Csütörtökön jelent meg az Arany Ászok Liga játékosrangsora, amelyet a játékosoknak az élvonalbeli mérkőzéseken nyújtott teljesítményükért adott osztályzataink átlaga alapján állítottunk össze (tudósítóink 1-től 10-ig osztályoznak, ám a kapusok esetében a 0-ás kalkulust is alkalmazzuk abban az esetben, ha neki a védelem mögött szinte nincs védenivalója). A 20032004-es évad legjobbja a Matáv Sopron kapusa, Milinte Árpád lett (6,077-es átlaggal), míg a mezőnyjátékosok között az újpesti Simek Péter végzett az élen (6,000-s átlaggal). A teljes rangsor után összeállítottuk az év csapatát, és bár az edzők által alkalmazott hadrendek alapján csupán tíz posztot tudtunk megkülönböztetni (a csapatok nem játszanak úgymond klasszikus középhátvéddel és beállóssal), így a belső védők esetében két-két labdarúgót állítunk tengelybe. A nevek mellett vastag betűvel jeleztük a válogatottakat az osztályzatátlag, zárójelben a bajnoki év során lejátszott mérkőzések száma szerepel.
Kapusok
1. Milinte Árpád (Sopron) 6,077 (13)
2. Vlaszák Géza (Újpest) 6,048 (21)
3. Varga Zoltán (ZTE) 5,950 (20)
4. Végh Zoltán (MTK) 5,889 (18)
5. Csernyánszki
Norbert (Balaton FC) 5,864 (22)
6. Szűcs Lajos (FTC) 5,762 (21)
7. Sebők Zsolt (Győr) 5,739 (23)
8. Németh Gábor (Pécs) 5,684 (19)
9. Sandro Tomic (DVSC) 5,667 (18)
10. Daniel Tudor (Videoton) 5,583 (24)
11. Zankarlo Simunic (Békéscsaba) 5,529 (17)
12. Balogh Tamás (Haladás) 5,500 (12)
Tóth Iván (Haladás) 5,500 (12)
Ez aztán a meglepetés! Szűcs Lajos 768 percig nem kapott gólt, és ezzel megdöntötte a pécsi Bodnár László 1986-os 732 perces rekordját, azonban a bajnokcsapat kapusának elsőségéhez ez sem volt elég. Persze, nem véletlenül… A kapusok esetében kissé igazságtalan az osztályozás, hiszen, ha úgymond munka nélkül maradnak egy-egy meccsen, akkor az osztályzatuk 0-s – márpedig Szűcs Lajos elé sokáig átlőhetetlen falat "húztak" a Fradi-védők. Idetartozik, hogy a poszt első helyezettje, egyben az év játékosa, Milinte Árpád éppen átlépte az értékelésünknél emelt küszöböt, hiszen 13 meccsen védhetett. Az érdemei azonban nem kisebbíthetőek, hiszen vele együtt a Matáv Sopron is parádés évet produkált, a Dajka László edzette gárda a tavasz legjobb futballját nyújtó együttese volt. Vlaszák Géza második helye papírforma, jóval nagyobb meglepetés a gyengén szereplő ZTE-kapus, Varga Zoltán "bronzérme", bár kétségtelen, neki nehéz dolga volt, hiszen egy gyengén teljesítő védelem mögött kellett azokon a meccseken bizonyítania, amikor lehetőséget kapott erre… Mindenesetre ezen a poszton igencsak bőséges a választék a jó teljesítményre képes futballistákból, hiszen Szűcs Lajos, Vlaszák Géza és Végh Zoltán a válogatottnál is bármikor a gólvonal elé állítható. ---- 1. (27.) Szélesi Zoltán (Újpest) 5,536 (28)
2. (46.) Schindler Szabolcs (Békéscsaba) 5,387
3. (50.) Grósz Róbert (Sopron) 5,379 (29)
4. (51.) Dragan Vukmir (FTC) 5,375 (24)
5. (63.) Radics Zsolt (Balaton FC) 5,323 (31)
6. (72.) Bajúsz Endre (Pécs) 5,269 (26)
7. (74.) Böjte Attila (Győr) 5,259 (27)
8. (91.) Kocsárdi Gergely (ZTE) 5,115 (26)
9. (107.) Komlósi Ádám (MTK) 5,042 (24)
10. (116.) Tereánszki-Tóth Péter (Videoton) 4,952 (21)
11. (122.) Farkas Attila (Haladás) 4,862 (29)
12. (126.) Regedei Csaba (Győr) 4,700 (20)
Egyáltalán nem meglepő, hogy Szélesi Zoltán lett a legjobb jobb oldali védő. A kétszeres válogatott játékos ebben az évben nyújtotta pályafutása legjobb teljesítményét – ráadásul megszerezte élete első élvonalbeli gólját. A játékos nemcsak a védekezésből, hanem a támadásokból is kivette a részét, rendszeresen felfutott és beadásaival segítette a lila-fehérek akcióit. A kiegyensúlyozott jó teljesítményének köszönhetően előbb Kína, majd Németország ellen is szerepelhetett a válogatottban. Némileg meglepő viszont Schindler Szabolcs második helye, aki az osztályozó játszót Békéscsaba védője, állíthatjuk, nem az ő kiegyensúlyozott teljesítménye miatt lett utolsó előtti az együttes. A győri Böjte Attila és az MTK-s Komlósi Ádám a középmezőnyben végzett, esetükben elsősorban a csapat gyengébb szereplése indokolja, hogy nem kerültek be a legjobbak közé – az ETO az alsóházban játszott, míg a kék-fehérek a pofozógép szerepét töltötték be az első hatosban. No, és persze nem is mindig feleltek meg annak az egyre erősebb követelménynek, hogy a védelem jobb széléről indulva olykor a kapu elé is odaérjenek és veszélyesek legyenek a kapura is. Érdekesség, hogy egyetlen légiós játszott komoly szerepet ezen a poszton, ám a ferencvárosi Dragan Vukmir sem tudott dobogóra kerülni. ---- 1. (2.) Kuttor Attila (Balaton FC) 5,968 (31)
2. (7.) Éger László (DVSC) 5,833 (30)
3. (10.) Pető Zoltán (Sopron) 5,769 (26)
4. (12.) Dragóner Attila (FTC) 5,750 (24)
5. (14.) Szekeres Tamás (DVSC) 5,650 (20)
6. (18.) Juhár Tamás (Újpest) 5,600 (30)
7. (21.) Juhász Roland (MTK) 5,577 (26)
8. (24.) Dienes András (Pécs) 5,548 (31)
9. (25). Hegedűs Gyula (Balaton FC) 5,545 (22)
10. (27). Tamási Zoltán (Újpest) 5,536 (28)
11. (35.) Mladen Lambulics
(Sopron) 5,464 (28)
12. (39). Szabados József (Pécs) 5,429 (20)
13. (58.) Stark Péter (Győr) 5,333 (24)
