NB I: összeállt az álomcsapat - három győri került be

Kapus: Szűcs Lajos (Lombard) – a kapus teljesítménye – hogy mennyire tudja megmutatni magát valaki ezen a poszton – nagy mértékben függ a csapat játékától. A győri Szasa Sztevanovics például az egyik legjobb, de mivel nem volt szükség a bravúrjaira ősszel, méltatlanul hátul szerepel a rangsorban.

Jobb oldali védők: Sós Márkó (Kecskemét) – tökéletesen jellemzi a magyar viszonyokat, hogy a rangsor első nyolc helyezettjéből öt idegenlégiós ezen a poszton. A válogatottnál sem sikerül megtalálni ide a megfelelő embert. Sós Márkó első helyezése dicséretes, talán ő lehet a jövő.

Középső védők: Takács Ákos (Győr) – teljesítménye kiegyensúlyozott volt, mégis azt mondom, hogy Magyarországon ezen a poszton a második helyen végző Mészáros Norbert a legjobb.

Bal oldali védő: Szabó János (Paks) – jó, megbízható játékos, de az osztályozókkal szemben kritikus leszek, mert véleményem szerint itt sem a legjobb végzett az élen. Szerintem Korhut Mihály a legjobb bal oldali védő idehaza, aki valószínűleg azért teljesített – a statisztika szerint – gyengébben, mert a Debrecennek sem megy.

Jobb oldali középpályások: Pátkai Máté (Győr) – nemcsak az ETO, hanem az egész magyar futball egyik legjobb teljesítményét is ő nyújtotta ősszel, nem csoda, hogy bejátszotta magát a válogatottba. A pontozás teljes mértékben alátámasztja a történteket – csapatjátéka, technikai tudása kiemelte a mezőnyből.

Védekező középpályások: Vladan Csukics (Ferencváros) – kiváló labdaszerző, jól lép be a játékba, sokszor gólhelyzetbe hozza magát, de elég ritkán értékesíti őket, emiatt van hiányérzetem: nem él a lehetőségeivel. Ha választanom kellene, nekem annyival jobban tetszik a harmadik helyen végző győri Djordje Kamber, hogy ő kihasználja a helyzeteit, fontos gólokat szerez.

Támadó középpályások: Kanta József (MTK) – a posztelsősége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanennyire örülök a második helyen végző Kovács István jó szereplésének is, mert ő kivételes képességű futballista, de több játéklehetőségre lenne szüksége, hogy még előrébb lépjen.

Bal oldali középpályások: José Juan Luque (Diósgyőr) – amennyire imádja a diósgyőri közönség, annyira becsülöm én is. Elképesztően képzett, technikás futballista, ő jelenti azt a szintet, amire azt mondom, érdemes légióst hozni, mert az ilyen tudású játékostól lehet tanulni.

Jobb oldali támadók: Koltai Tamás (Győr) – meghatározó játékosa volt a Győrnek, ami technikai képzettségének köszönhető. Mindkét oldalon bevethető és gólerős. A válogatottban is bebizonyította, hogy lehet rá számítani.

Középső támadók: Kabát Péter (Újpest) – az újpesti csatár vezető és Kenesei Krisztián második helye nem lep meg, a két „öreg" újra bizonyított. A posztelsőt a szezon kezdetén főként a szabadrúgásai miatt küldték pályára, de annál sokkal többet érdemel.

Bal oldali támadók: Csiki Norbert (MTK) – az ősz egyik felfedezettje és az MTK sikereinek egyik kulcsfigurája, több poszton bevethető, gólerős, gyors, kiváló képességű futballista. Örömmel veszem, hogy a második helyezett is fiatal hazai játékos lett, Varga Roland, akit külföldről hozott haza a Győr, tavaly még az NB II-ben játszott és igyekezett utolérni magát, ami erre a szezonra sikerült neki, ő is meghatározó játékosa lett csapatának.