Fantasztikus napok vannak mögöttünk, és bár a Real Madrid alig több, mint 33 és fél órát töltött Budapesten, ebbe a másfél napba sok mindent belefért: találkozás a rajongókkal, miniinterjúk tucatjai, varázslatos edzés és aztán a meccs tegnap este a Puskás Ferenc Stadionban. A spanyol galaktikusok Puskás Ferenc tiszteletére látogattak hozzánk, a legendás Aranycsapat kapitánya kórházban éli mindennapjait, érte, az ő gyógykezelésére szerveződött a Puskás Ferenc-válogatott-Real Madrid mérkőzés. Négyoldalas összeállításunkban nyomon követtük a Lothar Matthäus vezette magyar válogatott, a Real Madrid sztárjainak elmúlt napját, részletesen beszámolunk a gálamérkőzésről.
Irány a Puskás-stadion, avagy a kis „Raúl” és a nagy „Raúl” két órával a kezdés elôtt elindult a lelátó
Irány a Puskás-stadion, avagy a kis „Raúl” és a nagy „Raúl” két órával a kezdés elôtt elindult a lelátó
David Beckham rajza Gabriellának
Szombat este 21.30 Tegnapelőtt valahol itt hagytuk abba: amikor az edzésről visszaérkező Real Madrid játékosok leszálltak a buszról a csapat szálláshelyénél, akkor a Corinthia Grand Hotel Royal bejáratánál még mindig lelkes szurkolók vártak rájuk. A hangulat éppen olyan volt, mint kora délután, amikor a madridi sztárok megérkeztek Budapestre A drukkerek egy része sikított, a többség csendben, áhítattal figyelte a légkondicionált járműből előbukkanó királyi gárda tagjait. És a világsztárok, lábukban egy ázsiai és amerikai túra, no meg egy ausztriai edzőtáborozás fáradalmaival, megálltak és barátkozni kezdtek. Ekkor már szó sem volt rohanásról, sietségről, nagyképűségről. A csillagok ott ragyogtak a pesti flaszteren, és csak írták, írták és írták a nevüket az eléjük tett dreszszekre, sálakra, papírfecnikre. A Real Madrid már szombat este megnyert egy csatát. Akik azt mondták, hogy David Beckhaméknak "tele a hócipőjük" az alírásvadászokkal, a félájult tinilányokkal, azok bizony csak néztek nagyokat, amikor Madrid büszkeségei hagyták magukat fotóztatni, sőt még abba is belementek, hogy átkarolják, simogassák, megértintsék őket. De ezzel még nem volt vége a mesebeli pillanatoknak, amikor a Real csodacsapata hosszú-hosszú barátkozás után végre bejutott a szállodába, ott is folytatódott a kisebbfajta őrület. Talán Gabriella, a hotel egyik alkalmazottja raktározta el magában leginkább ezt az estét. Az ifjú hölgy vett egy nagy levegőt, s odasétált a mosolygós és most rendkívül közvetlen David Beckhamhez. Az aranyifjú - akiről töbet írnak a bulvárlapok, ilyen-olyan szerelmi kalandjai, vadonatúj tetoválásai, hipermodern autói és enyhén hisztis felsége miatt - megállt Gabriellával szemben, a szemébe nézett, és nekiállt rajzolni. A magyar lány talán nem is hitt a szemének, amikor a világ legnépszerűbb Davidje mosolygós arcot rajzolt Gabriellának, és odaírta a nevét, majd egy igazi sármőr eleganciájával elköszönt. Felejthetetlen este volt, s nemcsak Gabriella, hanem azok számára is, akik látták a Real tréningjét, akik közelről figyelhették Ronaldót, Zinedine Zidane-t, Raúlt és a többieket. Már koromsötét volt és a 4-es és 6-os villamosok is ritkábban zötyögtek végig a körúton, de még mindig álltak ott drukkerek a szálloda előtt, abban reménykedve, hátha valamelyik kedvenc kikukucskál az ablakon, vagy feléjük int…
Meghatott spanyolok Puskás Ferencnél
