„Azt nem mondom, hogy kiugrom a bőrömből, az csak természetes, hogy sajog a lelkem – fogalmazott Csernyánszki Norbert, a jelenleg nyolcadik helyen álló MVM Paks 37 esztendős kapusa a Nemzeti Sport kérdése kapcsán. – Nem mondok újdonságot azzal, hogy mint minden játékos, én is játszani, védeni akarok, úgy alakult azonban, hogy Németh Gábor védett a tavasszal.” Csernyánszki Norbert, a jelenleg nyolcadik helyen álló MVM Paks 37 esztendős kapusa a Nemzeti Sport kérdése kapcsán. – Nem mondok újdonságot azzal, hogy mint minden játékos, én is játszani, védeni akarok, úgy alakult azonban, hogy Németh Gábor védett a tavasszal.”
„Tomiszlav Szivics korrekt módon, négyszemközt elmondta, Gabit nyugodtabbnak látta a kapuban a felkészülés során, ráadásul még gólt sem kapott – folytatta a kapus. – Elfogadtam az indoklást, az edző szava szent. Amikor a télen – Kovács Attila és Pokorni Péter távozása után – Tomiszlav Szivics elmondta, hogy Németh Gabit szeretné a klubhoz csábítani, tisztában voltam vele, hogy rutinos, kiváló labdarúgó szerződhet a klubhoz, s ki is szoríthat a kezdőből. Megtörtént…”
Ráadásul a szezonban nem először – Csernyánszki ugyanis az ősszel hét alkalommal is csak az oldalvonal mellől nézhette meg csapata mérkőzéseit.
„Az más szituáció volt – helyesbített a játékos. – Az akkori edző, Kis Károly fiatalítani akart, mondván, sok gólt kaptunk korábban, így – Éger Lászlóval egyetemben – kikerültem a kezdőcsapatból. Ám amikor Tomiszlav Szivics ült le a kispadra, kijelentette, én védek, csupa szépet és jót mondott rólam, s nagyképűség nélkül állíthatom, megháláltam a bizalmát. Most változott a helyzet…”
Kérdés, minek kell történnie ahhoz, hogy a kapus szempontjából visszaálljon a világ rendje.
„Tisztában vagyok vele, hogy Szivics mester nem kapkodós edző a kapusposztot tekintve – mondta a futballista. – Tudom, ha ne adj' isten Gabi bakizik egyszer, még nem ülteti le a padra. Még az a forgatókönyv valósulhat meg, hogy a kapustársam megsérül, de erről ne is beszéljünk. Vagyis – mivel sem a Magyar Kupában, sem a Ligakupában nem állunk már – benne van a pakliban, hogy egyszer sem védek már a tavasszal. Nehéz, nagyon nehéz ezt kimondani, van is keserűség bennem, de ugyanúgy dolgozom, mint korábban, ugyanúgy bohóckodom az edzéseken, ha úgy adódik a helyzet, s reménykedem. Heizler János, a kapusedzőnk meg is köszönte, hogy teljes erőbedobással dolgozom, segítem Gabit. De ez nem is lehetett kérdés, ezért fizetnek. Nem vagyok könnyű helyzetben, néha hoz nehézségeket az élet, de most ezt kell megoldani. Ezért dolgozom.”