A négyszeres válogatott középpályás nem idős, sőt mondhatni, a legjobb futballistakorban van, augusztusban még csak 28 esztendős lesz, alapembere a Videotonnak, ráadásul a tavasszal többször is szerepelt a Lothar Matthäus által vezetett válogatottban; mi több, lapunk osztályzatai alapján az elmúlt bajnokságban az ötödik helyen végzett a mezőnyjátékosok rangsorában; végezetül, érvényes szerződése van a székesfehérvári egylettel, a szurkolók szeretik, a szakma elismeri a tudását. Akkor mégis mi van a labdarúgó bejelentése mögött? Dvéri Zsolttal kedd délután beszélgettünk, ő pedig megerősítette: profiként felhagy a futballal. – Ha április elsején tette volna ezt a bejelentést, akár jót is nevethetnénk rajta, csakhogy úgy hírlik, valóban abba akarja hagyni a futballt… – Valóban jeleztem a Videoton vezetőinek, hogy ez az elhatározásom – mondta Dvéri Zsolt. – Egyébként nehogy azt gondolja valaki, hogy volt egy rossz pillanatom, és akkor döntöttem így. Már a tavalyi bajnokság előtt is felvetődött bennem ez az elhatározás, ám akkor arra jutottam, adok még egy esélyt magamnak. Aztán jöttek a bajnoki mérkőzések, és a tavaszi idény derekán már tudtam, csaknem bizonyos, hogy abbahagyom a futballt. És még egy gondolat… Mielőtt bárki valami hátsó szándékot sejtene, és azt hinné, hogy esetleg más csapatban akarok futballozni, akkor azt ki kell ábrándítanom. Erről szó sincs.
Dvéri Zsolt úgy döntött, hogy hosszabb ideig nem szeretne ilyen közelségbe kerülni a futball-labdával (Fotó: Németh Ferenc)
Dvéri Zsolt úgy döntött, hogy hosszabb ideig nem szeretne ilyen közelségbe kerülni a futball-labdával (Fotó: Németh Ferenc)
– Huszonnyolc évesen miként jut ilyen elhatározásra az ember? Ha, mondjuk, harmincöt esztendős lenne, fájna minden porcikája, akkor talán megértenénk… – Felesleges a szenzációt keresnie. Az elmúlt években a futball mellett nem tudtam azt csinálni, amit szerettem volna, és ami döntő, kevés idő jutott a családomra. Még él a szerződésem, tehettem volna a dolgomat ímmel-ámmal, ám jobbnak láttam azt, ha nem csapok be senkit. – A Videotonnál sok gond volt az elmúlt bajnokság során, az ön játékáról azonban rendre pozitívumokat lehetett írni. – Ennek nincs jelentősége. Ha megnézzük az elmúlt tíz évet, akkor rendre az élmezőnyben végeztem, mind a saját posztomon, mind pedig az összesített rangsorban. – Nem szeretnék a zsebében turkálni, de aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: labdarúgóként úgy keresett, hogy nem kellett egyik napról a másikra élnie. – Hiszek abban, hogy a civil életben is megtalálom a helyem, és megfelelő életszínvonalat tudok biztosítani a családomnak. Megvannak a terveim a jövőmet illetően… – A Videoton elöljárói abban bíznak, hogy megváltoztatja az elhatározását. Lát erre esélyt? – Bár még lesz beszélgetésem a vezetőkkel, nem jellemző rám, hogy megváltoztatnám a döntésemet. Azzal tisztában vagyok, hogy egyoldalúan nem lehet felbontani a szerződésemet, ám remélem, hogy találunk majd valamilyen kompromisszumos megoldást. – Elképzelhetetlennek tartja, hogy eltelik egy bizonyos idő, és akkor majd újra azt érzi, az élvonalban akar futballozni? – Azt nem mondom, hogy később majd amatőrszinten nem játszom tovább, ennél több azonban aligha lehetséges.
