Valóságos merényletet követtek el vasárnap délelőtt a Vasas-mezben kóválygó futballisták a klub tradíciói és kitartó szurkolói ellen. Amit az angyalföldi alakulat jól és időben fizetett játékosai bemutattak az Újpest ellen, arra nehéz jelzőket, és legfőképpen magyarázatot találni. Pedig Jámbor János személyében olyan tulajdonos van a Vasasnál, aki érzelmileg is kötődik a piros-kék színekhez, és nem sajnál pénzt, időt, fáradságot, hogy megannyi sikeres vállalkozása mellett a futballra is költsön. Csakhogy a pénz önmagában Angyalföldön sem boldogít.
Ez most már egyértelmű. Hiába a pontosan, időben utalt fizetés és prémium, hiába a nyugodt háttér, amely mellett valóban csak a szakmára, azaz a minél eredményesebb szereplésre kellene koncentrálni, csapatról, ütőképes együttesről mégsem beszélhetünk Angyalföldön. Mintha valamiféle öregfiúkcsapat lépett volna pályára piros-kékben - éppen úgy, mint a rajt előtti Újpest-Vasas edzőmeccsen. Egy olyan együttesről írhatjuk mindezt, amelyet szezon közben is próbáltak megerősíteni a vezetők; a jelek szerint sikertelenül.
"Tisztában voltunk vele, hogy az Újpestnek jelenleg erősebb játékoskerete van a miénknél, bár nem verhetetlen csodacsapatról van szó - mondta Vancsa Miklós, az angyalföldiek ügyvezető igazgatója. - A meccs előtt nem szerettem volna többet, mint hogy a pályán olyan együttest lássak piros-kékben, amelynek tagjai közül hat-hét labdarúgó a jövő Vasasát alkothatja. Óriásit kellett csalódnom a szurkolókkal együtt. Nem mehetünk el szó nélkül a gyalázatos produkció mellett, s hamarosan megtesszük a megfelelő lépéseket. Aki Vasas-mezt húz magára, s akinek ez a klub egzisztenciát biztosít, az nem engedheti meg magának mindazt, ami Újpesten futball cím alatt történt…"