– Az idei bajnoki szezonban talán a szokottnál több kritika éri a magyar játékvezetők ténykedését, az ön véleménye szerint mennyire jogosak ezek az észrevételek?
– A labdarúgó-játékvezetés természetéhez tartozik a kritika. A játékvezető elengedhetetlen szereplője a labdarúgó-mérkőzésnek, mégis hálátlan feladatot vállal magára minden bíró: döntéseit sokszor akkor is kritizálják, amikor azok szakmailag kikezdhetetlenek. Bukovi Márton, a magyar futball történetének egyik legnagyszerűbb edzőegyénisége mondta valaha, egy csapat javára és ellenére történt játékvezetői tévedések kiegyenlítődnek egy szezon során, ilyen értelemben mindig pótcselekvés, ha egy-egy szakvezető túlzott energiákat fordít a játékvezetői ténykedés megítélésére – válaszolt Berz Sándor.
– Nemzetközi szinten „eladható termék” a magyar játékvezető, idehaza nem képesek ugyanerre a teljesítményre az országos keret tagjai?
– Valóban igaz, hogy játékvezetőink rendszeresen kapnak felkérést UEFA és FIFA rendezvényekről, jelen vannak a legnagyobb presztízsű tornákon is. A professzionális, de az amatőr futballban is igaz, hogy a játékvezetői team csak akkor működhet sikeresen, ha a labdarúgókban, edzőkben, vezetőkben partnerekre lel. Nem csak az UEFA szlogenje, hanem személyes véleményem is az, amely a Respect kifejezésben megfogalmazódik, azaz egymás kölcsönös tisztelete nélkül nem lehet méltó sporteseményt rendezni. A bíró iránti tisztelet ugyanúgy elvárható, mint az, hogy ő lehetőségei, és legjobb tudása szerint mindent megtegyen a játékosok egészségének megóvásáért, illetve a fair play és az igazságosság elvének érvényesítéséért.
– Mi a játékvezető-ellenőr szerepe egy mérkőzésen?
– Az ellenőr olyan szakember, aki ismeri a játékvezetőkkel szemben támasztott szakmai követelményeket, és aki ezek alapján értékeli a működésüket. A nem megfelelő színvonalon teljesítő játékvezető jellemző módon nem kap küldést a következő időszakra. Itt jelzem, hogy a játékosokkal szembeni szankció más jellegű, hiszen az eljárás az esetükben fegyelmi vétséget követően kezdődik el. Időről-időre szembesülök azzal a véleménnyel, miért nem büntetik meg a játékvezetőket, ez olyan, mintha azt kérnénk, hogy a helyzetet kihagyó csatárral szemben rendeljünk el kéthetes kényszerpihenőt, vagy a potyázó kapust tiltsuk el egy hónapra. Ez utóbbi az edző, a játékvezetők ténykedésének megítélése pedig szigorúan az ellenőr és a Játékvezető Bizottság feladata. Hozzáteszem, az ellenőrök által készített jelentés szövege nem véletlenül egyezik meg sokszor a játékvezetőiével, hiszen annak tartalmát az ellenőr egyezteti a játéktéren tartózkodó bíróval, különösen akkor, ha a játékvezető a pályán elhangzottak alapján dönt kiállítás mellett. Ez az eljárás teljes mértékben megfelel a FIFA és az UEFA gyakorlatának. Egyébként a fegyelmi ügyek esetén az ellenőri jelentés tartalma nem is számít, hiszen a fegyelmi eljárás kizárólag a játékvezetői jelentés alapján zajlik, az ellenőri jelentésnek a korábban említett értékelési folyamatban van szerepe. Azt már csak ráadásként jegyzem meg, hogy a fegyelmi döntéseket (eltiltás, büntetés, írásbeli figyelmeztetés stb.) a függetlenül eljáró testület, az FB a játékvezetői jelentés, illetve az érintettek meghallgatásával hozza meg.
– Apropó jelentés… Az internetre felkerült egy játékvezetői jelentés szó szerinti idézete. Ez hogyan történhet meg?
– Először is azzal kezdem, hogy a játékvezetői jelentés kizárólag az érintett sportszervezetekre, illetve a szövetség ezzel foglalkozó szakembereire tartozik, amennyiben persze a Fegyelmi Bizottságnak is tárgyalnia kell az adott mérkőzésen történteket, akkor rájuk is. Másra nem, mint ahogyan a játékvezető által kapott osztályzat sem. Az edző sem hozza nyilvánosságra feltétlenül egy-egy mérkőzés után, kivel mennyire volt elégedett, kit büntetett meg és miért, így a bírói ténykedés megítélése sem széles tömegek feladata, hanem a játékvezető-ellenőröké. Mindenesetre az eset sajnálatos, azt kivizsgáljuk, hiszen nagy valószínűséggel valaki visszaélt a hozzákerült információkkal, és miután azt nyilvánosságra is hozta, jogsértést követhetett el, amelyet az MLSZ megteszi a szükséges jogi lépéseket. Ez mindenesetre nem tesz jót a magyar játékvezetés és a magyar labdarúgás megítélésének, pedig bíróink olyan európai mércéknek is megfelelő képzési, kiválasztási folyamaton keresztül kerülnek a hazai elitbe, amelyet a nemzetközi felkérések időről időre visszaigazolnak. Bízom benne, hogy a magyar labdarúgás színvonalának javulását a pályán nyújtott teljesítmény mellett, a játékvezetőkkel szembeni együttműködőbb viselkedés is jelzi majd.