Vasárnap 10.30 Elegáns fekete gépkocsik fékeztek a Kútvölgyi úti kórház parkolójában. Csendes környék, igazi nyári délelőtt volt, a nap jókedvűen simogatta Budapestet, amikor az autókból jólöltözött idős urak szálltak ki kissé izgatottan. Ha történetesen ott áll egy hatvan-hetven éves magyar futballrajongó, tán felismeri őket, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre Alfredo Di Stéfano, José Emilio Santamaría és Amancio Amaro Varela igazi világsztárok voltak a maguk idejében, nemcsak a spanyol, hanem a nemzetközi futball is róluk szólt. Felejthetetlen sikerek részesei lehettek a Real Madriddal. A futballtörténelem örökre megőrzi nevüket, és így vagyunk ezzel mi, magyarok is, hiszen ez a három korábbi klasszis néhány kísérővel és kevésbé ismert futballistával meglátogatta Puskás Ferencet a Kútvölgyi úti kórházban. Tették mindezt a legnagyobb titokban. José Emílio Santamaría és Alfredo Di Stéfano úgy volt vele, nem kell ide a média felhajtása, nem kellenek ide vakuk, mikrofonok, kamerák, ők csendben, a legnagyobb csendben szerették volna átölelni, magukhoz szorítani Panchót, a mi legendás Öcsi bácsinkat. Az urak egyszer csak elindultak fel a lépcsőn, fel az emeletre, Puskás Ferenc külön kórházi apartmanjához, ahol természetesen már várták őket. Tán remegett egy kicsit a gyomruk, még az is lehet, hogy sírásra görbült a szájuk, amikor meglátták barátjukat, a nagybeteg legendás futballistát. Nem kellett ide szó, vagy valamiféle szónoklat, nem kellettek ide szép szavak, Alfredo Di Stéfano fogta, hosszú percekig csak fogta egykori csapattársát, a Real balösszekötőjét, Öcsi bácsi pedig némán figyelte a meghatott vendégsereget. Nem tartott sokáig a látogatás, de Amancio és a többi spanyol belevéste a lelke mélyébe ezt a pillanatot és ezt a látványt. Puskás Ferenc beteg arcvonásait és persze a szemét, a szemét, a hálásan csillogó szemét, amely minden szónál többet mondott. A madridi delegáció némán hagyta ott a kórházat. Hosszú, hosszú percekig csendben ültek az autóban és emlékeztek. Azokra az évekre, amikor együtt hódították meg a világot, egészségesen, fiatalon.
Nyitott buszon a királyi gárda
Vasárnap, 11.00 Naná, hogy megfogyatkozott a szálló előtt parkoló, toporgó és leskelődő szurkolók száma. Még az is lehet, hogy ugyanazok álltak itt, szinte kővé meredve, akik szombat este a szálloda előtt strázsáltak, de az is előfordulhat, hogy kicserélődött a rajongók hada, végül is nem ez a lényeg. Amikor a Real futballistáinak egy csoportja előbukkant, akkor újra kezdődött az őrület, a sikoltozás, a kiabálás. Wanderley Luxemburgo edző a csapat tagjaira bízta, hogy ki, mit csinált tegnap délelőtt. Így fordulhatott elő, hogy a királyi gárda egyik fele igazi nemes úrként felült a nyitott autóbuszra és városnézésre indult. Azok, akik nem vettek részt a városnézésen, a szobákban pihentek, tévéztek, zenét hallgattak és kikapcsolták az agyukat. Rájuk fért a relaxálás, az igazi menet még csak most jön, hiszen a Real ismét Európa trónjára ül.
Zsúfolásig telt stadion
Vasárnap, 18.00 Idősebb futballdrukkerek számára régen látott, ám annak idején rendszeresen átélt pillanatok voltak ezek. Tömeg, végeláthatatlan tömeg hömpölygött kedvenc arénánk felé. A régen látott csodálatos képek tértek vissza erre a vasárnap délutánra, elképesztő kavalkád és sok-sok tudathasadásos magyar drukker. Magyar ifjak sétáltak a Puskás Ferenc Stadion felé Real Madrid-dresszben. De ezek az ifjak úgy lehettek vele, akármelyik csapat lő majd gólt, ők talpra pattannak, örülnek, éljeneznek. Boldog jegytulajdonosok araszoltak a nagy tömegben, sálba, zászlóba öltözve, az embernek belesajdult a szíve, hogy nem tétre megy mindez. Ám a lényeg, hogy idehozták nekünk a világ legsikeresebb klubcsapatát, és a Real Madrid az egykoron legendásnak tartott magyar futball és Puskás Ferenc előtt tisztelgett. Köszönet érte.