Détári Lajos nem tér magához

Már ünnepelt Nyíregyháza. A hangulat éppen olyan volt a felújított, hangulatos stadionban, mint néhány hete, amikor a helyi aranylábú gyerekek a Ferencvárost győzték le. Zengett, zúgott a "Hajrá, Szpari!", a szurkolók pedig azt számolgatták, a hátralévő három fordulóban hány pont kell a biztos bentmaradáshoz. Aztán történt valami. A Diósgyőr egyenlített, kétségbeesésbe taszítva a Nyíregyházát, így pokoli három forduló vár a nyírségiekre.

- Tizenhárom perccel a találkozó vége előtt két góllal vezettek, ráadásul emberelőnyben futballoztak. Bármibe lefogadnám, eszébe sem jutott, hogy az örömünnep sírásba torkollik.
- Hogyan is gondolhattam volna ilyen végjátékra, amikor remekül játszottunk - mondta Détári Lajos. - Csodálatos hangulatú meccs volt ez, s az a bizonyos három kívánság, ami újra és újra egy edző eszébe jut, nekem megadatott. Először is vezettünk egy nullára, ami tartást, önbizalmat adhat a csapatnak. Másodszor jött a kiállítás, az ellenfél megfogyatkozott, harmadszor növelni tudtuk az előnyünket. Hát kell ennél több a győzelemhez, mondtam magamban?

- S mit mondott magában, amikor a Diósgyőr egyenlített?
- Azt a pillanatot amíg élek nem felejtem el. Játszottam néhány klubban, átéltem emlékezetes sikereket és fájdalmas kudarcokat, de ez a szombati találkozó mély nyomokat hagy bennem. Amikor a csapatom egymás után dolgozza ki a ziccereket, irányítja a mérkőzést, akkor egy edzőnek eszébe sem jut, hogy veszélyt érezzen. Még kettő egynél sem ijedtem meg, annyival jobbak voltunk az ellenfélnél. S itt lenne is egy megjegyzésem, a Nemzeti Sport mérkőzésről íródott tudósításában szerintem nem jött ki annyira élesen, hogy mekkora különbség volt a két csapat között. Persze mindenki másként látja a meccseket. Mit érdekelne engem most, hogy mit írtak rólunk, ha meglenne a három pont.

- Így viszont bravúrok kellenek a bentmaradáshoz. Nem sportszerű ilyesmit kérdezni, de ki lehet a másik kieső, ha nem a Nyíregyháza…
- Mondjuk a Pápa. Sajnos ez van, nekünk a Lombarddal kell élet-halál harcot vívnunk, a sors így hozta. A Kaposvár szombati győzelmével szerintem megmenekült, a Pécs egymás után gyűjti az értékes pontokat. Nekünk az előttünk két ponttal lévő Pápát kell lehajráznunk.

- Mit gondol, hány pont kell a megkapaszkodáshoz?
- Most mondjam azt, hogy három meccsből kilenc? Pokoli hajrá lesz ez, ezért is fáj annyira a második diósgyőri gól. Nehezen térek magamhoz, pedig össze kell szednem magam, hiszen fiatal csapatom van, és ha a fiúk nem érzik bennem az erőt, akkor az egészet megette a fene. Hétfőn úgy folytatjuk a munkát, hogy egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: jövőre is az első osztályban szerepelni. Ez a város, ez a csapat megérdemelné.

---- Ebben a bajnokságban a Nyíregyháza mindhárom DVTK elleni gólját Vasas Zoltán (képünkön) szerezte, ráadásul a védő a mostani évadban csak a miskolciak kapujába talált be. Szombaton kétszer volt eredményes, mégis szomorúan nyilatkozott.

"Felemásak érzések kavarognak bennem - mondta Vasas Zoltán, aki nemcsak a rangadó, hanem az egész forduló egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, és nyolcas osztályzatot kapott. - A két találatomnak természetesen örülök, de sokkal boldogabb lennék, ha egyszer sem lettem volna eredményes, ám nyerünk. Ez a döntetlen számunkra vereséggel ér fel.