14. (60.) Gabriel Vochin (Videoton) 5,333 (21)
15. (61.) Jagodics Zoltán
(Haladás) 5,333 (18)
16. (80.) Ivan Risztics (Videoton) 5,211 (19)
17. (87.) Udvari Szabolcs
(Békéscsaba) 5,143 (21)
18. (89.) Szekeres Zsolt (Pécs) 5,118 (17)
19. (92.) Dejan Vilotics
(Békéscsaba) 5,111 (18)
20. (105). Csóka Zsolt (ZTE) 5,043 (23)
21. (112.) Dusko Grujics
(Békéscsaba) 5,000 (20)
22. (124.) Lőrinc Antal (Haladás) 4,800 (25)
23. (129.) Seper Ákos (Haladás) 4,444 (18)
A mai modern futballban egyre nagyobb teher hárul a belső védőkre. Az utóbbi időben a legtöbb csapatnál ugyanis gyakran a biztos védekezésre helyezik a fő hangsúlyt, hiszen aki nem kap gólt, az már biztos, hogy legalább az egyik pontot a magáénak tudhatja. Ennek szellemében a védelem tengelyében szerepet kapó játékosoknak szigorú követelményeknek kell megfelelniük, hiszen (a kapussal együtt) rájuk hárul a teljes hátsó alakzat irányítása. Az ezen a poszton szereplő játékosoknak általában nem a futómennyiségükkel és nem is a kreatív játékukkal kell kitűnniük a mezőnyből, ám a felelősség annál nagyobb rajtuk. Éppen ezért általában rutinosabb játékosok kapnak szerepet ezen a poszton (ez a rangsorból is kitűnik). Érdekes, hogy az első hét helyen végző labdarúgó közül hatan már voltak válogatottak, az egyetlen kivétel, Éger László pedig eddig még csak azért nem mutatkozhatott be Lothar Matthäus csapatában, mert a Ferencváros elleni bajnoki mérkőzésen kimerültség miatt összeesett és az orvosok jobbnak látták, ha nem utazik Kínába és Németországba. Az élen végző Kuttor Attila az egész bajnokság alatt jó teljesítményt nyújtott, nagyban köszönhető neki, hogy a Balaton FC ismét ilyen remek szezont tudhat maga mögött. ---- 1. (16.) László András (Balaton FC) 5,633 (30)
2. (22.) Füzi Ákos (MTK) 5,567 (30)
3. (26.) Kiss György (FTC) 5,542 (24)
4. (35.) Szamosi Tamás (ZTE) 5,464 (28)
5. (37.) Nikolov Balázs (DVSC) 5,462 (26)
6. (47.) Hanák Viktor (Sopron) 5,385 (26)
7. (58.) Vanczák Vilmos (Újpest) 5,333 (24)
8. (64.) Koller Ákos (Videoton) 5,321 (28)
9. (69.) Gaál Miklós (Pécs) 5,278 (18)
10. (118.) Kóczián Ferenc (Videoton) 4,947 (19)
11. (120.) Valentényi Viktor
(Békéscsaba) 4,895 (19)
12. (121.) Leandro de Almeida
(FTC) 4,885 (26)
Na, de ki az a László András?! Ha nem követjük fokozott figyelemmel a magyar labdarúgás eseményeit, akkor most ez az első, ami eszünkbe jut. Mert Füzi Ákost még ismerhetjük, válogatott játékos, bajnokcsapat tagja, Kiss Györgyről is hallhattunk már, elvégre a Fradi, az mégiscsak a Fradi, ráadásul szép sikereket ért el a Dunaferr-rel is, a rangsorban negyedik Szamosi Tamás pedig szintén bemutatkozhatott már a nemzeti csapatban, továbbá volt egy nem akármilyen meccse a ZTE-vel a Manchester United ellen. Szóval, akkor ezek után László Andrásról: 28 éves lesz augusztusban, korábban többnyire alacsonyabb osztályban szerepelt, továbbá megfordult a Vasasban. Most annak köszönhetően került ilyen előkelő helyre, mert a Csertői Aurél által megkomponált védekezésben ő is maradéktalanul ellátta feladatát. A mai modern labdarúgásban azonban már nem elég védekeznie egy szélső védőjátékosnak, támadnia is kell. László András néha igyekezett ennek megfelelően felzárkózni a kontraakciókhoz, ám ritkán tudta érdemben segíteni a társait. A többiekről: Füzi Ákos hozta szokásos formáját, meglepőbb Kiss György jó játéka, ő ugyanis korábban nem találta a helyét, ám mióta négy védővel áll fel az FTC, megmutatta, mit is tud. Leandrónak azért volt nehezebb dolga, mert több poszton is helyt kellett állnia. ---- 1. (1.) Simek Péter (Újpest) 6,000 (29)
2. (13.) Nagy Lajos (ZTE) 5,750 (20)
3. (30.) Juhász Tamás (Balaton FC) 5,522 (23)
4. (54.) Németh Norbert (Győr) 5,348 (23)
5. (56.) Dombi Tibor (DVSC) 5,345 (29)
6. (65.) Kiss Zoltán (DVSC) 5,320 (25)
7. (67.) Rósa Dénes (FTC) 5,304 (23)
8. (75.) Sipos János (Pécs) 5,241 (29)
9. (77.) Mészáros Norbert
(Balaton FC) 5,238 (21)
10. (83.) Zavadszky Gábor (MTK) 5,179 (28)
11. (92.) Berdó Balázs (Pécs) 5,111 (18)
12. (101.) Szabó Zoltán (Haladás) 5,050 (20)
13. (105.) Kaj András (Haladás) 5,043 (23)
14. (113.) Kovács Norbert
(Békéscsaba) 5,000 (17)
15. (126.) Kriston Attila (FTC) 4,700 (20)
Az Újpest szélsője, Simek Péter igazán remek évet tudhat maga mögött: a 25. évében járó középpályás nem csupán saját posztján bizonyult a legjobbnak, hanem valamennyi mezőnyjátékost maga mögé utasította. A válogatott keretnél is rendszeresen figyelembe vett labdarúgónak olyan erényei vannak, amelyek segítségével kiemelkedhet az átlagból: azaz gyors, nagy munkabírású, képes helyzetbe hozni a játékostársait, és az utóbbi időben egyre inkább feltalálja magát akkor is, ha helyzetbe kerül. Ami a másik két dobogóst illeti, Nagy Lajos az ősszel még nem volt alapember a ZTE-ben, azonban a tavasszal nagy szerepet vállalt abban, hogy a két évvel ezelőtti bajnok gond nélkül került el az osztályozós helyekről. A harmadik helyezett Juhász Tamás korábban jobb oldali védőt játszott éveken át, ám ebben a bajnokságban bizonyította, ha nem is látványos, de fegyelmezett futballra képes egy sorral előrébb is. Az élmezőnyben végzett Németh Norbert, aki valós tudása töredékét nyújtotta az ETO-ban, a Loki nagy menetelésében komoly szerepelt vállaló Dombi Tibor, a több poszton is átlag feletti teljesítményre képes csapattársa, Kiss Zoltán és a Fradiban megújuló Rósa Dénes is. Mészáros Norbert a középmezőnyből is el tudta adni magát a német második vonalba Cottbus profija lett), Zavadszky Gábor messze jobb futballista annál, mint amit produkált, és a ferencvárosi Kriston Attila sem lehet büszke a helyezésére. ---- 1. (4.) Farkas Balázs (Újpest) 5,871 (31)
