Kenenisa Bekele hozta a számára kötelező győzelmet Brüsszelben, a 32. mezeifutó-világbajnokság első napján. A 21 éves etióp fölényesen utasította maga mögé az ellenfeleket a 4 kilométeres távon.
Az ausztrál Benita Johnson (816) óriási meglepetésre legyôzte az esélyesebbnek tartott afrikaiakat a brüsszeli mezeifutó-vb-n
Az ausztrál Benita Johnson (816) óriási meglepetésre legyôzte az esélyesebbnek tartott afrikaiakat a brüsszeli mezeifutó-vb-n
A tavaly és két éve is duplázó versenyző teljesítményén nincs mit csodálkozni, a télen 5000 méteren fedett pályás világrekordot ért el, vagyis kiváló formában várta a rajtot. Sok félnivalója nem volt a legnagyobb riválisnak tartott kenyaiaktól, hiszen a szomszédok közül mindössze egy versenyző fért be az első hatba, a dobogóra csak etiópok állhattak fel. Nem meglepő ezután, hogy a csapatversenyben is ők nyertek. A nagyobb csoda, hogy a kenyaiakat még a katariak is megelőzték, az ázsiaiaké lett a negyedik és ötödik hely egyéniben, csapatban pedig az ezüst. "Két éve már versenyeztem ezen a pályán. Akkor még a mostaninál is nagyobb sárban futottunk – kezdte az egyéniben immár ötszörös mezeifutó-világbajnok a viadal értékelését. – Remélem, a mai futás nem vett ki túl sok erőt a lábaimból. Vasárnap mindenképpen megpróbálkozom a hosszabb távval is, remélem, megint sikerül a duplázás." A kenyaiból tavaly katarivá avanzsáló Szaif Szaid Sahin viszont ugyancsak nekikeseredett, miután ötödik lett. "Semmi tapasztalatom sem volt a mezei versenyzésről. Végig úgy éreztem, mintha beleragadnék a mocsárba. Végül is ezt csak felkészülési versenynek szántam a nyári idény előtt. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a NOB szabályai miatt nem vehetek részt az athéni olimpián." Az igazi meglepetés a nők hosszabbik távján, a 8 kilométeren született, ugyanis a nagynevű etióp és kenyai futók előtt egy fehér bőrű atléta, az ausztrál Benita Johnson ért célba elsőként. Az auszik nemzeti hősével, Cathy Freemannel egy városból, a queenslandi Mackayból származó hosszútávfutó tavaly már megmutatta a világnak, hogy komolyan számolni kell vele. A mezeifutó-vb-n ötödik lett, holott a célegyenesbe még harmadikként fordult. Sőt 2003-ban a félmaratoni világbajnokságon már felállhatott a dobogó harmadik fokára. Ezúttal is úgy vágott neki a versenynek, hogy érmet szerez, arra azonban még álmában sem gondolt, hogy arany lesz belőle. "A tavalyi kudarc hatalmas motivációt jelentett. A négykörös verseny első felében könnyedén tudtam lépést tartani a vetélytársakkal. A harmadik körben nehézségeim voltak, szerencsére túléltem a holtpontot, a hajrát pedig ott és akkor nyitottam meg, ahol és amikor elterveztem. Igaz, az utolsó ötven méteren úgy éreztem, minden egyes lépésnél elsüllyedek. Szerencsére a többiek sem találtak szárazabb fűcsomókat, így az előnyöm kitartott a célszalagig." A csapattal aranyérmet nyerő, egyéniben viszont csak a csalódást jelentő ezüsttel gazdagodó Ejigayehu Dibaba szerint a verseny elején senki sem akarta vállalni a vezetést, ő két kilométer megtétele után döntött úgy, hogy az élre áll. "Szerettem volna elkerülni a sprintbefutót, ezért fokoztam az iramot, már amennyire a nagy szélben és a rendkívül sáros pályán lehetett. Sajnos akadt egy versenyző, aki még nálam is jobban bírta a gyűrődést. Természetesen nyerni szerettem volna, de azért a második hely sem olyan eredmény, ami miatt el kellene bújnom szégyenemben a világ elől" – vallott érzéseiről az etiópok legjobbja.