Tóth Mihállyal Egyiptomban a futballt a búvárkodás feledteti

- Nem bántani akarom, de a korábbi évekhez képest igencsak visszaesett a teljesítménye az ősszel…
- Ezt elismerem, nincs is mit szépíteni a tényeken - mondta az egyszeres válogatott Tóth Mihály, aki a Sopron támadójaként az előző szezonban 17 találattal gólkirályi címig jutott, míg ebben az idényben csak négy gólt és öt gólpasszt jegyzett az eddig lejátszott 15 bajnokin. - Magammal szemben erős hiányérzetem van, főleg, hogy nem csupán a gólok maradtak el, hanem játékban is lényegesen kevesebbet nyújtottam, mint régebben. Hullámvölgybe kerültem, de tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy kilábaljak ebből, és ígérem, a tavasszal már ismét formába lendülök.
- Mivel magyarázza a visszaesést? Mert én arra gyanakszom, hogy a gólkirályi cím és a válogatottbeli bemutatkozás után esetleg kissé elégedett lett. A motiváció hiányzott az elmúlt hónapokban?
- Erről szó sincs. Annál profibb gondolkodású labdarúgó vagyok, mintsem hogy egy jól sikerül szezon után elkényelmesedjek. A formahanyatlásomban azonban nagy szerepet játszott, hogy az előző bajnokság végén bokaszalag-szakadást szenvedtem, emiatt csak két-három héttel az új évad kezdete előtt tudtam bekapcsolódni a munkába. Nem sikerült jól tehát a felkészülésem, de persze nem szeretném kizárólag erre fogni a gyengébb produkciómat.

- Mi van még?
- A csapat. Tagadhatatlan, hogy a remek tavasz után nem tudtuk ugyanazt nyújtani, amit joggal várhattak tőlünk a szurkolók. Megítélésem szerint az eddig megszerzett tizenkilenc pontunkhoz még legalább négyet-ötöt gyűjthettünk volna, állhatnánk előrébb a tabellán is, de a hullámzó játékunk miatt egyelőre nem tudtunk előrébb lépni. Lesz tehát dolgunk a tavasszal, mert ennél azért többre vagyunk képesek. Az is biztos, hogy nem tett jót nekünk a nyári Intertotó-kupa-szereplés, mert így szinte semmi időnk nem volt a pihenésre, regenerálódásra.
- Időközben Dajka Lászlót a régi-új edző, Pintér Attila váltotta a kispadon. Mit gondol, szükség volt erre?
- Diplomatikus leszek: az mindig a vezetők dolga, hogy ki irányítja az együttest, ezért ezt a döntést sem én, sem pedig csapattársaim nem véleményezhetik.
- Akkor csak azt mondja, amit mondhat…
- Rendben. Engem kétségkívül meglepett, hogy egyik napról a másikra Dajka László távozott Sopronból. Persze már a nyár óta hallottam én is ilyen-olyan pletykákat, hogy majd jön vissza Pintér Attila, és újra ő lesz az edző, de ezekkel nem foglalkoztam. Bár az ősz nem úgy sikerült, ahogy vártuk, azt gondoltam, legalább a télig várnak az esetleges edzőcserével. Nem így történt, és az idő eldönti, megérte-e váltani a kispadon. Nekem személy szerint sem Dajka Lászlóval, sem pedig Pintér Attilával nincs, és nem is volt konfliktusom. Mindkettőjükkel jól kijövök.

- Nehezen hittem volna, hogy akad majd olyan játékos a Sopronban, aki több gólt szerez majd, mint ön. Bárányos Zsoltnak azonban sikerült ez is. Mi a véleménye játékostársáról?
- Az, hogy Bárányos Zsolt remek futballista, és nagyon sokat számít, hogy Sopronba szerződött a nyáron. Komoly erősítést jelentett a csapatnak az ő érkezése, ezért természetesen sajnálnám, ha a télen távozna az együttestől. Ugyanakkor annak is örülnék, ha végre összejönne neki a Leeds Uniteddel való szerződése. Megérdemelné, és biztosan megállná a helyét Angliában is.
- Témánál vagyunk: a külföldi szerződés. Önt már nem foglalkoztatja a gondolat, hogy Magyarországtól távol folytassa a pályafutását?
- Nem tettem le arról, hogy valaha még légiós leszek, hiszen tudja jól, az elmúlt években több lehetőségem is akadt volna, de valamiért egyikből sem lett semmi. Amennyiben anyagilag és szakmailag is megfelelő ajánlat érkezik, akkor belevágok majd, de egyelőre ez most nincs napirenden.
- Hányszor tettem már fel ezt a kérdést önnek, és hányszor kaptam ugyanezt a választ…
- Tudom, de úgy látszik, nekem nem olyan egyszerű külfödi szerződéshez jutnom. Ennek ellenére most mégis elutazom, igaz, nem próbajátékra megyek.
- Nocsak. Talán nyaralni?
- Így van. A családom már pár napja Egyiptomban van, és alig várom, hogy utánuk menjek. Hurghadán megpróbálok kikapcsolódni, feltöltődni, hogy aztán a januári felkészülést már teljes erőbedobással kezdhessem el. Addig viszont marad a búvárkodás, a strandolás, mindez napfényben. Szükségem lesz erre, mert mindent összevetve fáradtságos év áll mögöttem…