2. (10.) Tóth Balázs (Videoton) 5,769 (26)
3. (19.) Bagoly Gábor (Sopron) 5,586 (29)
Erős Károly (Újpest) 5,586 (29)
5. (31.) Ronald Habi (DVSC) 5,519 (27)
6. (34.) Goran Jezdimirovics
(MTK) 5,483 (29)
7. (40.) Darko Ljubojevics (ZTE) 5,421 (19)
8. (43.) Fehér Zoltán (Sopron) 5,412 (17)
9. (71.) Bojan Lazics (Sopron) 5,273 (22)
10. (73). Balog Csaba (ZTE) 5,267 (30)
11. (78.) Zabos Attila (MTK) 5,235 (17)
12. (79.) Bánföldi Zoltán
(Békéscsaba) 5,227 (22)
13. (81.) Pintér Zoltán (Sopron) 5,200 (25)
14. (82.) Molnár Balázs (ZTE) 5,190 (21)
15. (84.) Pusztai Olivér (MTK) 5,167 (18)
16. (92.) Vincze Gábor (DVSC) 5,111 (18)
17. (97.) Kovács Péter
(Balaton FC) 5,103 (29)
18. (98.) Radoslav Král (ZTE) 5,100 (20)
19. (99.) Szalai Tamás (Videoton) 5,091 (22)
20. (102.) Csedomir Pavicsevics
(Pécs) 5,048 (21)
21. (108.) Marko Kartelo (Győr) 5,037 (27)
22. (117.) Simon Attila
(Békéscsaba) 4,950 (20)
23. (123.) Virág Béla (Balaton FC) 4,840 (25)
24. (125.) Jäkl Antal (Győr) 4,722 (18)
A mai modern futballban rendkívüli szerep hárul a védekező középpályásokra. A korszerű taktikával futballozó együtteseknél rendszerint két nagy munkabírású, sokat futó és technikailag is jó adottságokkal rendelkező labdarúgók szerepelnek ezeken a posztokon. Gondoljunk csak az angol Chelsea-ben szereplő Claude Makelelére, az olasz AC Milanban játszó Ivan Gatusóra vagy az Arsenalban futballozó Patrick Vieirára. Az említett labdarúgók világsztárok, posztjuk legjobbjai, csapatukban mégis "szürke eminenciásoknak" számítanak. Szerencsére ma már a magyar együttesek is haladnak a korral, a szakvezetők felismerik a védekező középpályások jelentőségét. Már nálunk is törekvés, hogy nagy munkabírású játékosok futballozzanak a védelmek előtt, hogy a védekező középpályások labdaszerzés után területet nyitva segítsék a támadásokat. A rangsor érdekessége, hogy az első, illetve a harmadik helyen is újpesti labdarúgó végzett, ám ez nem a véletlen műve, hiszen Farkas Balázs és Erős Károly is megfelel a fent említett kritériumoknak. Sokat futnak, labdaszerzés terén a legjobbak, ráadásul a kapura is veszélyesek. A tavaszi Újpest egyébként is sokat futó, gyors csapatnak számít, sikereit éppen a jó erőnlétnek, a szervezettségnek köszönheti. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a bajnokságot nyerő Ferencvárosban ezen a poszton senki sem szerepelt, azt ellentételezi, hogy Zováth János, Adem Kapic is a legjobbak közé tartozna, ám egyikük sem játszott – sérülés, illetve eltiltás miatt – 17-szer, ezért hiányoznak a listáról. ---- 1. (3.) Sándor Tamás (DVSC) 5,909 (22)
2. (5.) Dvéri Zsolt (Videoton) 5,870 (23)
3. (22.) Kovács Béla (Békéscsaba) 5,567 (30)
4. (29.) Lipcsei Péter (FTC) 5,533 (30)
5. (38.) Vincze Ottó (ZTE) 5,450 (20)
6. (40.) Márton Gábor (Pécs) 5,421 (19)
7. (45.) Czvitkovics Péter (MTK) 5,389 (18)
8. (47.) Vörös Péter (Balaton FC) 5,385 (26)
9. (57.) Pest Krisztián (Pécs) 5,333 (28)
10. (86.) Illés Béla (MTK, Haladás) 5,148 (27)
11. (99.) Somfalvi Csaba (Haladás) 5,091 (22)
12. (102.) Balaskó Iván (Sopron) 5,048 (21)
Nyilas Elek (Győr) 5,048 (21)
14. (111.) Erős Gábor (Pécs) 5,000 (21)
Valamelyest jelzésértékű, hogy a játékszervezők különversenyében az első hat pozícióban csakis – egykori vagy jelenlegi – válogatott futballistát találunk, s hátrébb is akad belőlük még három. Hogy a kilencből éppen egy 9-es, azaz a nemzeti együttesben való szereplést évekkel ezelőtt lemondó Sándor Tamás lett a befutó, csak annak hatna meglepetésként, aki mondjuk, a soproni 3–2-es DVSC-győzelem alkalmával látta futballozni. Ott speciel pályára sem lépett… Nem véletlenül kapacitálta őt olyan kitartóan a kapitány, Lothar Matthäus sem, fent említett véleményének megváltoztatását kérve a labdarúgótól, aki nem csupán a hazai, de az UEFA-kupa-szereplés kapcsán a litván, a horvát, a görög és a belga drukkereket és újságírókat is elbűvölte játékintelligenciájával. Dvéri Zsolt is jó idényt tudhatna maga mögött, ha a Videoton tavasza a futballról, s nem elsősorban a pénzről, illetve annak nemlétéről szólt volna. Mindazonáltal dicséretes a válogatott kerettag teljesítménye, amellyel végül a nyolcadik helyre kormányozta a fehérváriakat. Meglepetés vagy sem, egy olyan csapatból érkezett a harmadik helyezett, amely – normális bajnoki rendszer esetén – búcsúzott volna az élvonaltól, ám ebben legkevésbé talán Kovács Béla lett volna ludas, a középpályás ugyanis kilenc góllal házi gólkirály lett. Neki nem, együttesének alapállásban "erős" lett volna a magyar mezőny – igaz, akad, akinek pusztán az irányítóké is az volt… ---- 1. (9.) Vincze Zoltán (Békéscsaba) 5,774 (31)
