Tuzsér: egy álommal kevesebb

Utóbbi famíliával kapcsolatban tudni érdemes, a megyében elsőként alapított almást, méghozzá 130 holdast, ami felettébb gyümölcsöző vállalkozásnak bizonyult: a szakértők szerint ez alapozta meg a környék gazdasági fejlődését. Más kérdés, hogy ha valaki ma kinézne a tuzséri Lónyay-kastély ablakán, akkor nem Szabolcs legnagyobb zöldség-gyümölcs kereskedését, hanem egy mesés, tölgy-, bükk- és kapufákkal övezett környezetben fekvő focipályával szembesülne.

Még a pénztárgép is eltűnt

Mellesleg Kanócz Dezső törzsszurkolóhoz hasonlóan sokat látott ez a pálya: az elmúlt ősszel például azt, hogy a kupaszereplését tavaly május 7-én a regionális selejtezővel megkezdő NB III-as gárda a második ligás Szolnokon, aztán az élvonalbeli Balaton FC-n, majd a Szolnok "osztálytársán", a BKV-n keresztül jutott előre – egészen a legjobb nyolcig. Naná, hogy a szerdai adatok szerint 3375 lakost számláló településen (remélhetőleg csütörtökre sem állt be változás e téren, legalább is negatív irányban nem) valóságos futballőrület tört ki. Így fordulhatott elő, hogy a negyeddöntő idejére bezárt a helyi nonstop-üzlet. Tulajdonosa abban bízott, hogy hozzá hasonlóan Szőr István is lehúzza a rolót a Honvéd elleni 90, esetleg 120 perc erejéig – nevezett úrban (egy Szőr mindig úr…) a hazaiak kapusát tisztelhetjük…
A Záhonytól kilenc kilométerre elterülő nagyközség egyetlen nyitva tartó éttermében, a főleg a szomszédos Ukrajnából átránduló kamionosokra specializálódott Ladatransban is a Honvéd vendégjátéka volt a "menü", így eshetett meg, hogy amikor betértünk, és afelől érdeklődtünk lehet-e enni (egy étteremben, hangsúlyozzuk) a következő tömör választ kaptuk: "Nem!" Éppen kifordultunk volna, amikor valamelyest enyhült a helyzet. "Rántott hús jó lesz?" – tudakolta a főnök, mire mi felbátorodva visszakérdeztünk: "Van más?", hogy aztán gyorsan visszazuhanjunk a rideg valóságba: "Nincs!"
No, mindegy, friss hús legalább került a néhány cékladarabbal "díszített" asztalra, ráadásul az időt kártyázással – de nem orosz rulettel! – eltöltő ukrán és grúz sofőrök társaságában elfogyasztott ebéd közben Csaba pincér révén arra is fény derült, hogy "…a találkozón csomó rendőr lesz, felvonul az egész határőrség, sőt jönnek a határvadászok is, mert attól félnek, vér fog folyni". Hogy még drámaibbnak tűnjön minden, hozzátette: "…mint majdnem a múltkor, amikor a vendégek elvitték a pénztárgépet…"

A prémiumról nem beszéltek

Ehhez képest a Rákóczi úti sporttelepen olyan békés volt a hangulat, hogy az egy karácsonyi üdvözlőlapról is visszaköszönne. A tuzséri fanatikusok, a Viking Kaos tagjai zöld-fehér luftballonokkal és transzparensekkel felszerelkezve baktattak ki a stadionba, és a létesítmény területén árusított csapolt sör, illetve féldecisek leküldése közben másról sem beszéltek, mint hogy a Bácsi Sándorra külsőleg, belsőleg egyaránt hasonlító Bagin Sándor (ami az előbbit illeti, súlyfelesleg van rajta bőven, ami az utóbbit, jobb belsővel gyakorlatilag odatekeri a labdát, ahova akarja…), ha szabadrúgáshoz jut a Honvéd kapujától 20-25 méterre, az egyenlő a góllal, és kedvenceik továbblépésével. Mi több, az immáron hat esztendeje a megyét járó csoport optimista fele már a külföldi túrákra készült: arról értekeztek, hogy a tuzséri kupadiadal után hol játsszák a nemzetközi meccseket…
Vezetőik nem szaladtak ennyire előre: a kezdés előtt még azt sem tudták, hogy siker esetén milyen prémiumban részesülnek a negyeddöntő alkalmából új szerelésbe bújt futballisták. "Ha korábban kitűztünk bármiféle jutalmat, rendre elbuktunk, úgyhogy most abban maradtunk, majd a remélt győzelmet követően tárgyalunk a díjazásról" – újságolta Pinkóczi József szakosztályelnök, mosolyogva hozzáfűzve, hogy az MK-menetelésnek hála, lenne miből fizetni…

Rosszkor repült a söröspohár

Mégsem kellett azonban a szponzorok segítségét igénybe venni a további tuzséri meneteléshez, hiszen a Honvéd egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy sokkal jobb csapat ellenfelénél. A hazaiak abban bíztak, hogy az első félórát sikerül kibekkelniük, és akkor az ismerős pályán már bármi megtörténhet, ám a 36. percre a vendégcsapat már kétgólos előnyt szerzett (igaz, a vendégbüntető jogosságát vitatták a tuzsériak), és könnyedén eldöntötte a továbbjutó kilétét. Jól futballozott a Honvéd, de nagyon akarták a tuzsériak is, hogy legalább a becsületgól összejöjjön, ám ezen a kissé hűvös szerda délutánon nem volt szerencséjük: rosszul sikerültek a lövéseik, hiba csúszott a passzokba, és a labda néhányszor a kapu helyett bizony az erdőbe ment…
A második félidő még annyi izgalmat sem hozott, mint az első – a Honvéd rúgott még egy gólt, és kihagyott számtalan helyzetet, így teljesen megérdemelten jutott a legjobb négy közé. Természetesen dicséret illeti a Tuzsért is, amely korábban már többször bebizonyította, hogy eséllyel lép pályára a nagycsapatok ellen is. Igaz, most mégsem volt esélye.
Hogy mégis kissé szomorkás hangulatban fejezhetjük be a tudósítást, az egy rosszkor eldobott söröspohárnak köszönhető. A kispesti szurkolók szektorából érkezett pohárra ugyanis egy kisebb rendőrroham volt a válasz, így néhány drukkerben bizony nemcsak kellemes emlékeket hagy majd ez a találkozó. Igaz, fogjuk fel pozitívan a történteket: a könnygáz például kiváló gyógyszer a szénanátha ellen…

Percről percre



Magyar Kupa