Száz éve született Turay József

Nem ezért szerették, hanem azért, mert az 1927 tavaszi bemutatkozása után hamarosan stabil tagja lett a bajnokcsapatnak, annyira jól futballozott, méghozzá a centerposzton. Hatalmas fizikai erejét remekül kihasználta játék közben, de csak szabályosan. Középcsatár létére többnyire társait hozta helyzetbe, két összekötője, Takács II József és Toldi Géza egyaránt nagyon termékeny volt, gyakorta Turay József remek paszszai nyomán. A csatár a Ferencváros méltán híres T-betűs támadósorának időrendben második tagja volt, hiszen 1927 tavaszán még csak a balszélső, Kohut Vilmos (aki "hátul" viselte az ismertetőjelet) játszott a csapatban. Néhány hónappal később a már említett két összekötő, Takács II József és Toldi Géza is a ferencvárosi csatársort erősítette, majd Tánczos Mihály szerződtetésével vált teljessé a nevezetes ötösfogat.Turay József hamarosan több hiányosságát is pótolta. Megtanult írni és olvasni, így új, a produkciójához méltó nevet kapott a szurkolóktól: ő lett a magyar labdarúgás első Császára. A harmincas évek elején pedig felépült mutatós háza. Ha szenesemberként kellett volna megélnie, ilyen háznak legfeljebb a pincéjébe juthatott volna be.Már az 1927-ben kivívott bajnoki címnek is részese volt, de a következő évben már teljes értékű tagja volt az újfent első helyen végző Ferencvárosnak, és ebben a szezonban az akkor roppant rangos Közép-európai Kupát is elhódította a csapat. A következő szezon végén pedig a Ferencváros híres dél-amerikai túráján Turay Józsefnek is része volt az olimpiai bajnok Uruguay legyőzésében.A válogatottban 1928 áprilisában a csehszlovák együttest 2:0-ra legyőző csapatban játszott először, az Üllői úti stadionban negyvenezren segítették át a kezdeti nehézségeken.A Ferencvárossal még egy emlékezetes idénye volt, amikor a csapat az 1931-32-es idényben pontveszteség nélkül nyerte a bajnokságot. Aztán hamarosan a T-betűs csatársor emlékké nemesült, Kohut Vilmos Franciaországban folytatta pályafutását, Takács II József kiöregedett, Turay Józsefnek pedig bizonytalanná vált a helye, mert az új csillag, Sárosi György centerként pazarul futballozott és gólerősebb volt, mint a Császár. Turay József szokásához híven merészet húzott, a rivális Hungáriába, az MTK proficsapatába szerződött. Ám ott már nem a csatársorban, hanem a középfedezetként játszott, akinek a feladata elsősorban a támadások szervezése volt, de a Császár kivette a részét az ellenfél akcióinak szűréséből is. Másodvirágzását két újabb bajnoki cím jelezte (1935-36, 1936-37). A válogatottba 1935-ben visszakerült, és csak ritkán hiányzott. Alapembere volt az 1938-ban világbajnoki ezüstérmet szerző együttesnek, de a párizsi, olaszok elleni döntőben nem játszott. Nem a formájával volt baj, hanem mivel Dietz Károly kihagyta az addig ragyogó formában futballozó Toldi Gézát a döntőre jelölt csapatból - mondván erőteljes stílusa nem illeszkedik egy vb-fináléhoz és az olaszok játékához (!) -, az érthetetlen döntés miatt Turay József sem vállalta a játékot. A nemzeti csapatban összesen 48 mérkőzésen szerepelt, utoljára 1939. augusztus végén, négy nappal a második világháború kitörése előtt játszott az együttessel Varsóban. A lengyelek nyertek 4:2-re, aztán hamarosan a fegyvereké lett a főszerep. A Hungáriát 1940 nyarán feloszlatták, később még az Újvidék csapatában játszott rövid ideig. Az edzői pályát nem túlzottan ambicionálta, pedig lett volna mit átadnia a fiataloknak. Ha csupán azt elmeséli, hogyan írta alá első profiszerződését, már Császárrá vált volna a fiatalok szemében. Mindössze néhány budapesti kiscsapatnál dolgozott. Még 60 éves sem volt, amikor 1963 júniusában elhunyt.