2. (15.) Polonkai Attila (Újpest) 5,640 (25)
3. (17.) Szabó Tibor (Videoton) 5,607 (28)
4. (52.) Daniel Usvat (Balaton FC) 5,368 (19)
5. (55.) Halmosi Péter (DVSC) 5,346 (26)
6. (69.) Egressy Gábor (ZTE) 5,278 (18)
7. (76.) Rósa Henrik (Újpest, MTK) 5,240 (25)
8. (87.) Marek Penska (FTC) 5,143 (21)
9. (109.) Tóth Péter (Haladás) 5,036 (28)
10. (128.) Varga Zoltán (Győr) 4,647 (17)
Legalább van minek örülni Békéscsabán: a lila-fehérek játékosa, Vincze Zoltán bizonyult a legjobb bal oldali középpályásnak (feltehető, ha csapattársai is követték volna példáját, s megközelítőleg úgy teljesítenek, ahogy Vincze, nem kényszerült volna osztályozóra a gárda…). A futballista dicséretére váljon, nemcsak a tőle elvárható gólpasszokal, hanem fontos gólokkal járult hozzá együttese kisebb sikereihez, nem csoda, hogy a tavaszi zárás után több klub is jelezte, vevő lenne rá. Az már inkább meglepő, hogy a csupán a középmezőnyben végzett három, korábban a válogatottban is megforduló játékos: sem Halmosi Péter, sem Egressy Gábor, sem Rósa Henrik nem lehet büszke produkciójára (lám, Egressy Gábor nem egyszer a kispadra szorult Zalaegerszegen…). A légiósok közül a fehérvári Szabó Tibor és a siófoki Daniel Usvat bizonyította: megéri külföldről igazolni, ellenben a ferencvárosi Marek Penksa is tudja, volt már ennél sikeresebb szezonja Magyarországon. A listát záró Varga Zoltánnal kapcsolatban meg annyit: úgy tetszik, ilyen névvel nem csak az edzők okoznak csalódást Győrött… ---- 1. (8.) Gera Zoltán (FTC) 5,800 (30)
2. (32.) Hercegfalvi Zoltán (Videoton) 5,517
3. (42.) Jegija Javrujan (Békéscsaba) 5,419 (31)
4. (44.) Torghelle Sándor (MTK) 5,409 (22)
5. (49.) Magasföldi József (Videoton) 5,381 (21)
6. (53.) Bajzát Péter (DVSC) 5,364 (22)
7. (61.) Csordás Csaba (Balaton FC) 5,333 (18)
8. (67.) Sira István (Sopron) 5,304 (23)
9. (84.) Gyánó Szabolcs (ZTE) 5,167 (18)
10. (92.) Darko Peric (Győr) 5,111 (18)
11. (115.) Tüske Roland (Haladás) 4,955 (22)
Napjaink legértékesebb itthon játszó futballistája, Gera Zoltán vezeti a listát, mégpedig jelentős fölénnyel. Igaz, a 25 éves futballista esetében kissé talán megtévesztő a jobb oldali támadó besorolás, hiszen a támadósor szinte valamennyi pontján felbukkant a meccsek során, és előszeretettel lendült támadásba az ékek mögül. Kivételes cselezőkészsége is jobban érvényesült, amikor lendületből vezethette rá a labdát az ellenfelek védőire. S nemcsak eljutott a kapu közelébe, hanem a góllövőlistán is a második helyen végzett; más kérdés, hogy ehhez a 2003–2004-es évadban 11 találat is elég volt. A gólpasszadók mifelénk kevesebb elismerést kapnak, pedig az előkészítés is külön tudomány. Gera Zoltán e műfajban is jeleskedett – tíz gólpasszt jegyzett. Szolid meglepetés a fehérvári Hercegfalvi Zoltán második helye, mert a támadó sokkal jobb idényt zárt, mint a Videoton, de érvényes ez a megállapítás a békéscsabai Jegija Javrujanra is. A Németország elleni meccs hőse, Torghelle Sándor – csakúgy, mint az MTK – lecsúszott a dobogóról. Talán ez is magyarázat lehet a tavalyi bajnok botladozására, bár a 22 éves csatár kilenc góljával a legszorgosabb góltermelő volt a kék-fehérek között. A középmezőnyben szerénykedik a debreceniek többre tartott csatára, Bajzát Péter és a Brazíliában is megforduló Tüske Roland sem igen teszi ki bizonyítványát az ablakba. ---- 1. (6.) Tóth Mihály (Sopron) 5,857 (28)
2. (33.) Tököli Attila (FTC) 5,500 (18)
3. (66.) Sitku Illés (Balaton FC) 5,308 (26)
4. (89.) Tomas Medved (Videoton) 5,118 (17)
5. (96.) Valentin Miculescu (Békéscsaba) 5,105 (19)
6. (110.) Welton Silva (MTK) 5,000 (23)
7. (113.) Alekszandr Bajevszki (Győr, Balaton FC) 5,000 (17)
8. (119). Igor Nicsenko (Győr) 4,941 (17)
Nem állítjuk, hogy kifejezetten nagy a kínálat a bal oldalon száguldozó támadókból, hiszen összesen nyolc név került fel a listára – a csapatok felénél nem találtak stabil embert erre a szerepkörre. Tóth Mihály elsősége vitathatatlan, a soproni futballista az egész szezonban magabiztosan futballozott, és nem mellékesen 17 találattal megszerezte a gólkirályi címet is – szóval ne nagyon lepődjünk meg, ha a következő szezont nem Sopronban (vagy akár nem Magyarországon) kezdi. Szintúgy dicsérhető Tököli Attila is, akinek azért csak meglett a szükséges mérkőzésszáma (köszönet a ligának, ugyebár), ráadásul fontos góljaival a bajnoki címig juttatta a Fradit. A többiek viszont túl nagy tettet nem vittek véghez: Sitku Illés még próbálta életben tartani a siófoki reményeket, az Üllői úton például nagyszerűen futballozott, ám a gólok (a listán szereplő többi játékostól is) már elmaradtak – mert azért ne ünnepeljük, ha egy vérbeli csatár hat-hét alkalommal talál 34 mérkőzésen a halóba. Szegény Alekszandr Bajevszki még eddig sem jutott, összesen három gólt termelt, és bár ezzel elmaradt csapattársától, Igor Nicsenkótól, az osztályzatok alapján azért megelőzte az ukrán támadót. Lám, a győriek két játékossal is képviseltetik magukat – bár erre az utolsó két helyre azért nem nagyon lehetnek büszkék.
