Vérükben van a futball III. - Csatók, Hefflerek, Nyilasik, légiósok

2011 decemberében kiemelkedő sportsikereket elérő, híres testvérekről olvashattak. Akkor megígértük, hogy a labdarúgással, azon belül a magyar futballal külön részben foglalkozunk. Tegnap a magyar labdarúgó fivérekről szóló összeállításunk első részét olvashatták – ma itt van a második és a harmadik rész.2011 decemberében kiemelkedő sportsikereket elérő, híres testvérekről olvashattak. Akkor megígértük, hogy a labdarúgással, azon belül a magyar futballal külön részben foglalkozunk. Tegnap a magyar labdarúgó fivérekről szóló összeállításunk első részét olvashatták – ma itt van a második és a harmadik rész.

MÉSZÖLYÖK, SOWUNMIK, IKREK – 2. RÉSZ, AMIT IDE KATTINTVA OLVASHAT

NINCS KÖZTÜK A-VÁLOGATOTT, DE AZÉRT ŐK IS JÓ TESTVÉREK – 3. RÉSZ

Most pedig jöjjenek azok a testvárpárok, akiknek egyik tagja sem (volt) A-válogatott labdarúgó, de többségük szerepelt az élvonalban. A rendező elv ebben az esetben az ábécé volt…

2010 augusztusában, négy hónappal a 18. születésnapja előtt, mutatkozott be az élvonalban Banai Balázs, az Újpest FC védője, aki eddig egy NB I-es bajnokin (Kaposvár–Újpest 0–1) lépett pályára, az ősszel a lila-fehérek B-csapatában kapott lehetőséget. Másfél évvel fiatalabb öccse, Banai Dávid az Újpest U19-es csapatának kapusa, de már az NB II-es együttesnél is számolnak vele, igaz, eddig csak nevezve volt (11 bajnoki), nem cserélték be. A Banai testvérekkel a napokban hosszabbított szerződést az Újpest. Édesapjuk, Banai Róbert az Ú. Dózsa, majd az UTE középtávfutója volt, 800 méteres síkfutásban háromszor, 1500-on (1988 és 1994 között sorozatban) hétszer volt magyar bajnok.

Az 1996–1997-es szezon téli szünetében igazoltak a Baumgartner testvérek Szentgotthárdról Szombathelyre, az NB I-es Haladáshoz. A fiatalabbik, 1978-as születésű Baumgartner János nem tudott megragadni az élvonalban, mindössze két első osztályú bajnokin szerepelt, fél év múlva Bükre igazolt, majd játszott többek között Szentgotthárdon, Rábafüzesen, Gasztonyban, Rábatótfaluban, és még aktív, az őszi szezonban nyolc mérkőzésen pályára lépett a Vas megyei II. osztályban szereplő Szakonyfaluban. Egy évvel idősebb bátyja, Baumgartner Attila nagyobb karriert futott be, a Haladás, a Győri ETO, a Matáv FC Sopron és a Pécsi MFC labdarúgójaként 201 élvonalbeli bajnokin játszott, majd a győri Integrál DAC-ban futballozott, aztán a Gyirmót FC labdarúgójaként többször is majdnem sikerült visszakerülnie az NB I-be, a gyirmótiaktól 2011 nyarán távozott.

A jelenleg Pakson játszó, korábban utánpótlás-válogatott támadó középpályás, Böde Dániel „másodállásban" edző, méghozzá szülőfalujában, Madocsán. A Tolna megyei II. osztály Keleti csoportját vezető csapatban futballozik négy évvel idősebb bátyja, Böde István, aki a megye leggólerősebb támadójának számít. Volt olyan szezon (a 2004–2005-ös), hogy a megyei II. osztályt megnyerő Madocsa 128 találatából egymaga 61 góllal vette ki részét, ezzel abban az évadban a magyar felnőtt férfi labdarúgó-bajnokságok legeredményesebb játékosa lett. A tavalyi szezonban meg sem állt 50 gólig, az ősszel pedig 11 mérkőzésen 21-szer talált az ellenfelek kapujába – vezeti is a csoport góllistáját. A „Madocsai Rooney"-nak is becézett játékosról korábban honlapunk is írt.

Aki a kilencvenes évek végén figyelte a III. Kerület FC csapatát, emlékezhet Brandhuber Tamásra, ő ifistaként játszott az FTC-ben, 1997 őszén Dorogon futballozott, majd a télen Szigetszentmiklósra ment, hogy onnan 1998 nyarán a III. Kerülethez igazoljon. Három bajnokin lépett pályára az élvonalban, a télen Svájcba, a negyedosztályú La Tour te Paquier együtteséhez igazolt, majd a III. osztályban szereplő FC Bulle-ban futballozott, ahol Bodonyi Béla volt a játékos-edző. Pilisvörösvár, Dorog, Kiskunhalas, Pilisszentiván, Pilisszántó, Piliscsév volt pályafutásának következő állomása, jelenleg a Komárom-Esztergom megyei I. osztályú Tokod SE labdarúgója, az őszi szezonban 13 meccsen 10 gólt szerzett, ezzel vezeti a csapat házi góllistáját. Bátyjával, Brandhuber Barnával Dorogon játszott együtt, az idősebb testvér később futballozott a Szomor-Zsámbékban is.

