Angyalföldön harcolta ki a döntőbe jutást Supka Attila együttese

A gólnélküli első felvonás után a visszavágót támadószellemben, a házigazdánál nagyságrendekkel aktívabban kezdte a piros-fekete gárda, a 8. percben előnyhöz is juthatott volna, azonban Németh Gábor bravúrral hárította Hercegfalvi Zoltán közeli lövését.

Görcsösen erőltette támadásait a Vasas, ezekben a kísérletekben azonban sem különösebb elképzelés, sem pedig veszély nem volt.

A 18. percben vezetést is szerzett a riválisánál gyorsabb összjátékkal előrukkoló Honvéd, Bogdanovics nagyszerű ütemben lépett ki az egymásra váró hazai védők közül, majd eltolta a labdát Németh Gábor mellett és 7 méterről a kapu közepébe passzolt.

A bekapott gól láthatólag megfogadta a piros-kék alakulatot, amely továbbra sem találta a rendre visszazáró és letámadással operáló Honvéd-védelem ellenszerét. Sőt, a 25. percben már 0-2 állt az eredményjelzőn, miután Ivancsics Gellért is mattolta Németh Gábort.

Ivancsics találatánál a szerencse is közrejátszott, hiszen miután beverekedte magát a büntetőterületen belülre, Németh kifutott a kapujából, Unierzyski keresztezése után a labda pedig átpattant a hálóőrön, az ifjú középpályásnak nem okozott gondot közvetlen közelről a hálóba pofozni a játékszert.

A megnyugtató előny birtokában eleinte kontratámadásokkal próbálkozott, majd szinte teljesen visszaállt Supka Attila együttese, amely a játékrész hátralévő részében leginkább a védekezésre, és az eredmény őrzésére koncentrált. Ezt azonban nem koronázta siker.

Kenesei Krisztián remekbe szabott szabadrúgása még mellészállt, a 45. percben viszont már Tóth Iván kapujában táncolt a labda, egy szöglet után Németh Norbert volt eredményes.

A második játékrész úgy kezdődött, ahogy az első befejeződött: Vasas-támadásokkal.

Kenesei volt a legaktívabb, ám az angyalföldi ügyeletes gólvágó nemcsak a cselekkel, lövésekkel hívta fel magára figyelmet, hanem Benjamin fellökésével is egy vélt, vagy valós sérelme megtorlásképpen.

Azt szögezzük le, az elefántcsontparti légióst sem kellett félteni, hosszasan feküdt a földön, majd percekig ápoltatta magát, teljesen feleslegesen.

A közjáték után rendületlenül rohamozott a Vasas, ám a vendégek ellentámadásaiban is rejlett némi veszély. Az iram azonban visszaesett, a játékrész derekán csupán halvány emlék volt már a lendületes játék.

A hajrában - akárcsak a térfélcsere után többnyire – a Vasas dominált, ám nemhogy a továbbjutás kicsikarása, de még az egyenlítés sem jött össze Lázokéknak.