– Kilencvenharmadik perc, Alessandro Iandoli fejéről ön elé pattan a labda, aztán...
– Belőttem – öltött pókerarcot Vladan Csukics. – Ösztönösen cselekedtem. Azóta legalább tizenötször visszanéztem már a jelenetet, és azt kell mondanom, szerencsém volt, mivel jókor álltam jó helyen. Így azt is hozzáfűzhetem, hogy bár ekkora gólt rúgtam már, ilyen fontosat még nem.
– Arra emlékszik, hogyan ünnepelt?
– Nem. Csak szaladtam. Földöntúli boldogságomban szerintem még a Springer-szoborra is felmásztam volna...
– Anélkül is magasra jutott. Élete meccsén van túl?
– Ha csak magamra gondolok, kijelenthetem, hogy az Újpest elleni volt karrierem legjobb, egyben legemlékezetesebb mérkőzése. Azt viszont nem feledem, hogy a futball csapatjáték, s ebből a szemszögből nézve holtverseny alakult ki az élen, azaz a Kecskeméttel megnyert Magyar Kupa-döntő vetekszik a vasárnapi derbin átéltekkel.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY MEGFORDULT-E VLADAN CSUKICS FEJÉBEN, HOGY Ő DÖNTI-E EL A DERBIT, ÉS HOGY MIÉRT VOLT NAGY SZERENCSÉJE, HOGY EGYÁLTALÁN MÉG PÁLYÁN VOLT A GÓL PILLANATÁBAN, KERESSE A NEMZETI SPORT KEDDI LAPSZÁMÁT!
Öröm után kritika – Bobory Balázs jegyzete