1. Milinte Árpád (Sopron) 6,077 (13)
2. Vlaszák Géza (Újpest) 6,048 (21)
3. Varga Zoltán (ZTE) 5,950 (20)
4. Végh Zoltán (MTK) 5,889 (18)
5. Csernyánszki
Norbert (Balaton FC) 5,864 (22)
6. Szűcs Lajos (FTC) 5,762 (21)
7. Sebők Zsolt (Győr) 5,739 (23)
8. Németh Gábor (Pécs) 5,684 (19)
9. Sandro Tomic (DVSC) 5,667 (18)
10. Daniel Tudor (Videoton) 5,583 (24)
11. Zankarlo Simunic (Békéscsaba) 5,529 (17)
12. Balogh Tamás (Haladás) 5,500 (12)
Tóth Iván (Haladás) 5,500 (12)
Ez aztán a meglepetés! Szűcs Lajos 768 percig nem kapott gólt, és ezzel megdöntötte a pécsi Bodnár László 1986-os 732 perces rekordját, azonban a bajnokcsapat kapusának elsőségéhez ez sem volt elég. Persze, nem véletlenül… A kapusok esetében kissé igazságtalan az osztályozás, hiszen, ha úgymond munka nélkül maradnak egy-egy meccsen, akkor az osztályzatuk 0-s – márpedig Szűcs Lajos elé sokáig átlőhetetlen falat "húztak" a Fradi-védők. Idetartozik, hogy a poszt első helyezettje, egyben az év játékosa, Milinte Árpád éppen átlépte az értékelésünknél emelt küszöböt, hiszen 13 meccsen védhetett. Az érdemei azonban nem kisebbíthetőek, hiszen vele együtt a Matáv Sopron is parádés évet produkált, a Dajka László edzette gárda a tavasz legjobb futballját nyújtó együttese volt. Vlaszák Géza második helye papírforma, jóval nagyobb meglepetés a gyengén szereplő ZTE-kapus, Varga Zoltán "bronzérme", bár kétségtelen, neki nehéz dolga volt, hiszen egy gyengén teljesítő védelem mögött kellett azokon a meccseken bizonyítania, amikor lehetőséget kapott erre… Mindenesetre ezen a poszton igencsak bőséges a választék a jó teljesítményre képes futballistákból, hiszen Szűcs Lajos, Vlaszák Géza és Végh Zoltán a válogatottnál is bármikor a gólvonal elé állítható. ---- 1. (27.) Szélesi Zoltán (Újpest) 5,536 (28)
2. (46.) Schindler Szabolcs (Békéscsaba) 5,387
3. (50.) Grósz Róbert (Sopron) 5,379 (29)
4. (51.) Dragan Vukmir (FTC) 5,375 (24)
5. (63.) Radics Zsolt (Balaton FC) 5,323 (31)
6. (72.) Bajúsz Endre (Pécs) 5,269 (26)
7. (74.) Böjte Attila (Győr) 5,259 (27)
8. (91.) Kocsárdi Gergely (ZTE) 5,115 (26)
9. (107.) Komlósi Ádám (MTK) 5,042 (24)
10. (116.) Tereánszki-Tóth Péter (Videoton) 4,952 (21)
11. (122.) Farkas Attila (Haladás) 4,862 (29)
12. (126.) Regedei Csaba (Győr) 4,700 (20)
"Borzalmas körülményeket tapasztaltam"
2. (7.) Éger László (DVSC) 5,833 (30)
3. (10.) Pető Zoltán (Sopron) 5,769 (26)
4. (12.) Dragóner Attila (FTC) 5,750 (24)
5. (14.) Szekeres Tamás (DVSC) 5,650 (20)
6. (18.) Juhár Tamás (Újpest) 5,600 (30)
7. (21.) Juhász Roland (MTK) 5,577 (26)
8. (24.) Dienes András (Pécs) 5,548 (31)
9. (25). Hegedűs Gyula (Balaton FC) 5,545 (22)
10. (27). Tamási Zoltán (Újpest) 5,536 (28)
11. (35.) Mladen Lambulics
(Sopron) 5,464 (28)
12. (39). Szabados József (Pécs) 5,429 (20)
13. (58.) Stark Péter (Győr) 5,333 (24)
14. (60.) Gabriel Vochin (Videoton) 5,333 (21)
15. (61.) Jagodics Zoltán
(Haladás) 5,333 (18)
16. (80.) Ivan Risztics (Videoton) 5,211 (19)
17. (87.) Udvari Szabolcs
(Békéscsaba) 5,143 (21)
18. (89.) Szekeres Zsolt (Pécs) 5,118 (17)
19. (92.) Dejan Vilotics
(Békéscsaba) 5,111 (18)
20. (105). Csóka Zsolt (ZTE) 5,043 (23)
21. (112.) Dusko Grujics
(Békéscsaba) 5,000 (20)
22. (124.) Lőrinc Antal (Haladás) 4,800 (25)
23. (129.) Seper Ákos (Haladás) 4,444 (18)
A mai modern futballban egyre nagyobb teher hárul a belső védőkre. Az utóbbi időben a legtöbb csapatnál ugyanis gyakran a biztos védekezésre helyezik a fő hangsúlyt, hiszen aki nem kap gólt, az már biztos, hogy legalább az egyik pontot a magáénak tudhatja. Ennek szellemében a védelem tengelyében szerepet kapó játékosoknak szigorú követelményeknek kell megfelelniük, hiszen (a kapussal együtt) rájuk hárul a teljes hátsó alakzat irányítása. Az ezen a poszton szereplő játékosoknak általában nem a futómennyiségükkel és nem is a kreatív játékukkal kell kitűnniük a mezőnyből, ám a felelősség annál nagyobb rajtuk. Éppen ezért általában rutinosabb játékosok kapnak szerepet ezen a poszton (ez a rangsorból is kitűnik). Érdekes, hogy az első hét helyen végző labdarúgó közül hatan már voltak válogatottak, az egyetlen kivétel, Éger László pedig eddig még csak azért nem mutatkozhatott be Lothar Matthäus csapatában, mert a Ferencváros elleni bajnoki mérkőzésen kimerültség miatt összeesett és az orvosok jobbnak látták, ha nem utazik Kínába és Németországba. Az élen végző Kuttor Attila az egész bajnokság alatt jó teljesítményt nyújtott, nagyban köszönhető neki, hogy a Balaton FC ismét ilyen remek szezont tudhat maga mögött. ---- 1. (16.) László András (Balaton FC) 5,633 (30)
