Akit nem lehetett büntetni

Tegnapi számunkban ott fejeztük be Fehér Miklós futballkarrierjének felidézését, hogy a csatár 1995. november 4-én bemutatkozott az élvonalban. Pályája gyorsan ívelt felfelé. Egy nehéz döntés azonban így is várt rá: arról kellett határoznia, miként alakítsa a civil életét. Az általános iskolai befejezését követően a tehetségét felismerő tanár, Cs. Kovács László tanácsára a győri Bercsényi Miklós testnevelés tagozatos gimnáziumot választotta. Vele tartott Farkas Balázs, Stark Péter és Ferenczi István is. Szerencsés választás volt, mivel a tanintézetben a testnevelést Keglovich László oktatta. A hajdani kiváló futballista, az 1968 évi mexikói olimpia bajnoka a felvételi vizsga előtt találkozott először Fehér Miklóssal.
"Addig személyesen nem ismertem, de sok jót hallottam róla - mondta Keglovich László. - Édesapjával viszont sportbarátságban voltunk, remek labdarúgó volt, s azon a poszton játszott, mint én."

A felvételi sikerült, így elkezdődhetett a közös munka. Fehér Miklós már az első órákon felhívta magára a figyelmet szorgalmával, teljesítményével.
"Élen járt a munkában, és élen járt a tanulásban is - folytatta a tanár úr. - A heti öt testnevelési órán volt többek között mezei futás, torna, kosárlabda és atlétika, de Mikinek nem számított, mi a feladat. Mindenben élen járt, mindent nagy szorgalommal végzett. Természetes, hogy azonnal bekerült az iskola labdarúgócsapatába, így állandó résztvevői voltunk az országos középiskolai döntőnek. Az egyik évben Csillebércen rendezték a négyes finálét. A bajnoki cím sorsát eldöntő mérkőzés előtti este tíz órakor volt a takarodó. Farkas Balázs, Stark Péter és Fehér Miklós sétálni indultak, és csak negyedórás késéssel érkeztek vissza a szálláshelyünkre. Ezért a büntetést ígértem nekik, ha másnapi döntő számunkra rosszul alakul. A fiúk azonban remekül, csodálatosan játszottak, és hat egyre nyerünk. Miki rúgott egy olyan gólt, amire máig is emlékszem."
Keglovich László később az ETO szakmai elnökhelyettesként folyamatosan kérte a tehetséges fiatalok csapatba építését az akkori edzőtől, Haász Sándortól. A tréner ekkor még nem tartotta érettnek a nagyobb feladatokra a fiatalokat. A vita végül is válásba torkollott, a vezetőedzői feladatok ellátásával pedig Keglovich Lászlót bízták meg.
Fél év után az edző és a játékos útjai elváltak egymástól. Keglovich László döntését viszont igazolta, hogy Fehér Miklós Bicskei Bertalan (majd Garami József) szakmai igazgató és Reszeli Soós István vezetőedző idejében is kirobbanthatatlan volt a győri csapatból.
"Megragadott, hogy mennyire tudatosan készült a profi életre - fejtegette még Keglovich László. - Pillanatnyi lazítás nélkül dolgozta végig a sokszor bizony nem
könnyű edzéseket, amelyek végén nem az öltözőbe, hanem a torna- és a kondicionálóterembe vonult, s ott keményen dolgozott tovább. Nem csoda tehát, hogy a szívemhez nőtt, nagyon megszerettem. De nemcsak én, az ETO-öregfiúk is kedvelték Fehér Miklóst. Nem véletlen, hogy amikor értesültünk a tragikus haláláról, hosszú percekig zokogtunk."
Történetünket Fehér Miklós érettségijével, majd győri búcsújával folytatjuk.