„Nincs értelme számolgatni – nyilatkozta Simon Attila a Nemzeti Sportnak. – Hosszú még a szezon, sok minden történhet, jöhet formahanyatlás vagy éppen sérülés. Sőt az is megeshet, hogy az ember még jobban beindul, és a reméltnél több gólt szerez. Bízom benne, hogy kitart a formám, mint ahogy az is elképzelhető, hogy megfordul a szerencse, és minden labda kifelé pattan, esetleg állva marad a kapus a tizenegyesnél.”Simon Attila a Nemzeti Sportnak. – Hosszú még a szezon, sok minden történhet, jöhet formahanyatlás vagy éppen sérülés. Sőt az is megeshet, hogy az ember még jobban beindul, és a reméltnél több gólt szerez. Bízom benne, hogy kitart a formám, mint ahogy az is elképzelhető, hogy megfordul a szerencse, és minden labda kifelé pattan, esetleg állva marad a kapus a tizenegyesnél.”
Utolsó félmondatával Simon Attila a Debrecennek lőtt csibészes tizenegyesére utalt, amikor megvárta, hogy Verpecz István kapus eldőljön, majd lazán alárúgva küldje a kapuba a labdát.
„Letettem a labdát, és úgy gondoltam, jobbra lövöm – emlékezett vissza a büntetőre Simon Attila. – Aztán arra gondoltam, inkább a kapus jobb kezéhez lövöm, de úgy voltam vele, ezt a megoldást már sokat választottam. Végül nagy nehezen rávettem magam a löbbölésre, de egy darabig én sem hittem el, hogy sikerülhet. Fújtam egyet, és aláböktem a labdának, szerencsére bejött.”
Érdekes lett volna Horváth Ferenc reakciója, ha kimarad a tizenegyes.
„Nem mondta, hogy többet ilyet ne csináljak – mondta nevetve Simon Attila. – Volt már ilyen büntetőm, még a Kecskemét játékosaként. Akkor azzal nyertünk az Újpest ellen, és akkori edzőm, Csertői Aurél is gratulált. Aztán hozzátette, hogy ha kimaradt volna, félmilliós büntetést kapok. Mondjuk ilyen esetben kínos is a hiba.”