Egerszegen tudják: nem csak az élcsapatokat kell legyőzni

No, nem a Zala megyei, hanem egy fővárosi egyletnél, nevezetesen a Budapest-bajnokság IV. osztályában szereplő Tabán FC-nél.
- Néhány kedves barátom futballozik abban a gárdában, így merült fel, hogy esetleg beválasztanak a vezetőségbe - mesélte Gellei Imre. - Persze, a tagságomra még nincs garancia, ugyanis a vasárnapi, a szülőfalumban, Badacsonytomajon rendezendő edzőmeccsüket követő közgyűlésükön döntik majd el, hogy érdemesnek találnak-e a kétségkívül megtisztelő címre. Igaz, a csapattal már szombaton is találkozom, hiszen a srácok kilátogatnak a mérkőzésünkre.
- A tagságára fogadni mernék, miként arra is, hogy rég volt ilyen nyugodt nyara. Amíg beindult a magyar futball vándorcirkusza és arcpirító módon bocsátottak el edzőket, addig egy rossz szót sem hallottunk a ZTE-ről.
- Az jó, hogy nem hallottak rosszat felőlünk, de megsúgom, stresszes napjaim akadtak szép számmal. A felkészülés első felében szinte napról napra változott az állományunk, sok játékost teszteltünk, csakhogy a többségük jött, edzett velünk egyet-kettőt, majd továbbállt… Ezt nem bánom, egy korábbi stabil kerettag, Molnár Balázs távozása viszont érzékenyen érintett, nyilvánvaló, őt nem lesz könnyű pótolni. Ellenben úgy ítéltem meg, Egressy Gábornak és Vincze Ottónak szüksége van a környezetváltásra ahhoz, hogy megújuljon, míg Radoslav Král nem elégedett meg a kiegészítő ember szerepével, s inkább elköszönt tőlünk.
- Nocsak, csupa veszteség?
- Dehogy, sorolom is a nyereségeket: Józsi György személyében ambiciózus, fiatal labdarúgó tért vissza hozzánk Prágából, szintúgy sokat várok a két új légiósunktól, Ivan Janjicstól és az általam csak Lacinak becézett Ladislav Kozmertől, miközben a tehetséges ifjoncok, úgy mint Pogacsics Károly, Kállai Norbert, Ágoston Szilveszter, Pintér Dániel és Sellei András is bizonyíthatják majd: helyük van a felnőttek között.
- Akkor most erősödött vagy gyengült a Zalaegerszeg?

- Maradjunk annyiban, úgy ítélem meg, a vezetők által kitűzött cél reális; az elvárás ugyanis az, hogy az első hat hely valamelyikén végezzünk.
- Az elsőnek nyilván jobban örülnének, mint a hatodiknak.
- Rutinosnak számítok ebben a szakmában, úgyhogy higgye el, néha egy megmozduláson, egy rosszul felpattanó labdán vagy éppen egy váratlan sérülésen múlik, hogy pezsgőzhetsz-e a szezon végén, vagy meg kell elégedned, mondjuk, a negyedik helyezéssel.
- Az előjelek mindenesetre biztatóak: a gyakorlómeccseket veretlenül zárta a gárda.
- Ez így igaz, azonban ez még nem jelenti azt, hogy a bajnokikat is megnyerjük. Lám, a siófoki nyári tornán összecsaptunk a Péccsel, és csupán döntetlenre voltunk képesek. Igaz, a kiírás értelmében mindössze negyvenöt percig tartott az a mérkőzés, míg szombaton két félidőnk lesz arra, hogy előbb kiharcoljuk, majd megtartsuk az előnyünket.
- Ehhez azért egykori tanítványának is lesz egy-két szava…
- Tény, a PMFC szakvezetőjét, Nagy Tamást még tanítottam Keszthelyen, sőt, nemcsak a sulicsapatban, hanem évekkel később az élvonalban a játékosom is volt. Tehetséges fiatalembert ismertem meg benne, aki, és tanáremberként ezt nem hallgathatom el, az iskolában nem egyszer igyekezett kibújni a kötelezettségek alól… Mentségére szóljon, hogy nála mindig is a futball volt az első. Ha trénerként is, de nagy erősítést jelent a pécsieknek.
- Néztem a sorsolást, nem panaszkodhatnak: a PMFC után a Békéscsaba, a Honvéd, a Győr és a Diósgyőr következik. Öt mérkőzés, tizenöt pont?
- Hohó, ez merész kérdés… Ezzel kapcsolatban csak azt ismételhetem el, amit a játékosaimnak is elmondtam az öltözőben: amikor két évtizede negyedik lettem a ZTE-vel, több pontot vettünk el az első három helyezettől, mint az utolsó háromtól. Ezzel azt szeretném érzékelteni, hogy hiába szól mellettünk a papírforma, az esélyeket nem mindig lehet valóra váltani. Hozzáteszem, én lennék a legboldogabb, ha ötből ötöt nyernénk, ám azt se hagyjuk figyelmen kívül, az ellenfeleink közben azon lesznek, hogy egyszer se győzzünk…