2. (22.) Füzi Ákos (MTK) 5,567 (30)
3. (26.) Kiss György (FTC) 5,542 (24)
4. (35.) Szamosi Tamás (ZTE) 5,464 (28)
5. (37.) Nikolov Balázs (DVSC) 5,462 (26)
6. (47.) Hanák Viktor (Sopron) 5,385 (26)
7. (58.) Vanczák Vilmos (Újpest) 5,333 (24)
8. (64.) Koller Ákos (Videoton) 5,321 (28)
9. (69.) Gaál Miklós (Pécs) 5,278 (18)
10. (118.) Kóczián Ferenc (Videoton) 4,947 (19)
11. (120.) Valentényi Viktor
(Békéscsaba) 4,895 (19)
12. (121.) Leandro de Almeida
(FTC) 4,885 (26)
Na, de ki az a László András?! Ha nem követjük fokozott figyelemmel a magyar labdarúgás eseményeit, akkor most ez az első, ami eszünkbe jut. Mert Füzi Ákost még ismerhetjük, válogatott játékos, bajnokcsapat tagja, Kiss Györgyről is hallhattunk már, elvégre a Fradi, az mégiscsak a Fradi, ráadásul szép sikereket ért el a Dunaferr-rel is, a rangsorban negyedik Szamosi Tamás pedig szintén bemutatkozhatott már a nemzeti csapatban, továbbá volt egy nem akármilyen meccse a ZTE-vel a Manchester United ellen. Szóval, akkor ezek után László Andrásról: 28 éves lesz augusztusban, korábban többnyire alacsonyabb osztályban szerepelt, továbbá megfordult a Vasasban. Most annak köszönhetően került ilyen előkelő helyre, mert a Csertői Aurél által megkomponált védekezésben ő is maradéktalanul ellátta feladatát. A mai modern labdarúgásban azonban már nem elég védekeznie egy szélső védőjátékosnak, támadnia is kell. László András néha igyekezett ennek megfelelően felzárkózni a kontraakciókhoz, ám ritkán tudta érdemben segíteni a társait. A többiekről: Füzi Ákos hozta szokásos formáját, meglepőbb Kiss György jó játéka, ő ugyanis korábban nem találta a helyét, ám mióta négy védővel áll fel az FTC, megmutatta, mit is tud. Leandrónak azért volt nehezebb dolga, mert több poszton is helyt kellett állnia. ---- 1. (1.) Simek Péter (Újpest) 6,000 (29)
2. (13.) Nagy Lajos (ZTE) 5,750 (20)
3. (30.) Juhász Tamás (Balaton FC) 5,522 (23)
4. (54.) Németh Norbert (Győr) 5,348 (23)
5. (56.) Dombi Tibor (DVSC) 5,345 (29)
6. (65.) Kiss Zoltán (DVSC) 5,320 (25)
7. (67.) Rósa Dénes (FTC) 5,304 (23)
8. (75.) Sipos János (Pécs) 5,241 (29)
9. (77.) Mészáros Norbert
(Balaton FC) 5,238 (21)
10. (83.) Zavadszky Gábor (MTK) 5,179 (28)
11. (92.) Berdó Balázs (Pécs) 5,111 (18)
12. (101.) Szabó Zoltán (Haladás) 5,050 (20)
13. (105.) Kaj András (Haladás) 5,043 (23)
14. (113.) Kovács Norbert
(Békéscsaba) 5,000 (17)
15. (126.) Kriston Attila (FTC) 4,700 (20)
Az Újpest szélsője, Simek Péter igazán remek évet tudhat maga mögött: a 25. évében járó középpályás nem csupán saját posztján bizonyult a legjobbnak, hanem valamennyi mezőnyjátékost maga mögé utasította. A válogatott keretnél is rendszeresen figyelembe vett labdarúgónak olyan erényei vannak, amelyek segítségével kiemelkedhet az átlagból: azaz gyors, nagy munkabírású, képes helyzetbe hozni a játékostársait, és az utóbbi időben egyre inkább feltalálja magát akkor is, ha helyzetbe kerül. Ami a másik két dobogóst illeti, Nagy Lajos az ősszel még nem volt alapember a ZTE-ben, azonban a tavasszal nagy szerepet vállalt abban, hogy a két évvel ezelőtti bajnok gond nélkül került el az osztályozós helyekről. A harmadik helyezett Juhász Tamás korábban jobb oldali védőt játszott éveken át, ám ebben a bajnokságban bizonyította, ha nem is látványos, de fegyelmezett futballra képes egy sorral előrébb is. Az élmezőnyben végzett Németh Norbert, aki valós tudása töredékét nyújtotta az ETO-ban, a Loki nagy menetelésében komoly szerepelt vállaló Dombi Tibor, a több poszton is átlag feletti teljesítményre képes csapattársa, Kiss Zoltán és a Fradiban megújuló Rósa Dénes is. Mészáros Norbert a középmezőnyből is el tudta adni magát a német második vonalba Cottbus profija lett), Zavadszky Gábor messze jobb futballista annál, mint amit produkált, és a ferencvárosi Kriston Attila sem lehet büszke a helyezésére. ---- 1. (4.) Farkas Balázs (Újpest) 5,871 (31)
2. (10.) Tóth Balázs (Videoton) 5,769 (26)
3. (19.) Bagoly Gábor (Sopron) 5,586 (29)
Erős Károly (Újpest) 5,586 (29)
5. (31.) Ronald Habi (DVSC) 5,519 (27)
6. (34.) Goran Jezdimirovics
(MTK) 5,483 (29)
7. (40.) Darko Ljubojevics (ZTE) 5,421 (19)
8. (43.) Fehér Zoltán (Sopron) 5,412 (17)
9. (71.) Bojan Lazics (Sopron) 5,273 (22)
10. (73). Balog Csaba (ZTE) 5,267 (30)
11. (78.) Zabos Attila (MTK) 5,235 (17)
12. (79.) Bánföldi Zoltán
(Békéscsaba) 5,227 (22)
13. (81.) Pintér Zoltán (Sopron) 5,200 (25)
14. (82.) Molnár Balázs (ZTE) 5,190 (21)
15. (84.) Pusztai Olivér (MTK) 5,167 (18)
16. (92.) Vincze Gábor (DVSC) 5,111 (18)
