Mezey: Három bajnoki címre elegendő Videotont építettem

Az 1986-ban világbajnoki szereplésig vezetett magyar válogatottat és a magyar bajnok Videotont egy helyen őrzi a szívében, szakmailag azonban a Székesfehérváron elért bajnoki címét érzi nagyobb sikernek.

„Szinte a nulláról építettük fel a csapatot. Visszatekintve, annak a társaságnak legalább még három évig bajnoknak kellett volna lennie, hiszen az ellenfelek nem erősödtek jelentősen. Ennek ellenére a nemzetközi szereplés és az Európa-ligában nyújtott teljesítmény elismerésre méltó, de remélem, hamarosan ismét bajnok lesz a kedvenc csapatom.”

Érkezésekor uralkodó szakmai munka hátteréről így nyilatkozott: „Amikor felkértek sportigazgatónak, iszonyú állapotok uralkodtak. Olyanok, amelyeket szavakba nem lehet önteni. Remek háttértámogatással aztán túljutottunk a nehézségeken, és a magyar szinthez képest csúcsminőségű csapatot produkáltunk két év alatt. Persze, ehhez kellett az a komoly háttérbázis, amelyet a klubtól megkaptunk.”

Kinevezése kalandos körülményeiről is megkérdezték, nem sokon múlt, hogy akkor nem Lothar Matthäus ült le a Vidi kispadjára.

„Engem bíztak meg, hogy a csapathoz csábítsak egy neves külföldi vezetőedzőt. Matthäus nem jött össze, nem volt más, edzőmérkőzést kellett játszani, akkor szóltak, hogy vegyem át a csapatot.”

„Egyszer talán még könyvet is írok erről unalmamban, biztos sokakat érdekelne, hogy lehet magyar viszonyok között, magyar játékosokra, magyar miliőre épülő, korszerű futballt csinálni.”

Persze a megfelelő háttér nem minden: „Lokálpatriotizmus nélkül nem lehet klubot építeni, nézzük meg a Barcelonát és a Bayern Münchent. Kell egy kis plusz ahhoz, hogy igazán a csúcsokra jussunk, ezt a pluszt kezdtem építeni magyar játékosokkal egy csodálatos városban, egy remek klubnál. Közben tényleg sikerült egy új játékrendszert és csapatot felépíteni, enélkül a plusz nélkül ma nem lehet tartósan produkálni. A világ példája is mutatja, hogy a pénz önmagában nem elég.”

A bajnoki cím őszén nehezen indult a Videoton szezonja, a Maribor elleni kiesés és a Siófok elleni vereséget követően egy hajszálon múlt, hogy nem menesztették Mezeyt. Az El-búcsút nem tartja kudarcnak, szerinte hű tükörképe volt, a magyar labdarúgás akkori állapotának. Elmondása szerint kis szerencsével akár tovább is juthattak volna, de a kieséssel biztos táptalajuk volt a csapatépítéshez és a magyar mezőny letarolásához.

„Én végig hittem a bajnoki címben, mindannyian éreztük, hogy megnyerhetjük a bajnokságot. A negyedik fordulóban az élre álltunk, tetemes gólkülönbséggel, példás csapategységgel vittük végig a bajnokságot. Egy edzőnek a munkája csúcsa, mikor a levegőbe dobják a játékosok. Hála Istennek, én ezt ötször is átélhettem, de olyan őszinte ünneplésben sehol nem volt részem, mint Fehérváron, mai napig lenyűgöznek az emlékek.”

A beszélgetés során szóba került az egy évvel korábbi ezüstérem, illetve az utolsó forduló sorsdöntő kilencven perce is.

„Az Újpest ellen kizavart a bíró, hirtelen felindulásból mondhattam valamit. A bajnoki cím szempontjából döntő, Győr elleni mérkőzésen nem ülhettem a kispadon, s bár Bekő Balázs kiválóan tette a dolgát, állítom, ha a kispadon ülök, már akkor bajnokok vagyunk. Az ezüstérem ellenére, már akkor parádés fogadtatásban volt részünk."

Arra a kérdésre, hogy az egy évvel későbbi elhódított bajnoki cím után pofonként érte-e az edzőváltás, így válaszolt:

„Mivel lejárt a szerződésem, a Videotonnak joga volt azt csinálni, amit akar, emberileg azért többet adtam a klubnak annál, hogy ilyen megoldást válasszanak. Egy fél évet még megérdemeltem volna, ha nemzetközi szinten nem produkáltunk volna – márpedig biztos voltam a Sturm Graz elleni továbbjutásban –, akkor vehettem volna a kalapomat, és építhették volna az új Videotont. Ez egy fájó emlék, de a futball már csak ilyen, az élet ment tovább.”

Menesztése szerencsétlen időpontban, a Magyar Kupa fináléja előtt két nappal vált hivatalossá, az edző sem tagadja, az időzítés sokba került a klubnak.

„Igyekeztem férfiasan viselni a távozásomat, a kupadöntőbe került a vezetőség döntése, sok szakmai közöm nem volt a fináléhoz, sajátos érzelmi kapcsolatban éltem azon a mérkőzésen. Láttam, hogy a hírt váratlanul fogadó játékosok is bizonytalanul játszanak. Várhattak volna két napot, bár akkor nehezebb lett volna nyilvánosságra hozni a döntést.”

Mezey György azóta sem ült le egyetlen csapat kispadjára sem, és egyre kevesebb esélyt lát arra, hogy ez a jövőben megvalósul, pedig akár ingyen is menne. Meglátása szerint kevés az olyan klub, ahol kizárólag a szakmára kell és lehet koncentrálni.

„Szerettem volna magam meghatározni, hogy mikor hagyom abba, viszont túl igényes vagyok. A magyar futball jelenlegi helyzetében csak pár csapat van, amely elsősorban a szakmára támaszkodhat, ha akar valamit produkálni, a többinek szervezési, menedzselési, anyagi, gazdasági háttérrel kapcsolatos problémái vannak. Abból a korból pedig már kinőttem, hogy az vegye el a szakmai munkám elől a figyelmet, hogy a balszélső megkapja-e a fizetését. Félig megrágott játékosokkal nem lehet eredményt produkálni. Szóval az igényeim egy kicsit magasak, és nem az anyagi igényekről van szó. Ha találnék egy olyan helyet, mint a rendbe rakott Videoton, akkor ingyen is mennék, tudva a korommal járó határokat. Jó lett volna önmagam elhatározásából befejezni, de egyre kevesebb esélyt látok erre.”