profi. Ma azonban ha az az ukáz, hogy tíz méter sprint, Lencse Laci tizenegyet fut, és még véletlenül sem kilencet, és bármelyik foglalkozáson ugyanúgy koncentrál, mintha meccsen lenne.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, LENCSE LÁSZLÓ SZERINT MI KELL AHHOZ, HOGY HAZÁNKBAN IS ALAPVETÉS LEGYEN EZ A HOZZÁÁLLÁS, KERESSE A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁT!