Feszültségek, mint a Fradiban

– Nagyjából sejtem, milyen lelkiállapotban lehet. Sima hatos Győrben, megalázó négyes otthon a Balaton FC ellen, s ma már aligha úgy beszélnek önről, ha besétál egy szombathelyi közértbe, hogy "nézd má', ott a Bozsik, tudod, akinek a csapata legyőzte a Manchestert…”.
– Ami a lelkiállapotomat illeti, nincs vele semmi gond – mondta Bozsik Péter, a Lombard FC Haladás szakmai igazgatója. – Az viszont valóban bánt, hogy amit korábban felépítettem, amiért keményen megdolgoztam, az most néhány hét alatt gyakorlatilag semmivé foszlik. Nem akarok nagy szavakat használni, nehogy valaki nagyképűséggel vádoljon, de a nimbuszomnak annyi. Legalábbis Szombathelyen.
– Bizonyára voltak, akik a szerződéskötéskor figyelmeztették, ne vállalja el a feladatot.
– Téved, senki sem akart lebeszélni erről a munkáról. De miért is tette volna bárki? A Haladás patinás csapat, amelynél adottak a feltételek az eredményes munkához.
– Akkor csakis önnel lehet a baj. Ha minden adott, a csapat mégis vereséget vereségre halmoz, egyértelműen az edző a hibás.
– Bizonyára az én felelősségem is megvan.
– Nem szokott ilyen szűkszavú lenni. Érveljen csak bátran. Leírok mindent, amit mond.
– Az a helyzet, hogy kicsit korainak találom ezt a beszélgetést. Túlságosan rövid ideje vagyok Szombathelyen ahhoz, hogy átfogó véleményem lehessen a helyzetről. Várjuk meg a hátralévő két meccset. Játszunk a Videotonnal és a Békéscsabával, azután majd válaszolok minden kényes kérdésre.
– Értem én, időt akar nyerni. Csakhogy a Haladás szurkolói most akarnak választ kapni arra a kérdésre, hova lett a csapatuk?
– Hogy hova lett a csapatuk? Látja, ez valóban érdekes téma. S tulajdonképpen ebben gyökeredzik minden bajok forrása. Szombathelyen mindig is a Haladás VSE-t szerették az emberek, az volt a kedvenc klub, annak van sikeres múltja, arról meséltek az apák a gyermekeiknek. Sajnos a pénztelenség itt is csődhelyzetet teremtett, és az új futball-kft. hiába viseli a nevében a Haladás szót, mégsem ugyanaz, mint volt az elődje. A legtöbb szurkoló nem fogadja el az új tulajdonost, Bíró Pétert, az általa hozott játékosokat, és nem érzi sajátjának ezt a mostani Halit. Remélem, nem sértek meg senkit, ha azt mondom, kicsit olyan a helyzet most Szombathelyen, mint a Ferencvárosnál. Valahogy nincs összhangban a csapat a drukkerekkel…
– Azt mondja, nem régóta van Szombathelyen, így korai még átfogó véleményt kérni öntől. Ehhez képest rendkívül sarkosan fogalmaz a város futballhangulatáról. Szavaiból egyértelműen azt érzem, hogy amolyan vasi-pesti ellentét van a Haladásnál.
– Nem én mondtam…
– Jó lenne ezen a témán túllépni. Nemcsak Szombathelyen, hanem Győrben is, hiszen ahogy hallani, ott is "pestiztek”, mert az ETO-t is fővárosi üzletember irányítja Tarsoly Csaba személyében. Tudomásul kellene venni mindenkinek, ha nem jön Bíró Péter, lehet, hogy megszűnt volna a Haladás. Volt, nincs. Önt is megtalálták már a szurkolók?
– Nem jellemző. Az persze igencsak meglepett, ahogy a közönségünk viselkedett a Balaton FC elleni meccsen. Gúnyolódott, és saját játékosait szidta. Bevallom, ilyennel még nem találkoztam.