A Viharsarokból ismerhetjük a Czipó testvéreket: Czipó Zoltán 1995 és 1998 között 29 bajnokin lépett pályára az NB I-es Békéscsabában (közben játszott Kecskeméten, a Soproni FAC-ban és Kispesten is), és miután a csapat kiesett, két szezon erejéig a másodosztályban együtt futballozott az ifjúságiaktól fekerült, négy évvel fiatalabb öccsével, Czipó Péterrel. Aztán elváltak útjaik. Zoltán játszott Finnországban az Atlantis FC Helsinkiben (2002) és az AC Alliansi Vantaaban (2003), majd Gyulán, Békéscsabán és a Bőcsben, míg Péter Békésre került, aztán vissza Békéscsabára, majd Gyula, Budakalász, Budafok és ismét Budakalász voltak pályafutásának állomásai.

A nyolcvanas-kilencvenes években két Czuczu is megfordult a magyar élvonalban: az idősebbik fivér, Czuczu András a Videotonban játszott összesen 6 NB I-es meccset az 1986–1987-es és az 1987–1988-as szezonban. Három évvel fiatalabb testvére, Czuczu Róbert az 1991–1992-es szezonban Veszprémben futballozott, két bajnokin lépett pályára. A harmadik, több mint tíz évvel fiatalabb fivér, Czuczu Roland igen gólerős támadó, igaz, alacsonyabb osztályú bajnokikon talál be sűrűn a kapuba: a Hajós FC játékosaként a 2005–2006-os kiírásban 33, egy évvel később 36, rá két évre 31 gólt termelt a megyei II. osztályban. Jelenleg is Hajóson futballozik, az ősszel 13 bajnokin 4 gól szerzett.

Csanádi I Árpád a negyvenes évek második felében a Ferencvárosban futballozott, tagja volt az FTC 1948–1949-es bajnokcsapatának, később edzősködött is a zöld-fehéreknél. A neves nemzetközi sportdiplomatává (NOB-tag és MOB-főtitkár volt) vált szakember öccse, Csanádi II Ferenc is a Fradiban játszott, de csak a második csapatig jutott, viszont 1970 és 1973 között vezetőedzője volt az FTC-nek, 90 bajnokin irányította a csapatot, amely kétszer ezüstérmet szerzett, egyszer MNK-t nyert vele.

Szolnokról indult a Csató fivérek pályafutása. Csató Sándor 1987-től csaknem tíz éven át futballozott Békéscsabán (közben rövid ideig Finnországban, a MyPában is kipróbálta magát), tagja 1988-ban a lila-fehérek MNK-győztes és az 1993–1994-es szezonban bajnoki bronzérmes csapatának. Később Győrben, majd a Videotonban játszott, vezetőedzőként Békéscsabán, másodedzőként a fehérváriaknál és a Ferencvárosnál dolgozott. Öccse, Csató János játszott Cegléden, Egerben, az élvonalban a Békéscsaba, majd a Debreceni VSC és a Győri ETO labdarúgója volt.

A hatvanas években a Diósgyőri VTK-ban futballozó, később a klubnál edzőként is dolgozó Csányi József két fia is labdarúgó lett. Ifjabb Csányi József az 1986–1987-es szezonban az Eger együttesében 10 élvonalbeli bajnokin lépett pályára. A támadó öccse, Csányi Péter alsóbb osztályú csapatokban (például a Recski Ércbányászban) játszott.

Ifjabb Dombai András az NB I-ben a Lombard FC Tatabánya és a Lombard Pápa kapusaként összesen 14 NB I-es mérkőzésen szerepelt, emellett védett Dorogon, Mosonmagyaróváron, Budafokon, Újpesten, majd visszatért Tatabányára, jelenleg az NB II Nyugati csoportjában szereplő együttes első számú kapusa. Öccse, Dombai Viktor is Tatabányán kezdte a futballt, nem volt még 17 éves, amikor debütált az élvonalban, ám az NB I-ben eddig mindössze hét bajnokin szerepelt. 2011 nyarán Tatabányáról Újpestre szerződött, az ősszel a lila-fehérek B-csapatában játszott, de kétszer ült a kispadon NB I-es bajnokin is. A két testvér édesapja, Dombai András a hetvenes-nyolcvanas években, nagyapja, idősebb Dombai András az ötvenes-hatvanas években védte a Tatabányai Bányász kapuját.

Az FTC-ben lett NB I-es labdarúgó 1972 őszén Engelbrecht Zoltán, aki utolsó ferencvárosi idényében, az 1975–1976-os szezonban még egy bajnokin pályára lépett, így bajnokcsapat tagjának vallhatja magát. A csatár aztán Dunaújvárosba szerződött, három szezont húzott le a Kohászban, majd Dorogra igazolt. Ebben az egyesületben játszott hátvéd öccse, Engelbrecht József, aki az 1976–1977-es kiírásban, a Dorog utolsó NB I-es szezonjában szerepelt az élvonalban (34 bajnokin). 1977. június 1-jén, a Dunaújváros–Dorog (2–0) mérkőzésen a két testvér egymás ellen játszott.

