A gyerekek gyertyát gyújtva várják a Jézuskát, vagy ahogyan ők hívják, Pai Natalt
A gyerekek gyertyát gyújtva várják a Jézuskát, vagy ahogyan ők hívják, Pai Natalt
MOTTÓ
Ahol szeretünk, ott az otthonunk – az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem (OLIVER WENDELL HOLMES)
Aligha kétséges, a kispesti futballszurkolók egyik kedvenc labdarúgója Genito. A Honvéd játékának fazont szabó középpályás trükkjeivel, cseleivel, átadásaival, góljaival hamar belopta magát a piros-fekete rajongók szívébe. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen egy külföldinek, egy idegenlégiósnak mindig duplán kell bizonyítania, hogy helye van a csapatban, és ér annyit, mint egy magyar játékos. Genito 2005-ben Mozambikból érkezett, és mert az NB I-ben télen hónapokra megáll a futballélet, eddig mindig megoldotta, hogy otthon szüleivel, testvéreivel töltse az ünnepeket. Ám most közbeszólt az élet: egy kellemetlen porcsérülés keserítette meg a légiós életét, és bár úgy tetszett, nincs szükség műtéti beavatkozásra, a Bp. Honvéd és a magyar válogatott orvosa, dr. Pánics Gergely azonnali operációt javasolt. A futballista pontosan egy héttel szenteste előtt feküdt kés alá, és bár a felkészülés kezdetére, január elejére még nem lesz tökéletes állapotban, nem sokkal később már csatlakozhat a többiekhez.
„Ha nincs ez a műtét, hazamentünk volna a családdal” –mondta nem kevés szomorúsággal a hangjában Genito. Jogos a kérdés, milyen nyelven? Nos, az itt töltött három év alatt a kispesti karmester jól megtanulta nyelvünket, választékosan ki tudja magát fejezni, bár ő nem elégedett magával.
„Két fiam van, Lenart hétéves, Kevin hét hónapos – nevetett ajátékos. – Lenart itt járt óvodába, és Budapesten kezdte el az általános iskolát. Tudja, hogy van ez: a gyerekek sokkal könnyebben tanulnak, könnyebben illeszkednek be egy számukra teljesen új közösségbe, kultúrába, és ő tökéletesen beszél magyarul. Azért előfordul, hogy egy-egy bonyolultabb kifejezésnél megakadok, ilyenkor a fiam a tolmácsom. De, hogy a mi anyanyelvünket ne felejtse el, itthon a portugált használjuk.”
A térdoperáció miatt tehát Budapesten karácsonyozik a Genito család – kérdés , mennyire lesz más ez az ünnep Európa közepén, mint a mozambiki szenteste.
„Nagyon sok dologban hasonlít a két ország kultúrája, az ünnepet tekintve legalábbis mindenképpen – magyarázta Genito. – Ámha a különbségeket kérdezi, a legfontosabb természetesen az, hogy itt az ünnepek idején szükség van kabátra, sapkára, kesztyűre. Otthon, Maputóban ilyenkor harminc-negyven fok közötti a hőmérséklet, tehát nekem a karácsonyhoz a napsütés, a kellemes meleg illik. Nálunk júniusban van a leghidegebb, előfordul, hogy tíz fokra hűl le a levegő, az borzalmas, akkor mi már nagyon fázunk – gondolhatja, mennyire szenvedtem, amikor itt mínusz két fokban kiléptem az utcára...”
Mint minden családban, természetesen itt is a gyerekek a karácsony főszereplői.
Lenart tagja a Kispest U7-es csapatának, mondani sem kell, hogy imádja a futballt.
Ám az iskola miatt az ősszel kevesebb ideje volt az edzésekre, mint korábban.
„A gyerek imádja a playstationt, annyira jó benne, hogy gyakorlatilag verhetetlen, engem legalábbis mindig legyőz – nevetett a büszkeapuka. – A videojáték legújabb fejlesztését találja majd a fa alatt. A kisebbik, Kevin egy gyerekkompot kap, amiben ülhet, állhat, és nyugodtan totyoghat, nem esik el.”
Apropó, fenyő! Genito szerint Mozambikban is mindig állítottak s díszítettek fát, és a karácsony része a templomba járás. Nem tagadta, hogy a szülei, a csalája nagyon hiányoznak majd az idei ünnepek alatt.
„Tízen vagyunk testvérek, hat fiút és négy lányt neveltek fel a szüleim, én voltam a negyedik a sorban – mutatta be a famíliát afocista. – Az a legegyszerűbb, hogy karácsony ünnepén a szülői házban találkozunk, mindenki hozza a férjét, feleségét meg persze a gyerekeket is, úgyhogy el lehet képzelni, micsoda élet van ott ilyenkor. Olyan jó összejönni, sajnálom, hogy most kimaradunk ebből a nagy buliból. Édesanyánk főz az egész családra, és állandóan kérdezem tőle, nem sok ez neki – de mindig kinevet, hogy neki az a legnagyobb boldogság, hogy minket együtt láthat.”
Genito nem tudja pontosan, miért, de Mozambikban az a hagyomány, hogy karácsony ünnepén az emberek nem esznek húst. Így ők hiába ünnepelnek Zuglóban, több ezer kilométerre Maputótól, tartják ezt a szokást, így leginkább zöldség kerül majd az asztalra. Genito elmondta, a kispesti légiósévek alatt megtanulta, hogy nálunk a Jézuska hozza az ajándékot, Mozambikban Pai Nataltól várják a meglepetést. Kicsik és nagyok egyaránt.
„Az a legfontosabb, hogy minél előbb rendbe jöjjek, tehát most gyors gyógyulást kértem Pai Nataltól...”