17. (97.) Kovács Péter
(Balaton FC) 5,103 (29)
18. (98.) Radoslav Král (ZTE) 5,100 (20)
19. (99.) Szalai Tamás (Videoton) 5,091 (22)
20. (102.) Csedomir Pavicsevics
(Pécs) 5,048 (21)
21. (108.) Marko Kartelo (Győr) 5,037 (27)
22. (117.) Simon Attila
(Békéscsaba) 4,950 (20)
23. (123.) Virág Béla (Balaton FC) 4,840 (25)
24. (125.) Jäkl Antal (Győr) 4,722 (18)
A mai modern futballban rendkívüli szerep hárul a védekező középpályásokra. A korszerű taktikával futballozó együtteseknél rendszerint két nagy munkabírású, sokat futó és technikailag is jó adottságokkal rendelkező labdarúgók szerepelnek ezeken a posztokon. Gondoljunk csak az angol Chelsea-ben szereplő Claude Makelelére, az olasz AC Milanban játszó Ivan Gatusóra vagy az Arsenalban futballozó Patrick Vieirára. Az említett labdarúgók világsztárok, posztjuk legjobbjai, csapatukban mégis "szürke eminenciásoknak" számítanak. Szerencsére ma már a magyar együttesek is haladnak a korral, a szakvezetők felismerik a védekező középpályások jelentőségét. Már nálunk is törekvés, hogy nagy munkabírású játékosok futballozzanak a védelmek előtt, hogy a védekező középpályások labdaszerzés után területet nyitva segítsék a támadásokat. A rangsor érdekessége, hogy az első, illetve a harmadik helyen is újpesti labdarúgó végzett, ám ez nem a véletlen műve, hiszen Farkas Balázs és Erős Károly is megfelel a fent említett kritériumoknak. Sokat futnak, labdaszerzés terén a legjobbak, ráadásul a kapura is veszélyesek. A tavaszi Újpest egyébként is sokat futó, gyors csapatnak számít, sikereit éppen a jó erőnlétnek, a szervezettségnek köszönheti. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a bajnokságot nyerő Ferencvárosban ezen a poszton senki sem szerepelt, azt ellentételezi, hogy Zováth János, Adem Kapic is a legjobbak közé tartozna, ám egyikük sem játszott – sérülés, illetve eltiltás miatt – 17-szer, ezért hiányoznak a listáról. ---- 1. (3.) Sándor Tamás (DVSC) 5,909 (22)
2. (5.) Dvéri Zsolt (Videoton) 5,870 (23)
3. (22.) Kovács Béla (Békéscsaba) 5,567 (30)
4. (29.) Lipcsei Péter (FTC) 5,533 (30)
5. (38.) Vincze Ottó (ZTE) 5,450 (20)
6. (40.) Márton Gábor (Pécs) 5,421 (19)
7. (45.) Czvitkovics Péter (MTK) 5,389 (18)
8. (47.) Vörös Péter (Balaton FC) 5,385 (26)
9. (57.) Pest Krisztián (Pécs) 5,333 (28)
10. (86.) Illés Béla (MTK, Haladás) 5,148 (27)
11. (99.) Somfalvi Csaba (Haladás) 5,091 (22)
12. (102.) Balaskó Iván (Sopron) 5,048 (21)
Nyilas Elek (Győr) 5,048 (21)
14. (111.) Erős Gábor (Pécs) 5,000 (21)
Valamelyest jelzésértékű, hogy a játékszervezők különversenyében az első hat pozícióban csakis – egykori vagy jelenlegi – válogatott futballistát találunk, s hátrébb is akad belőlük még három. Hogy a kilencből éppen egy 9-es, azaz a nemzeti együttesben való szereplést évekkel ezelőtt lemondó Sándor Tamás lett a befutó, csak annak hatna meglepetésként, aki mondjuk, a soproni 3–2-es DVSC-győzelem alkalmával látta futballozni. Ott speciel pályára sem lépett… Nem véletlenül kapacitálta őt olyan kitartóan a kapitány, Lothar Matthäus sem, fent említett véleményének megváltoztatását kérve a labdarúgótól, aki nem csupán a hazai, de az UEFA-kupa-szereplés kapcsán a litván, a horvát, a görög és a belga drukkereket és újságírókat is elbűvölte játékintelligenciájával. Dvéri Zsolt is jó idényt tudhatna maga mögött, ha a Videoton tavasza a futballról, s nem elsősorban a pénzről, illetve annak nemlétéről szólt volna. Mindazonáltal dicséretes a válogatott kerettag teljesítménye, amellyel végül a nyolcadik helyre kormányozta a fehérváriakat. Meglepetés vagy sem, egy olyan csapatból érkezett a harmadik helyezett, amely – normális bajnoki rendszer esetén – búcsúzott volna az élvonaltól, ám ebben legkevésbé talán Kovács Béla lett volna ludas, a középpályás ugyanis kilenc góllal házi gólkirály lett. Neki nem, együttesének alapállásban "erős" lett volna a magyar mezőny – igaz, akad, akinek pusztán az irányítóké is az volt… ---- 1. (9.) Vincze Zoltán (Békéscsaba) 5,774 (31)
2. (15.) Polonkai Attila (Újpest) 5,640 (25)
3. (17.) Szabó Tibor (Videoton) 5,607 (28)
4. (52.) Daniel Usvat (Balaton FC) 5,368 (19)
5. (55.) Halmosi Péter (DVSC) 5,346 (26)
6. (69.) Egressy Gábor (ZTE) 5,278 (18)
7. (76.) Rósa Henrik (Újpest, MTK) 5,240 (25)
8. (87.) Marek Penska (FTC) 5,143 (21)
9. (109.) Tóth Péter (Haladás) 5,036 (28)
10. (128.) Varga Zoltán (Győr) 4,647 (17)