A harmincas-negyvenes években játszottak a diósgyőri vasgyári csapatban a Futó testvérek (eredeti nevük Foczkó volt). Az élvonalban Futó I Sándor és öccse, Futó III Ferenc szerepelt, ők az 1946–1947-es szezonban az NB I-es Perecesi TK-t erősítették.

A győri Glázer testvérek közül Glázer Róbert vitte többre, a csatár 1969 és 1982 között csaknem háromszáz bajnokin szerepelt az ETO-ban, tagja volt az 1981–1982-es szezonban bajnok Rábának és a három évvel korábbi, MNK-győztes együttesnek is. Belgiumban az Aalstban profiskodott, majd Tapolcán, a Bauxitbányásznál vezetett le. Később élvonalbeli edző, sőt megbízott szövetségi kapitány is lett. Öccse, Glázer György az ETO tartalékcsapatában, majd egy évtizeden át a Győri Dózsában szerepelt. Unokatestvérük, Glázer Zoltán a hetvenes évek első felében játszott a Rába ETO-ban.

Balatonlelléről érkeztek 2007 nyarán Kaposvárra a Graszl fivérek, és mindketten augusztus 13-án, az Újpest ellen idegenben 2–0-ra megnyert mérkőzésen mutatkoztak be az NB I-ben, az utolsó percekben csereként léptek pályára. Az 1985-ös születésű védő, Graszl Károly megragadt az élvonalban, két szezont a Rákócziban, majd két idényt a megyei rivális BFC Siófokban húzott le, 2011 nyarán visszatért Kaposvárra, az ősszel nyolc NB I-es meccsen egy gólt szerzett. Két évvel fiatalabb öccse, a támadó Graszl Norbert viszont két év után (öt NB I-es bajnokival a háta mögött) visszatért Lellére, az ősszel az NB III-as csapatban szerepelt.

A váci futballcsapatban nevelkedő Gulyás testvérek is eljutottak az NB I-ig. Az idősebbik fiú, Gulyás Gábor 2000 tavaszán, a Vác ifijátékosokkal teletűzdelt együttesében debütált az élvonalban, később Tatabányán, majd ismét Vácon játszott az első osztályban, összesen 22 mérkőzést. Az utóbbi években a PMFC-ben, Szolnokon, a BKV Előrében és Egerben is megfordult, jelenleg otthon, Vácon játszik. Az ősszel pályára lépett hét évvel fiatalabb öccse, a REAC-ban futballozó Gulyás Máté ellen, aki szintén nagyon fiatalon lett élvonalbeli labdarúgó, alig múlt 17 éves, amikor élete első NB I-es meccsét játszotta az Újpestben. A lila-fehéreknél 2005 és 2007 között 18 bajnokin szerepelt, majd 2007 nyarán Pécsre szerződött (ott együtt futballozott bátyjával), aztán játszott a BKV Előrében, Vecsésen, az ősszel pedig Rákospalotán.

A Paksi FC NB I-es csapatának játékosa Heffler Tibor és három évvel fiatalabb öccse, Heffler Norbert. Mindketten dunaújvárosi nevelésűek. Tibor már a Paksi SE NB II-es bajnokcsapatában is szerepelt, míg Norbert a Lombard Pápa érintésével érkezett Paksra, és a pápaiak futballistájaként debütált az élvonalban 2009 őszén.

A Ferencváros labdarúgójaként az NB I-ben mindössze egy bajnokin (1961 májusában) szereplő Ivanics Tibor később vezetőedzőként is eljutott az első osztályig: 1976-ban a Dorogi AC-t vezette az élvonalba, és az 1976–1977-es szezonban ő irányította az NB I-es csapatot. Több mint tíz évvel fiatalabb öccse, Ivanics Tamás tagja volt a '77-es Dorog keretének, ám NB I-es bajnokin nem lépett pályára.

A Károlyi fivérek neve összefonódott a százhalombattai futballcsapattal, pályafutásuk nagy részét ebben a klubban töltötték. 1998 elején azonban mindketten igent mondtak a Stadler FC ajánlatára, és az akasztói csapat játékosaként kipróbálták magukat az NB I-ben. Károlyi Gábor 10 bajnokin játszott a legmagasabb osztályba, majd fél év után visszatért Százhalombattára, és többet nem futballozott az élvonalban. Öccse, Károlyi Róbert 1998 tavaszán 14 bajnokin 6 gólt szerzett (ezzel ebben a szezonban az élvonaltól búcsúzó, sőt megszűnő Stadler házi gólkirálya lett), ő is visszatért Battára, majd az 1999–2000-es szezonban a másodosztály gólkirálya lett, és lecsapott rá a Nyíregyháza. 2000 őszén újabb 14 meccset játszott az élvonalban, majd ismét hazatért Százhalombattára, és a BKV Előrénél, illetve az Érdnél tett egy-egy éves kitérő kivételével 2010-ben ott is fejezte be pályafutását, jelenleg a csapat vezetőedzője. Bátyja pedig a klub elnöke.

