– Most az Újpest vagy a Feyenoord labdarúgója?
– Természetesen még az Újpest játékosa vagyok – mondta Simon Krisztián. – Szerződésem van a klubbal, és egyelőre senki sem üzent Hollandiából, hogy bármit is alá kell írnom. A csapat január hetedikén utazik Ománba, és utána szignálhatjuk az iratokat, ha az Újpest és a Feyenoord is megegyezik egymással.
– Hol tart az ügye?
– Zajlanak a tárgyalások, és – ahogy az előbb mondtam – hivatalosan a két klub sem egyezett meg.
– Korábban játszott már az angol Wolverhampton akadémiai együttesében, úgyhogy volt már légiós, a mostani azonban az első csapathoz szóló invitálás. Nem korai ez?
– De, az. Viszont úgy érzem, hogy valóban kellek a Feyenoordnak, s a klubnál úgy ítélik meg, érett vagyok már a légióskodásra. A hollandok véleménye pedig fontos a számomra. Valamikor el kell kezdeni ezt az életet is, megpróbálok bizonyítani.
– Akkor miért érzi korainak a lehetőséget?
– Csak most kerültem be a hazai élvonalba, tizenöt meccsem van. A nyáron léptem egyet, most pedig újabbat léphetnék – de ez talán egyszerre több lépcsőfok. Ráadásul több, külföldre szerződött fiatal is kudarcélményekkel tért haza, s ez megtörte pályafutását.
– Tehát eszébe jut, hogy Ön is így járhat?
– Ha a nyáron esetleg vissza kell jönnöm, akkor is úgy szeretnék hazaérkezni, hogy fejlődtem. Ezt pedig itthon is tudom kamatoztatni, tehát csak előreviheti pályafutásomat ez a fél év.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.