„Valójában nem volt tudatos, amit tettem – szerénykedett Marco Caneira. – Ösztönösen cselekedtem. Egy-két másodpercig feküdt csapattársam a földön öntudatlanul. Odarohantam, és igyekeztem kihúzni a nyelvét. Hisz annyiszor hallottuk-láttuk, hogy pillanatok alatt megfulladhat, aki épp lenyeli a nyelvét. De még egyszer mondom, mindenekelőtt az ösztöneim vezéreltek a kritikus helyzetben.”