A Pécsi Dózsa, majd a Pécsi MFC labdarúgója volt Kincses I Nándor és öccse, Kincses II Viktor, de Koller Nándor és Koller Viktor néven is szerepeltek a baranyai együttesben. Az idősebbik fivér 1964 és 1973 között erősítette a pécsi csapatot, majd az 1992–1993-as szezonban vezetőedzője is volt a PMSC-nek. A fiatalabb fivér 1970-től másfél évtizeden keresztül játszott a pécsieknél.

A Debreceni VSC-vel a másodosztályban, a Salgótarjáni BTC színeiben az NB I-ben szereplő Kiss László (egykor a Népsport újságírója, jelenleg a Magyar Hírlap sportrovatvezetője), öccse, Kiss Tibor is élvonalbeli futballista, középcsatár volt: az NB I-ben a Bp. Honvédban, a Diósgyőri VTK-ban és az Eger SE-ben játszott, edzőként az 1986–1987-es szezonban az Egert irányította a legmagasabb osztályban.

Ajkáról származnak a jelenleg a ZTE FC-ben játszó Kovács testvérek. A fiatalabbik fivér, Kovács Gergő már 19 évesen, 2008 júniusában bemutatkozott az NB I-ben, két évvel idősebb bátyja, Kovács Gábor ekkor még az FC Ajka NB II-es csapatában játszott. 2011 tavaszán Balatonfüredre, onnan fél évvel később Zalaegerszegre igazolt át, és az ősszel ő is debütált az élvonalban.

A pályafutását Gödöllőn kezdő Lovrencsics Gergő a másodosztályú Pécs játékosaként nemcsak góljaival, hanem azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy aláírt Pápára, ezért a pécsiek néhány hónapra kitiltották a hazai öltözőből, így a játékvezetők öltözőjébe kellett átköltöznie. A csatár aztán tavasszal amnesztiát kapott, kivette részét a PMFC feljutásából, majd Pápára igazolt, és a Lombard színeiben bemutatkozott az élvonalban. Három évvel fiatalabb öccse, Lovrencsics Balázs az NB I-ben még nem szerepelt, jelenleg a Dunakanyar-Vác játékosa.

A Bp. Honvéd korábbi 10-szeres válogatott védőjének, Lukács Sándornak két fia is a papa szakmáját választotta, azaz labdarúgó lett. Lukács Bálint 1996-ban tavasszal az MTK, majd ősszel a Csepel színeiben összesen hat NB I-es mérkőzésen játszott, aztán már csak másod-, harmad- és negyedosztályú csapatokban (BKV Előre, Csepel Marcali, Vasas, REAC, Tatabánya, Dabas, Dunaújváros, Vecsés, Sorokár, Solymár) szerepelt, jelenleg az NB III-as Rákosmenti KSE futballistája, az ősszel 12 bajnokin 3 gólt szerzett. Öccse, Lukács Ádám is megjárt jó néhány együttest (MTK, BKV Előre, Pilisvörösvár, Csepel, ESMTK, Kiskunhalas, Solymár, Rákosmeti KSE), de NB I-es meccsen nem lépett pályára. Ő jelenleg a Maglódi TC labdarúgója, az ősszel az NB III-ban 12 meccsen játszott, egy gólt ért el.

A harmincas években a Salgótarjáni BTC legjobb játékosai közé tartozott Ménich I Antal és Ménich II István (a magyarosítási hullám után Mátrai néven is szerepeltek). Mindketten tagjai voltak az 1933-ban országos amatőrbajnoki címet szerzett SBTC-nek, két évvel később viszont már csak Ménich II játszott a másodszor is amatőrbajnok gárdában, amely ezzel kiharcolta, hogy az újonnan megalakult Nemzeti Bajnokság első osztályában induljon. Az idősebb fivér egyébként nagy gólvágó volt, 1931. május 17-én hét gólt szerzett a Hevesi SE ellen.

A ZTE csapatában 1972 és 1983 között csaknem 300 bajnoki mérkőzést játszó, később edzőként többek között Zalaegerszegen és Szombathelyen is tevékenykedő Mihalecz István két fia közül az ifjabbik, Mihalecz Péter játszott az NB I-ben, a 2003–2004-es szezonban a Pécsi MFC-ben 9 bajnokin lépett pályára. Ezután a Haladásban, majd Ajkán szerepelt, most is az NB II-es ajkai csapatot erősíti. Az idősebbik fiú, a jelenleg a Siófok vezetőedzőjeként dolgozó ifj. Mihalecz István is labdarúgónak készült, végigjárta a ZTE korosztályos gárdáit, majd a szombathelyi Tanárképző Főiskola futballcsapatában, aztán osztrák alsóbb osztályú klubokban játszott, és közben elkezdett edzősködni.

