Itt a maximalista forradalmár

Az egykori világválogatott futballista természetesen szívesen segítene Matthäusnak, de azt mondja, őt még nem keresték. Legalábbis a szövetségből nem, hiszen szerda óta Détári az NB I B-s Tatabánya vezetőedzője – persze, ez nem zárja ki, hogy, miként eddig Dajka László tette, a válogatottnál is besegítsen.
– Amikor megbeszéltük, hogy hamarosan keresem, még az lett volna az első kérdésem, miként bírja kispad nélkül…
– A kinevezésem is azt mutatja, rosszul bírtam… – mondta a tréner. – Csepelen már dolgoztunk együtt Török Józseffel, és mivel az önkormányzat képviselőivel is pozitív beszélgetést folytattunk, egyértelmű volt, hogy elvállalom ezt a feladatot.
– Mivel a csapat most kiesőhelyen áll, gyanítom, a biztos bennmaradást tűzték ki célként.
– Hm, nekem ennél azért nagyobb terveim vannak… Maximalista vagyok, én igazán azt tartanám nagy eredménynek, ha vissza tudnánk csábítani a nézőket. Márpedig, ha megint több ezren járnának a mérkőzésekre, azt jelentené, hogy sikerült egy jó csapatot összehoznunk Tatabányán.

– Nem tartja visszalépésnek az élvonalbeli edzősködés után, hogy egy második ligás, ott is gyengébben szereplő csapathoz szerződött?
– Nekem ez kiváló lehetőség arra, hogy dolgozzam. Nem tartozok azon edzők közé, akik csak akkor igazolnak valahova, ha megígérik nekik nyolc válogatott szintű játékos szerződtetését, hiszen úgy könnyű bajnoki címet szerezni. De nem vagyok olyan szakember sem, aki megijed egy feladattól.
– Akkor milyen edzők közé sorolja magát?
– Fiatal, feltörekvő, ambiciózus vagyok, akit szerintem eddigi eredményei alapján pozitívan értékelhetnek.
– A szakmai résszel nincs is gond, ám Kispestről és Szombathelyről egyaránt balhés körülmények között ment el.
– A kispestiekkel már megbeszéltük a problémákat, bár egyévi fizetésemmel voltak adósak, végül kiegyeztünk a háromhavi bérem megtérítésében. Szombathelyen viszont még tartoznak nekem, de ez nem az én dolgom, hanem az ügyvédemé. Amúgy kicsit fura most a helyzet, hiszen a Lombard ugyebár Tatabányáról költözött Szombathelyre, én meg Szombathelyről ide.
– A slusszpoén az lenne, ha Bíró Péter is visszamenne Tatabányára…
– Ne ijesztgesse a tatabányaiakat… Az önkormányzat, a szponzorok, Török József és az én személyem garancia a jó szereplésre.
– Más csapatoktól nem keresték az elmúlt hetekben?
– Dehogynem, úgy vettem észre, hogy kissé felforrt körülöttem a levegő, és ez nagyon jólesett.
– Azt olvasta, hogy a szurkolók és a lapunk által megkérdezett szakvezetők egy része pedig egyenesen a szövetségi kapitányt látta önben? Elvállalta volna ezt a munkát?
– Mondtam, hogy én nem szoktam megijedni… Mindig is a szövetségi kapitányságot tartottam a szakma csúcsának. Óriási dolognak tartom, hogy az edzőbizottság jelölésén a kilenc szavazatot kapott Egervári Sándor mellett nekem is adtak kettőt. Két nagy tekintélyű magyar szakember gondolta úgy, hogy nekem kellene vezetnem a válogatottat, és ez fantasztikus elismerés.
– Mégsem Egervári lett a befutó. Mit szól Matthäushoz?
– Örülök, és sok sikert kívánok neki.
– Ennyi?
– Nem. Remélem, sikerül megválasztania jól a súgóit, mert anélkül elveszett ember. Élt Olaszországban, az Egyesült Államokban, dolgozott Bécsben, Belgrádban, vajon mit tud ő a magyar futballról? Nem sokat. Ismeri a németországi légiósokat, de mit mondhat neki Hercegfalvi Zoltán, Németh Norbert, Böőr Zoltán neve? Ezért bízom benne, hogy a megfelelő emberekre hallgat majd… Viszont azt továbbra sem értem, hogy miért kell nekem bármilyen licenc az NB I B-s Tatabányához, ha Matthäus a szükséges jogosítvány nélkül lehet kapitány? De mondja meg, A-licenccel lehetek jövőre első osztályú csapat edzője?
– Nos, információnk szerint Matthäusnak A-licence már van, de abban igaza van, hogy a jelenkori hazai követelmény az éledzőséghez pro-licenc kell.
– És ezért fizessek be egymilliót? Amikor lehet, hogy igazából mégsem kellene ilyen képesítést szereznem? Kimegyek Görögországba, és két hét alatt kapok egy papírt, amellyel nyugodtan vezethetem a Bajnokok Ligájában a Panathinaikoszt vagy az Olympiakoszt. Matthäus is vezette licenc nélkül a Partizant, Gianluca Vialli és Ruud Gullit sem rossz edző csak azért, mert nem szerezte meg ezeket a papírokat.
– Ha jól látom, nincs elragadtatva a német kapitánytól.
– A rendszertől nem vagyok. Az egész magyar edzői kar szégyene, hogy külföldről hoztak valakit a válogatott élére. Érdekes, egyszerre milyen fontos lett valakinek, hogy idegen szakember jöjjön, amikor hetekig arról beszélt mindenki, hogy teljesen mindegy, ki a kapitány. Hát döntsük már el végre, mit is akarunk!
– Matthäus kinevezése mindenesetre már tény: miként látja, az edzők segítenek majd neki?
– Mindenkinek kutya kötelessége őt támogatni.
– Igen ám, de sok helyről halljuk, az lesz az igazi szégyen a magyar edzők számára, ha ennyi dicstelen év után Matthäus hirtelen a világbajnokságra vezeti a válogatottat.
– Én leszek az első, aki gratulál neki, abszolút nem érezném magam sértve a vb-szereplés miatt…
– Netán konkrétan is segíti a kapitányt? Úgy hallottuk, ön lehetne a válogatott pályaedzője.
– Nem hiszem, hogy én lennék.
– Mintha nem érte volna váratlanul a kérdésem…
– Nem, mert amikor megválasztották Matthäust, sokan egyből mondták, hogy én leszek a pályaedző. Jól ismerem őt személyesen is, nem lennének nyelvi problémáink, csaknem egyidősek vagyunk, tehát sok minden szól mellettem, de ennek egyelőre nincs realitása. Viszont, ha kikéri valamilyen kérdésben a véleményem, nagyon szívesen segítek neki, de biztos vagyok benne, minden magyar edző így gondolkodik. Nem rossz ez a sorsolás, a válogatottnak van esélye kijutni Németországba – legalábbis most, a meccsek előtt még mindenképpen.
– Hallgatom vagy húsz perce, és mintha kevésbé keményen fogalmazna. Oda-odaszúr, az kétségtelen, de mondhatnám, hogy nem ezt szoktuk meg öntől.
– Igen, de mától vigyáznom kell, állásban vagyok. Türtőztetem magam, nekem ott a kispad, ott a csapatom, és egyedül úgysincs kedvem háborúzni. Eddig kaphattam a fegyelmiket, hiszen nem dolgoztam, de most már nem akarom, hogy a másokéval ütköző véleményem miatt esetleg eltiltsanak a kispadtól. Továbbra is forradalmár vagyok, az is maradok.
– De azért jövőre beül megint tanulni, és megszerzi a pro-licencet.
– Ebben azért nem vagyok biztos. Nagyon megbántottak, amikor nem vettek fel az első tizenöt jelentkező közé, pedig a névsoron végignézve sokan röhögőgörcsöt kapnának. A második kurzus alatt Vietnamban voltam, meglátjuk, a harmadikra bekerülhetek-e.
– Sokan röhögőgörcsöt kapnának? Ez a türtőztetés?
– Szerintem ennyi még belefér… Sok mindenben nem értek egyet a magyar futballban történtekkel, és ezt nem is fojtom magamba. Mert ha az emberek csak zöld lámpánál kelhetnek át az úttesten, akkor ne engedjük tovább a pirosnál átsétálókat azzal, hogy ez csak sárga volt. Az említett névsor pedig tényleg érdekes, pláne, ha a jelentkezők nyelvtudását is megnézzük… Na, de hagyjuk, végre ismét dolgozhatom. Most aztán tényleg nem akarok ártani magamnak, azonban a véleményemet nem titkolom el soha.