– Valahol érthető az elkeseredettség. Ha, mondjuk, a Valencia rúg egy négyest a Rohonci úton, senki sem ollézott volna gúnyosan, amikor szombathelyihez került a labda. Csakhogy a Balaton FC tette ezt.
Azért nem mindegy.
– Most kezdjem el sorolni, milyen gólokat kaptunk? S nemcsak legutóbb, hanem például Győrött is. Egyszerűen nem találok magyarázatot a csapat hullámzó teljesítményére. Idekerültem, aztán jött a Pécs, és úgy érzem, egyértelmű, hogy jobbak voltunk ellenfelünknél, megérdemeltük volna a győzelmet. Aztán mentünk az Üllői útra, ahol hetvenöt percig helyzete sem akadt a Fradinak, igenis volt tartása a csapatomnak a vereség ellenére. Majd jött a győri rémálom, katasztrofális egyéni hibákkal megtűzdelve. Onnan még talpra álltunk, hiszen a Debrecen ellen megintcsak nekünk állt a zászló, végül döntetlen lett. Az újabb váltás, a Balaton elleni kudarc.
– Nyugtassa meg a Haladás fanatikusait: legalább ön tudja, mi a magyarázata ennek a gyatra szereplésnek.
– Sajnos nem tudom.
– Hiszen ön dolgozik nap mint nap a játékosokkal! Nem lehet, hogy az új játékrendszer, amit bevezetett, megzavarta a futballistákat?
– Valóban új taktika szerint játszunk, de nem ez a baj. Hogy fogalmazzak… Tudja, rendkívül zavar, hogy van huszonnégy játékosom, és gyakorlatilag mindegy, hogy kit küldök pályára közülük. Variálhatom akárhogy a védelmet, a középpályás sort, tehetek bárkit csatárnak, a helyzet semmit sem változik. Nem akarok senkit megbántani, de nem az akarati tényezőkkel van a baj…
– Arra gondol, hogy gyenge a játékoskeret? Annyira gyenge, hogy nem tudja majd kiharcolni a bentmaradást? Mert egyre inkább valószínű: Bozsik Péternek az lesz majd a feladata, hogy bent tartsa a Haladást.
– Igen, ez így van, bent kell maradnunk. Amikor ideszerződtem, senki sem azt várta tőlem, hogy dobogóra vezessem a Szombathelyt. Harcolunk, más választásunk nincs. A télen szükség lesz erősítésre, de erről egyelőre nem akarok bővebben beszélni.
– Ha nem sértem meg vele, lenne egy közbevetésem. A Szombathely Détári Lajos irányításával kezdte a bajnokságot, és bizony Dömével sokkal jobban szerepelt. Az egykori világválogatott képes volt fanatizálni játékosait, ami néhány sikert eredményezett. A Détári vezette Haladás összehasonlíthatatlanul erősebbnek tűnt, mint a mostani csapat. Pedig nem évek teltek el azóta.
– Erre most mit mondjak? Détári Lajos eredményesebben szerepelt. Ez tény.
– Ön szerint a klubvezetéstől hosszú távra kap majd bizalmat?
– Nekem legalábbis még senki sem mondta, hogy kezdjek el pakolni. Még egyszer mondom, tőlem azt várták és várják, hogy átalakítsam a Haladás játékoskeretét, meghonosítsak valamiféle stílust a játékunkban. Mindehhez pedig idő kell.
– A nagy építkezés közepette pedig előfordulhat, hogy kiesnek. Nem bánta meg, hogy Szombathelyre szerződött?
– Munkát kaptam, és élnem kellett a lehetőséggel. Értek kudarcok, olyan élmények, amelyekkel korábban még nem találkoztam, de ez is egy edző munkájához tartozik. Már számtalanszor nyilatkoztam korábban, nemcsak akkor kell szembenéznem a szurkolókkal, amikor azok épp a vállukra akarnak emelni, akkor is, amikor a legszívesebben világgá kergetnének. Szombathelynek első osztályú csapatra van szüksége, legalábbis a kft. tulajdonosai szerint. Reméljük, a városban is ugyanígy gondolja mindenki.