A Vasas, az Újpest és a BVSC korábbi labdarúgója, a jelenleg az Újpest utánpótlásában edzőként dolgozó Mundi Viktor fiai is futballisták lettek: Mundi Roland 2007 tavaszán debütált az NB I-ben a Vasas labdarúgójaként, az ősszel az NB II-es Szolnoki MÁV-ban játszott kölcsönben. Öccse, ifj. Mundi Viktor ifistaként Újpesten játszott, az Újpest B-csapatában két szezonban az NB III-ban szerepelt, aztán Egerbe, majd onnan a megye II-es Vác-Deákvár SE-be igazolt, ősszel 11 bajnokin egy gólt szerzett.

A Szombathelyi Haladásból lehetnek ismerősök a Neudl fivérek. Mindketten Kőszegről indultak, az idősebb testvér, Neudl Gábor tíz évig futballozott a Haladásban, több mint száz NB I-es meccsen lépett pályára. Öccse, Neudl Tamás mielőtt Szombathelyre került, játszott a Sabariában (itt csapattársa volt Koman Vladimir édesapja) és Pakson (többek között Éger Lászlóval, Vayer Gáborral), a Haladásban csak az 1996–1997-es szezonban szerepelt – nyolc meccsen. 1997 nyarán a két testvér Bükre szerződött, később Tamás Kőszegen is játszott, majd edzősködött, jelenleg Gábor a megyei I. osztályú kőszegi együttes vezetőedzője.

A Ferencváros egyik ikonja Nyilasi Tibor. A 70-szeres válogatott klasszis mindkét fia labdarúgó lett, de még egyikük sem mutatkozott be az élvonalban. Az idősebbik testvér, ifj. Nyilasi Tibor a Ferencváros mellett futballozott Kápolnásnyéken és Budaörsön, utóbbi csapatban 2005 tavaszán együtt játszott Törőcsik András és Ebedli Zoltán fiával. Az ősszel az NB III-as III. Kerületi TUE-ben 13 mérkőzésen két gólt szerzett. Öccse, Nyilasi Bálint most is a Ferencváros labdarúgója, a felnőttek között 2007 és 2009 között az NB II-ben szereplő FTC-ben két bajnoki mérkőzésre volt nevezve (nem cserélték be), majd 2009-től az FTC II-ben rendszeresen pályára lép, előbb az NB III-ban, majd az NB II-ben, és már játszott több Ligakupa-találkozón is az első csapatban.

Az ötvenes évek elején a Diósgyőri VTK-ban futballoztak a Palicskó testvérek: Palicskó I Gyula és négy évvel fiatalabb öccse, Palicskó II Tibor. Utóbbi aztán négy évig játszott Puskásékkal a Bp. Honvédban (kétszer volt bajnokcsapat tagja), majd 1957-ben az MTK-hoz igazolt, és 1963-ig szerepelt a kék-fehéreknél, akikkel az 1957–1958-as szezonban aranyérmes lett. Labdarúgó pályafutása befejezése után több mint 25 évig edzősködött, többek között Dunaújvárosban, Győrben, az MTK-nál, Dorogon, Diósgyőrben, Szombathelyen és Zalaegerszegen.

Az ősszel az NB II-es Mezőkövesdben futballozó (és a télen távozó), az élvonalban korábban a Vác, a Kispest és Paks színeiben szereplő Palásthy Norbert kilenc évvel fiatalabb öccse, Palásthy Dávid nem csatár – mint a bátyó –, hanem kapus, és Vácról tavaly nyáron szerződött Zalaegerszegre, ahol az ősszel az NB III-as második csapatban védett, de október 1-jén, a ZTE–Pápa NB I-es meccsen ő volt Safet Jahic tartalékja, azaz egy élvonalbeli találkozón már nevezve volt, bár pályára nem lépett. A Ligakupában viszont ötször védett.

Ez az első év, hogy az MTK labdarúgója, Pál András alacsonyabb osztályú csapatban játszik, mint öccse, Pál Szabolcs. András tavaly kiesett az élvonalból a kék-fehérekkel, így most az NB II-ben szerepel, míg Szabolcs jelenleg NB I-es labdarúgónak vallhatja magát, hiszen 2011 februárjában Diósgyőrbe szerződött, a DVTK-val feljutott az első osztályba, és az ősszel 9 bajnokin pályára is lépett (a 2009–2010-es kiírásban MTK-sként már játszott egy meccset az NB I-ben).

Peszeki I Géza a hetvenes években a Dorog leggólerősebb csatára volt (a klub történetében a második legtöbb gólt szerezte első- és másodosztályú bajnoki mérkőzéseken), volt NB II-es gólkirály, de csak két szezont futballozott az élvonalban, az NB I-ben 59 mérkőzésen 13-szor volt eredményes. Öccse, az ugyancsak a Dorogi AC-ban szereplő Peszeki II Jenő az 1976–1977-es bajnokságban 9 NB I-es találkozón lépett pályára. Később mindketten Esztergomban játszottak.

A 15-szörös válogatott Pölöskei Gábor fiai közül az idősebbik, Pölöskey Péter már élvonalbeli labdarúgónak vallhatja magát, jelenleg a Ferencváros játékosa. Öccse, Pölöskei Zsolt – aki egy ideig a Liverpool akadémiáján pallérozódott – az NB I-ben még nem lépett pályára, de közel járt hozzá, hiszen az MTK játékosaként az előző szezonban három bajnokira nevezve volt, ott ült a kispadon, ám Garami József egyszer sem cserélte be. Az ősszel viszont már rendszeresen szerepelt az NB II-es kék-fehéreknél, 9 mérkőzésen két gólt szerzett.

A Ferencvárosban nevelkedő, eleinte alsóbb osztályú csapatokban (III. Kerület, Csepel, Fót, Százhalombatta) futballozó Rajnay Attila 2005 júniusában az FC Tatabánya játékosaként debütált az élvonalban. 2007-ben Pápára szerződött, a Lombardban két szezont az NB II-ben, kettőt az NB I-ben húzott le. 2011 nyarán az NB III-as Újbudához igazolt át. Két évvel fiatalabb öccse, Rajnay Zoltán is labdarúgó volt, a Ferencváros juniorcsapatából került az ESMTK-hoz, majd futballozott Budaörsön és Turán, 2006 júniusában hunyt el, a Duna partján találták meg a holttestét.

A húszas évek első felében játszott az MTK-ban Rakitovszky I Géza és öccse, Rakitovszky II Gyula, előbbi játékos az 1921–1922-es szezonban volt a kék-fehérek bajnokcsapatának tagja, utóbbi háromszor nyert aranyérmet az MTK-val.

Az újszászi Rézsó Péter 2001 nyara óta – féléves ceglédi kölcsöntől eltekintve – folyamatosan a Szolnoki MÁV kapusa. A jelenleg már kapusedzőként is tevékenykedő labdarúgó 40 éves korában, 2010 augusztusában debütált az élvonalban. Korábban szerepelt a Szolnoki MÁV MTE-ben, a Honvéd Bem József SE-ben, Újszászon, Kunszentmártonban és Rákóczifalván is, sőt ötször védte a futsall-válogatott kapuját. A kapus öccse, Rézsó Tamás legutóbb Újszászon, a megyei I. osztályban futballozott, korábban többek között Kunszentmártonban, Besenyszögön és Jászladányban játszott.

A hetvenes évek elején kétszer is a „Vidék legjobbja" címet szerezte meg a Salgótarjáni BTC, amely az 1971–1972-es kiírásban bronzérmes lett az élvonalban. A csapat legendás középpályás sora, a Szalay, Répás, Básti trió tagja volt Répás Béla, aki 1966 és 1979 között 300 bajnokin szerepelt a tarjániaknál, volt utánpótlás- és B-válogatott. Bátyja, Répás Gábor 1958-tól '62-ig 26 NB I-es mérkőzésen játszott az SBTC-ben.

A pályafutásukat Császártöltésen kezdő Salacz fivérek közül a báty, Salacz János lett előbb NB I-es labdarúgó, a Videoton játékosaként 20 évesen debütált az élvonalban. Három szezont húzott le a Vidiben, majd 1994-ben az akkor NB II-es MTK-hoz igazolt, aztán megfordult mindkét soproni csapatban, és 1996 nyarán a Gázszer FC szerződtette. Az agárdiakkal feljutot az élvonalba, és a Gázszerben 1997-től 1999-ig együtt futballozott három évvel fiatalabb öccsével, Salacz Zoltánnal, aki fehérvári, sukorói, keszthelyi és kecskeméti „előélet" után mutarkozott be az élvonalban. A Gázszerből mindketten Veszprémbe, majd Bodajkra kerültek. János ma is aktív, miután szerepelt az Aba-Sárvízben és az Alba Regia FC-ben, most Iszkaszentgyörgyön futballozik, az ősszel a megyei I. osztályban 15 mérkőzésen lépett pályára, Zoltán a bodajki szezon után futballozott Csóron, az Aba-Sárvízben, 2005 őszén az NB II-es Bodajk FC Siófokban, aktív pályafutását Kápolnásnyéken fejezte be.

A jelenleg a Paksi FC-ben játszó Sifter Tamást tíz évvel ezelőtt, a Matáv FC Sopron játékosaként ismerhettük meg, a középpályás egészen 2007 végéig szolgálta a klubot, s csak akkor távozott (Fehérvárra), amikor az megszűnt, és törölték a bajnokságból. Másfél évvel idősebb bátyja, Sifter Tibor a soproni Matáv FC történetének első hazai élvonalbeli mérkőzésén (Matáv–Dunaferr 1–2) debütált az NB I-ben, két szezonban 11 bajnokin szerepelt, később Ausztriába, alsóbb osztályba szerződött, játszott töbek között az SV Mörbischben, a Siegendorfban és a Klingebachban.

A váci Steidl fivérek közül Steidl Sándor szép karriert futott be az Újpestben: a „Pacal" becenévre hallgató középpályás 1980 és 1990 között több mint 200 NB I-es bajnokin szerepelt, háromszor nyert MNK-t, egyszer ezüst-, egyszer bronzérmes csapat tagja volt, de az 1989–1990-es kiírásban szerzett bajnoki címből kimaradt. Öt és fél évvel fiatalabb testvérével, Steidl Ákossal egy szezonban (1985–1986) játszott együtt az Újpesti Dózsában. Steidl Sándor jelenleg a Pest megyei II. osztályú Vác-Deákvár SE vezetőedzője (játékosa többek között Rob Kornél és a fentebb említett Mundi Viktor), öccse az ifjúsági csapat edzője.

1976-ban Dorogon lett NB I-es, később a Videotonban lett ismert és elismert futballista a gólerős center, Szabó József, aki a Vidi 1984–1985-ös UEFA-kupa-meneteléséből is kivette részét, a Partizan ellen például négy gólt rámolt be. Az 1984-ben gólkirály támadó mindkét testvére futballozott, a legidősebb, Szabó István az NB I B-s Dorogban, a másik tesó, Szabó Gyula a dorogiak NB I-es tartalékcsapatában.

Akár a légiósokról szóló keretesünkben is szerepelhetnének a vajdasági magyar Szabó testvérek. Szabó Tibor kisebb mergszakításokkal csaknem egy évtizedet töltött a magyar élvonalban, játszott a Debreceni VSC-ben, Diósgyőrben, Kispesten, a Ferencvárosban, a Videotonban, Pápán és Sopronban, utolsó magyar csapata a Honvéd volt. A középpályás 224 NB I-es meccsen 16-szor volt eredményes. Jelenleg játékosügynökként tevékenykedik. Öt évvel idősebb bátyja, Szabó Zoltán csupán fél szezont töltött a ZTE-ben, 2003 tavaszán érkezett Japánból, az Avispa Fukuokától, és azon a nyáron eligazolt Ciprusra, az AEK Larnacához.

Szepessy Róbert a 2004–2005-ös szezonban Dunaújvárosban játszotta első felnött bajnokiját (az NB II-ben), az élvonalban pedig 2009 őszén debütált, miután Kaposvárra igazolt. A Rákócziban az NB I-ben két év alatt 25 meccsen háromszor volt eredményes. 2011 nyarán Szolnokra szerződött, az ősszel 15 mecccsen nyolc gólt szerzett a másodosztályban. Bátyja, Szepessy Dávid az élvonalban nem szerepelt (csak az NB I-es juniorbajnokságban, még a Dunaferr játékosaként), Dunaújvároson kívül futballozott Ercsiben, Szigetszentmiklóson, Soroksáron és az ESMTK-ban. Édesapjuk Szepessy László, aki játékosként és edzőként is rengeteg helyen megfordult (Dunaújvárosban edzője volt két fiának), labdarúgóként az 1982–1983-as szezonban bajnok a Rába ETO-val, de játszott az NB I-ben az Egyetértésben, Dunaújvárosban, a Volánban és az FTC-ben is.

A Nagyatádról induló, a Kaposvári Rákócziban ismertté váló Szakály testvérek jelenleg is az NB I-ben futballoznak. A báty, Szakály Péter a Debreceni VSC-t erősíti, míg öccse, a másfél évvel fiatalabb Szakály Dénes a Videoton kölcsönjátékosaként a ZTE FC-nél szerepel.

A hatvanas években az Ózdi Kohászban futballozott Szurdoki I István és öccse, Szurdoki II Gyula, utóbbi később edzője is volt az ózdi felnőttcsapatnak

A Ménich testvérek kapcsán megemlítettük a harmincas évek SBTC-jét. A tarjáni csapatban ebben az időben futballoztak a Takács fivérek is, közülük kettő, Takács III Béla és Takács IV Lajos tagja volt a két amatőrbajnoki címet szerzett, majd 1935-ben az NB I-ben szerepelt Bányásznak. Mind a ketten ÉLASZ-válogatottak voltak, csakúgy, mint Ménichék.

Az MTK-s Talapa testvérek közül a hét évvel idősebb Talapa Tibor került be előbb a magyar futball vérkeringésébe, 1984-ben az NB II-es SBTC-hez igazolt, ahol középső védőként olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy egy esztendő múlva visszakerült az MTK-hoz. Egy évig stabil volt a helye, az 1986–1987-es szezonban bajnoki címet nyert csapatban viszont már csak négy mérkőzésen játszott – éppen azon a héten került vissza Salgótarjába, amikor öccse bemutatkozott az MTK-ban –, majd négy szezonban Vácon szerepelt, élvonalbeli pályafutását a Haladásban fejezte be. Testvére, Talapa János 1986 novemberében játszotta első felnőtt bajnokiját az MTK-ban, majd több mint tíz éven keresztül szolgálta a kék-fehéreket. Kétszer NB I-es, egyszer NB II-es bajnok lett velük, majd 1998 tavaszán a Videotonhoz szerződött, itt játszotta utolsó élvonalbeli mérkőzéseit.

A kisterenyei, korosztályos válogatott Tarlósi István az SBTC kapusaként játszotta első meccsét a felnőttek között, majd az NB I-ben védett Tatabányán, a Bp. Honvédban és a BVSC-ben, légióskodott Máltán és Finnországban. A kispestiekkel bajnoki címet szezett (1992–1993), és ő védett a BEK-ben az olasz Sampdoria ellen 2–1-re megnyert itthoni meccsen. Öccse, Tarlósi Tamás az SBTC korosztályos csapataiban nevelkedett, majd alsóbb osztályú, leginkább Nógrád megyei együttesekben futballozott.