Legalább van minek örülni Békéscsabán: a lila-fehérek játékosa, Vincze Zoltán bizonyult a legjobb bal oldali középpályásnak (feltehető, ha csapattársai is követték volna példáját, s megközelítőleg úgy teljesítenek, ahogy Vincze, nem kényszerült volna osztályozóra a gárda…). A futballista dicséretére váljon, nemcsak a tőle elvárható gólpasszokal, hanem fontos gólokkal járult hozzá együttese kisebb sikereihez, nem csoda, hogy a tavaszi zárás után több klub is jelezte, vevő lenne rá. Az már inkább meglepő, hogy a csupán a középmezőnyben végzett három, korábban a válogatottban is megforduló játékos: sem Halmosi Péter, sem Egressy Gábor, sem Rósa Henrik nem lehet büszke produkciójára (lám, Egressy Gábor nem egyszer a kispadra szorult Zalaegerszegen…). A légiósok közül a fehérvári Szabó Tibor és a siófoki Daniel Usvat bizonyította: megéri külföldről igazolni, ellenben a ferencvárosi Marek Penksa is tudja, volt már ennél sikeresebb szezonja Magyarországon. A listát záró Varga Zoltánnal kapcsolatban meg annyit: úgy tetszik, ilyen névvel nem csak az edzők okoznak csalódást Győrött… ---- 1. (8.) Gera Zoltán (FTC) 5,800 (30)
2. (32.) Hercegfalvi Zoltán (Videoton) 5,517
3. (42.) Jegija Javrujan (Békéscsaba) 5,419 (31)
4. (44.) Torghelle Sándor (MTK) 5,409 (22)
5. (49.) Magasföldi József (Videoton) 5,381 (21)
6. (53.) Bajzát Péter (DVSC) 5,364 (22)
7. (61.) Csordás Csaba (Balaton FC) 5,333 (18)
8. (67.) Sira István (Sopron) 5,304 (23)
9. (84.) Gyánó Szabolcs (ZTE) 5,167 (18)
10. (92.) Darko Peric (Győr) 5,111 (18)
11. (115.) Tüske Roland (Haladás) 4,955 (22)
Napjaink legértékesebb itthon játszó futballistája, Gera Zoltán vezeti a listát, mégpedig jelentős fölénnyel. Igaz, a 25 éves futballista esetében kissé talán megtévesztő a jobb oldali támadó besorolás, hiszen a támadósor szinte valamennyi pontján felbukkant a meccsek során, és előszeretettel lendült támadásba az ékek mögül. Kivételes cselezőkészsége is jobban érvényesült, amikor lendületből vezethette rá a labdát az ellenfelek védőire. S nemcsak eljutott a kapu közelébe, hanem a góllövőlistán is a második helyen végzett; más kérdés, hogy ehhez a 2003–2004-es évadban 11 találat is elég volt. A gólpasszadók mifelénk kevesebb elismerést kapnak, pedig az előkészítés is külön tudomány. Gera Zoltán e műfajban is jeleskedett – tíz gólpasszt jegyzett. Szolid meglepetés a fehérvári Hercegfalvi Zoltán második helye, mert a támadó sokkal jobb idényt zárt, mint a Videoton, de érvényes ez a megállapítás a békéscsabai Jegija Javrujanra is. A Németország elleni meccs hőse, Torghelle Sándor – csakúgy, mint az MTK – lecsúszott a dobogóról. Talán ez is magyarázat lehet a tavalyi bajnok botladozására, bár a 22 éves csatár kilenc góljával a legszorgosabb góltermelő volt a kék-fehérek között. A középmezőnyben szerénykedik a debreceniek többre tartott csatára, Bajzát Péter és a Brazíliában is megforduló Tüske Roland sem igen teszi ki bizonyítványát az ablakba. ---- 1. (6.) Tóth Mihály (Sopron) 5,857 (28)
2. (33.) Tököli Attila (FTC) 5,500 (18)
3. (66.) Sitku Illés (Balaton FC) 5,308 (26)
4. (89.) Tomas Medved (Videoton) 5,118 (17)
5. (96.) Valentin Miculescu (Békéscsaba) 5,105 (19)
6. (110.) Welton Silva (MTK) 5,000 (23)
7. (113.) Alekszandr Bajevszki (Győr, Balaton FC) 5,000 (17)
8. (119). Igor Nicsenko (Győr) 4,941 (17)
Nem állítjuk, hogy kifejezetten nagy a kínálat a bal oldalon száguldozó támadókból, hiszen összesen nyolc név került fel a listára – a csapatok felénél nem találtak stabil embert erre a szerepkörre. Tóth Mihály elsősége vitathatatlan, a soproni futballista az egész szezonban magabiztosan futballozott, és nem mellékesen 17 találattal megszerezte a gólkirályi címet is – szóval ne nagyon lepődjünk meg, ha a következő szezont nem Sopronban (vagy akár nem Magyarországon) kezdi. Szintúgy dicsérhető Tököli Attila is, akinek azért csak meglett a szükséges mérkőzésszáma (köszönet a ligának, ugyebár), ráadásul fontos góljaival a bajnoki címig juttatta a Fradit. A többiek viszont túl nagy tettet nem vittek véghez: Sitku Illés még próbálta életben tartani a siófoki reményeket, az Üllői úton például nagyszerűen futballozott, ám a gólok (a listán szereplő többi játékostól is) már elmaradtak – mert azért ne ünnepeljük, ha egy vérbeli csatár hat-hét alkalommal talál 34 mérkőzésen a halóba. Szegény Alekszandr Bajevszki még eddig sem jutott, összesen három gólt termelt, és bár ezzel elmaradt csapattársától, Igor Nicsenkótól, az osztályzatok alapján azért megelőzte az ukrán támadót. Lám, a győriek két játékossal is képviseltetik magukat – bár erre az utolsó két helyre azért nem nagyon lehetnek büszkék.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik