Böőr Zoltán nagy kihívás előtt

A bajnok Debrecentől távozó 17-szeres válogatott közép- pályás iránt már a nyár elején komolyan érdeklődött az első ligába az idén felkerült Vestel Manisaspor együttese, ám az ügy végére csak most került pont.
- Minden a legnagyobb rendben volt, a törökök minden betűjét betartották annak, amiben előzetesen megegyeztünk, igaz, eltelt néhány óra, mire menedzseremmel, Filipovics Vladannal, akinek a legelkeseredettebb perceimben is mindig volt hozzám egy-egy biztató mondata, aki a gyógyulásom érdekében minden követ megmozgatott, pontról pontra átvettük a szerződést - mondta érezhetően megkönnyebbült hangon Böőr Zoltán.

- Miért Törökország, pontosabban a Manisaspor?
- A Vestel volt a legkitartóbb az irántam érdeklődő együttesek közül, bíztak bennem, amit bizonyít, hogy a tavasszal, amikor gondjaim adódtak, nem intéztek el egy kézlegyintéssel, rendszeresen jelentkeztek. Még valami: a törökök konkrét ajánlatot is tettek.

- Amely a jelek szerint önnek és a DVSC-nek is megfelelt.
- Pontosan, noha az elnökünknek, Szima Gábornak külön köszönettel tartozom, hogy elengedett.

- Mit vinne magával Debrecenből?
- Nem jogos a feltételes mód, mert viszem is: a szurkolók szeretetét, törődését, akik a sérülésem időszakában sem hagytak magamra. Ez sem lesz eredeti, de őszinte: örökké hálás leszek nekik és a Lokinak mindazért, amit tőlük kaptam. Remélem, idővel sikerül viszonoznom.

- Azon túl, hogy újonc az élvonalban, mit kell tudni újdonsült kenyéradójáról?
- Biztos anyagi háttérrel rendelkező, feltörekvő klubhoz kerültem, amelynek az idén stabil középcsapattá kell válnia, majd egy-két éven belül ki kellene lépnie az európai porondra. Bízom benne, ehhez nekem is sikerül hozzáadnom a magam részét. A nagy kihívás tehát adva van - akárcsak a feltételek. Ámulatba ejtő, nagyszerűen felszerelt az edzőközpont, barátságosak az alkalmazottak, a csapattársak, miközben látszik: mindenki pontosan tudja, mi a dolga. Jólesett, ahogy fogadtak, végig éreztették velem, szükségük van rám.

Meggyőződésem, olyan helyre kerültem, ahol fejlődhetek, ezáltal még inkább hasznára lehetek a válogatottnak. Azt aligha kell ecsetelnem, hogy a török bajnokság nívójában feltétlenül a magyar fölött áll. A négy "óriást", a Galatasarayt, a Fenerbahcét, a Besiktast és a Trabzonsport kontinensszerte jegyzik, ami azért beszédes részlet. Úgy gondolom, jó csapatok ellen, jó meccseken kell majd bizonyítanom.

- A mezszáma?
- A huszonhármast szerettem volna, ám mivel foglalt volt, a harminckettesre voksoltam.

- Viszlát nyolcvanegyes, viszlát piros dressz?
- Részben, a mezszín ugyanis maradt! Hogy mit jelent számomra az a csapat, amelynek most - időlegesen - búcsút intek, arról csak annyit: kissé ideges voltam a ceremónia miatt, ám minden feszültség tovatűnt, amikor kiterítették elém a meccsszerelésemet! Gyönyörű vörös felső feküdt az asztalon. A lehető legszebb ajándékot kaptam a törököktől - illetve a sorstól.