A játékosként a Miskolci Építőkben, a Debreceni EAC-ban és a Miskolci Vasutasban futballozó Temesvári Miklós igazán edzőként lett ismert. Több mint 300 NB I-es bajnokin ült a kispadon, a Nyíregyházát feljuttatta az első osztályba, az Újpesti Dózsával kétszer MNK-t nyert és jól szerepelt a KEK-ben a Tatabányával egy bajnoki ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Öccse, Temesvári Tibor az élvonalban az Ózdi Kohász és a Debreceni VSC színeiben szerepelt, játszott a Székesfehérvári VT Vasasban, edzőként többek között a veszprémi Bakony Vegyészt irányította.

A miskolci születésű, görög felmenőkkel rendelkező Teodoru testvérek közül Teodoru I Borisz az idősebb, ő is debült előbb az élvonalban, 1975 őszén, és egy évtizeden át szolgálta a DVTK-t, tagja a diósgyőriek bajnoki bronzérmes és kétszeres kupagyőztes csapatának. Öccse, Teodoru II Vaszilisz 1979 tavaszán játszott először bajnokin a diósgyőri felnőtt csapatban, így ő is tagja a bronzérmes együttesnek. Később évekig (1993-ig) futballozott a Vasasban, légióskodott Cipruson (Larnacában) és Ausztriában (Sankt Pölten), majd edzői pályára lépett, Kisteleki István másodedzője volt Újpesten, jelenleg Garami József segítője az MTK-nál.

Az élvonalban Újpesten és a Tiszakécske FC-ben futballozó, összesen 21 NB I-es mérkőzésen pályára lépő Thaly Géza később a MAC-ban együtt játszott mindkét testvérével, a sportfotósként több könyvet publikáló ifjabb Thaly Zoltánnal és az utánpótláskorában még ifiválogatott kosárlabdázó Thaly Csabával.

Ígéretesen indult Terjék Lajos pályafutása az Újpestben, még nem volt 19 éves, amikor debütált az NB I-ben. 2001 nyarán Fehérvárra szerződött a Videotonhoz, majd légióskodott Izraelben az Asdod SC és Cipruson az Enoszisz Neon Paralimni együttesében. Közben Nyíregyházán is futballozott az NB I-ben, az élvonalban legutóbb a 2006–2007-es szezonban játszott, az FC Fehérvárban. Onnan ismét Ciprusra, az Anagenniszi Deriniához igazolt, 2011 nyarán pedig a ciprusi másodosztályban szereplő Ajia Napához szerződött, a 15. forduló után harmadik helyen álló csapatban öt gólt szerzett. Öccse, Terjék Zsolt is az Újpestben futballozott, a hátvéd az NB I-ben nem, csak a juniorcsapatban lépett pályára, 2005 tavaszán távozott a lila-fehérektől.

Az NB I-ben a Csepel labdarúgója volt Tyukodi György, aki a nyolcvanas években szerepelt a klubban. Két öccse közül Tyukodi Tibor nem játszott az élvonalban (a BKV Előrében, majd Németországban futballozott), Tyukodi Zoltán viszont igen, 1989-től 1997-ig szerepelt a csepelieknél.

1996 őszén két Vámosi is bemutatkozott az élvonalban. Az ifjabbik testvér, a Vácban futballozó Vámosi Csaba három héttel megelőzte a debütálással az Újpestben játszó bátyját, Nándort, és jóval nagyobb élvonalbeli karriert futott be, hiszen fél évvel később már a Ferencvárosban futballozott, az NB I-ben még játszott Győrben, Tatabányán, a Honvédban, Diósgyőrben, jelenleg a másodosztályú Mezőkövesd labdarúgója. Másfél évvel idősebb fivére, Vámosi Nándor mindössze két NB I-es bajnokin kapott lehetőséget az Újpestben – tagja volt az 1996–1997-es szezonban ezüstérmes lila-fehéreknek –, majd visszatért Tiszaújvárosba, aztán már csak alsóbb osztályú együttesekben (pld. Tiszafüred, Nagycsécs, Sajószöged) játszott, az ősszel a megyei II-es Sajóörösben lépett pályára.

A hetvenes évek közepétől meghatározó játékosa, egy időben csapatkapitánya volt a Haladásnak Vörös Csaba. A középső védő 1976 és 1989 között több mint 250 élvonalbeli találkozón játszott a szombathelyi együttesben, tagja volt a klubtörténet egyik legjobb csapatának, az 1976–1977-es bajnokságban a vidék legjobbjaként ötödik helyezett gárdának. Jelenleg a szombathelyiek technikai vezetője. Öt és fél évvel fiatalabb öccse, a balhátvéd Vörös Imre is a Haladás labdarúgója volt, 1984 szeptemberében játszott először a felnőttek között, és négy szezonban szerepelt az NB I-es Haliban.