Debrecen: aranyos álmodozás

Nem, ez nem - egyébként merőben hasznos, és okkal dicsérhető - átvétel az olvasást népszerűsítő "The Big Read", azaz "A nagy könyv"-programból, noha Angliában, a Premier League-ben már réges-rég túl vannak az érdekeltek ezen a játékon. Albionban jószerével csak a legelvetemültebb Arsenal-fanatikusok (őket meg már biztos rég kitiltották a szigetország valamennyi létező stadionjából) bíznak abban, hogy a városi rivális "arisztokraták", azaz a BL-elődöntős Chelsea még befogható. Londonban hovatovább befejeződött a "The Big Calculation", avagy szabad magyar fordításban "A nagy számolgatás", nálunk most kezdődött. Legalábbis Debrecenben.

Merhogy a szerda kora esti, Sopron elleni hazai fellépést megelőzően másról sem lehetett hallani stadionszerte, mint azt a félbemaradt mondatot, miszerint "Ha nyerne a csapat, és »azon« a két meccsen mondjuk egyaránt iksz születne…" - befejezve a csonkán maradt gondolatot: akkor a DVSC legalábbis egy lépéssel feltétlenül közelebb kerülne a néhány éve még elmegyógyászati vizsgálatba torkolló álom beteljesüléséhez, azaz története első élvonalbeli aranyérméhez.

Nos, az aktuális Csernus doktornak a többség hite szerint immár felkopna az álla, lévén hat fordulóval a zárás előtt a Loki immár kilencpontos előnyben van, köszönhetően annak is, hogy "azok" a meccsek, azaz az MTK győri vizitje, és az Újpest Üllői úti látogatása egyaránt döntetlennel zárultak.
Tény, az előny tetemes, ennek megfelelően a szurkolók zöme immár azt boncolgatja (ezzel a szóval manapság vigyázni kell Debrecenben…), melyik héten érhetnek révbe a piros-fehérek, sőt kézen-közön az az információ is elterjedt a városban, hogy ha "úgy" alakul, az idény utolsó (öröm)játékára esetleg mégis hazai pályán kerülne sor, noha az összecsapás Egerszegen lenne esedékes. Az elképzelés kissé utópikus. Az ellenben kevésbé, hogy május végén az évszaknak megfelelően zöldellő Nagyerdő vörösbe boruljon…

Mindazonáltal az aranyos köd egyelőre a labdarúgók agyát még nem lepte be, szerda este, a riválisok eredményeinek ismeretében sem voltak hajlandóak másról beszélni, csak a rájuk váró hétvégi újpesti mérkőzésről. A többség egyébként tökéletesen tisztában van vele: van mire szerénynek lenni - és maradni.
---- Lothar Matthäus szövetségi kapitány a Nemzeti Sport keddenként olvasható "Lássuk csak…" címet viselő rovatában a következőket írta legutóbb:
"… úgy gondolom, a hétvégén végleg eldőlt az aranyérem sorsa. Számomra a hét végén befejeződött a bajnokság, hiszen ha a Debrecen továbbra is ilyen formában játszik, akkor senki sem taszíthatja le az éllovas pozíciójából." Az idézett mondat megjelenése óta újabb forduló pergett le az Arany Ászok Ligában, a DVSC előnye hat fordulóval a zárás előtt kilenc pontra nőtt. Valóban eldőlt volna a bajnokság?

Nyilasi Tibor, az FTC ezüstcipőse:
"A debreceniek lendületesek, dinamikusan, látványosan játszanak, az erővel sincs gond, kiemelkednek a mezőnyből, röviden: a bajnoki aranyat én is odaadnám nekik. Zárójelben jegyzem meg, csakis rajtuk múlik, hogy végül a nyakukba kerül-e. A Loki megérdemli a sikert. Egyetlen gyenge pontot tudnék csupán említeni: ha a csapat elhagyja a várost, már nem olyan acélos, a hazai pályán annyiszor látott kreatív, szellemes játékot ritkán tudja megismételni. A megjegyzésemben a jobbító szándék vezérel, a nemzetközi porondon ugyanis egy fokkal még fontosabb az idegenbeli jó szereplés."

Disztl László korábbi 28-szoros válogatott hátvéd, UEFA-kupa-ezüstérmes:
"A kapitánynak akadnak olykor furcsa kijelentései, ami egyébként kapóra jön az újságíróknak. Az tény, hogy a Debrecen vezet a bajnokságban, nem is kicsi az előnye - de, hogy ilyen esetben előre oda lehetne adni az aranyérmet? Szemtanúi voltunk már nagy bukásoknak, és ezzel párhuzamosan nagy feltámadásoknak is. Vegyük csak jelen esetben a vasárnapi Újpest-Debrecen meccset. Ki tudhatja előre, mi lesz a vége, s az aztán milyen hatással lesz a résztvevőkre!? A fenntartásaim mellett leszögezném: az első hely legfőbb várományosa a Debrecen, őszintén örülök neki, hogy egy vidéki csapat áll az élen, és szurkolok a Lokinak, hogy révbe is érjen, ám azt, hogy már nyert, még nem merném írásba adni…" ---- A Debrecen vezetőedzője, Supka Attila utólag - a Sopron ellen 3-0-ra megnyert találkozó másnapján - bevallja: némiképp tartott(ak) a szerdai riválistól, a Magyar Kupa döntőjében érdekelt csapattól, alapvetően két okból. Egyrészt ugyebár az első számú irányító, Sándor Tamás hiánya rajzolt ráncokat a homlokára, másrészt az ellenfél utóbbi időben elért eredményei növelték benne a respektet, s érlelték késszé a megállapítást: hazai szinten a soproniakat nem szabad fél vállról venni.

- Nem csupán ön csóválta a fejét az első félidő után - habár minden jó, ha jó a vége alapon közvetlenül a szünet előtt megszerezte csapata a vezetést.
- Valóban nagy különbség mutatkozott a két játékrész között, ugyanakkor ha arra gondolok, hogy Éger László, Dombi Tibor vagy Igor Bogdanovics pontosabb a befejezésnél, már az első félidőben nyugodtabbak lehettünk volna - mondta Supka Attila, a listavezető DVSC vezetőedzője. - Az első gól szemlátomást megnyugtatta a csapatot, a második végképp felszabadulttá tette.

- Ha ez a találkozó döntött volna az aranyéremről, akkor Sándor Tamás játszott volna, nemde?
- Ha nagyon muszáj lett volna, akkor igen. Úgy ítéltem meg, Tamás inkább hagyja ki ezt a mecscset. Legyen egészséges a hétvégére, az Újpest elleni mérkőzésre. Örülök, hogy bejött, mármint, hogy ő pihenhetett, és a csapat nélküle is megnyerte a soros bajnokit.
- Nyertek, ám eközben a szélsők ezúttal betliztek.
- Mindenkinek akadnak roszszabb napjai, vagy gyengébb periódusai a pályafutása során, ez természetes, benne van a pakliban. A szándékkal, az akarással viszont nincs gond, és ez a legfontosabb.
- Akadt, akinél ez túlzottan is nyilvánvaló volt: Ronald Habi akkora rössel támadta le az ellenfél játékosát, amiért - vélhetően a szándékot büntetendő - a játékvezető sárga lappal honorálta az egyébként valóban veszélyesnek tetsző mozdulatot.
- Még az este folyamán viszszanéztem a mérkőzést, így csak azt mondhatom: Ronald Habi nem érte el az ellenfelét.
- Igen vagy sem: ő vasárnapra akár szabadnapot is kaphat.
- Pályára nem léphet, azaz ezúttal is lesz hiányzónk, de ez nem újdonság a számunkra.

- Azt is ennyire természetesnek veszi, hogy a riválisok immár hetek óta úgymond a kezükre játszanak ?
- Ilyen a sport, ilyen a labdarúgás. Nem meglepetés, ha az ellenlábas is "segít", igaz, neki más lehetősége nincs is erre, csak ha botlik. Mégis inkább azt mondanám: megragadtuk a szerencsét, s nem is akarjuk elereszteni. Ebben minden benne van.
- És a mérkőzés utáni nyilatkozatában? Kinek címezte, hogy "alaposan megkötöttük a gatyamadzagot, így nem is csúszott le a nadrágunk"?
- Komolyan senkinek, de kicsúszott a számon. Nem is akartam, hogy megjelenjen…
- …szóval?
- Na, jó… Pintér Attilával beszélgettek az egyik rádióban, én éppen azt az adót hallgattam. Ott hangzott el a mondat, miszerint a Debrecen kösse fel a gatyáját. Hát, megtettük.

- A közvélemény honi futballra még fogékony részének tekintélyes hányada már a debreceniek fején látja a koronát, de a szakma is hallatta a hangját, speciel a szövetségi kapitány, Lothar Matthäus. Véleménye szerint akár ki is lehetne tenni a bajnoki aranyérmek elé az "Elkelt!" táblát.
- A kapitány azt is említette, hogy a DVSC pillanatnyilag a legjobb magyar csapat, játékosai mentális fizikális szempontból egyaránt az átlag fölött állnak. És én csakis erre a véleményére reagálnék: ha Lothar Matthäus valóban így gondolja, az megtisztelő számunkra.
- Ön meddig nem mondja ki azt a szót, hogy megvan?
- Nem tudom. Ha tegyük fel sikerrel járnánk a Szusza Ferenc-stadionban, akkor sem hallaná. Ennek a bajnokságnak ugyanis még nincsen vége.