Nagyon fontos pontokat vesztettünk el a végjátékban, amikor ráadásul mindkét gólt úgy kaptuk, hogy emberelőnyben futballozhattunk. Hogy mit rontottunk el a hajrában, arra nehéz válaszolni. Még csak azt sem mondanám, hogy nem éltünk az emberelőny adta lehetőséggel, hiszen kettő nullánál és kettő egynél is voltak ziccereink. Ha ezeket értékesítjük, kiüthettük volna ellenfelünket, ehhez képest…Ilyen gólokat egész egyszerűen nem szabad kapni.

Az utolsó percben a szögletnél nem reagáltunk időben a kipattanó labdára, és ezért alaposan megbűnhődtünk. Mindenkit sokkolt a pontvesztés, de muszáj talpra állnunk. Annyira rossz csapat nem vagyunk, hogy kiessünk az élvonalból. Van még három forduló, hogy megmeneküljünk. Nincs mese, nyerni kell Székesfehérváron, amire van is esélyünk, hiszen Csertői Aurél csapata mostanában nincs csúcsformában.

Utána hazai pályán a többnyire fiatalokból álló MTK ellen is három pontot kell szereznünk, aztán Kaposvárott egy ki-ki mérkőzéssel zárhatjuk a bajnokságot. Hosszú idő után most először a szombati meccset nem követi szerdai fellépés. Ha a Diósgyőr ellen nyerünk, ez a kis szünet nagyon jól jött volna, így viszont egy héten át rágódhatunk a történteken. Egy biztos, többet már nem hibázhatunk." ---- Reménytelennek tűnő helyzetből állt talpra a DVTK Nyíregyházán, és ebben nagy szerepe van a 20 esztendős Tisza Tibornak is (képünkön), aki a 77. percben egygólosra csökkentette a két együttes közötti különbséget.

"Nyerni akartunk, a hatvanadik perc után is, amikor kettő nullára vezetett a Spartacus - mondta Tisza Tibor, aki nyolcas osztályzatával a piros-fehérek legjobbja volt. - És sikerült is utolérnünk a hazaiakat, ami bizonyítja, hogy valóban együtt van a csapatunk. Máté Péter kiállítása után persze az lett a legfőbb kérdés, sikerül-e betalálnunk, mert akkor még marad sanszunk a pontszerzésre. Hogy ez éppen nekem jött össze, az külön öröm számomra.

Noha a hazaiak elhúztak két góllal, igazán nem leptek meg minket, hiszen eleve arra készültünk, hogy vehemensen támadnak. Nem tagadom viszont, hogy néhány döntő szituáció szerintem kétes bírói megítélése jobban megzavart minket, mint az ellenfél húzásai. Szombaton a tizedik gólomat jegyeztem, de ennél is fontosabb, hogy a nyíregyházi pontszerzéssel számunkra kézzelfogható közelségbe került a bentmaradás: a hátralévő három fordulóban ehhez már csupán egy pontot kell szereznünk.

Az élvonalbeli tagság megtartása volt a minimális célunk, de nem elégszünk meg ennyivel. Három meccs, három győzelem: mi más lenne a terv? Hogy itt tartunk, abban nagy érdemei vannak az ősszel érkezett edzőnek, Gálhidi Györgynek. Hiába buktuk el az első hat mérkőzésünket, elhitette velünk, hogy többre vagyunk képesek. Lám, a munkának meglett az eredménye.

Ami engem illet: tavaly a belga Gentnél voltam próbajátékon, ám sérülés miatt idő előtt be kellett fejeznem a tesztelést. Hazatérve egy plusz egy éves szerződést írtam alá a Diósgyőrhöz, ami remek döntésnek bizonyult: Légióskodás? Amíg nincs vége a bajnokságnak, nem foglalkozom a jövőmmel. Persze szó sincs arról, hogy lemondtam volna arról, hogy egyszer külföldön futballozzak."