Akivel még ijesztegetni is lehet

Márpedig Újpest nélkül nem létezik magyar futball, e kft. csődje egyenértékű lenne a Ferencváros, vagy, mondjuk, az MTK eltűnésével. Húsz bajnoki címmel és nyolc kupagyőzelemmel büszkélkedő, egykoron világklasszisok egész sorát felvonultató lila-fehérek most nagy bajban vannak, és előfordulhat, hogy a hónap végén – amikor is október 29-én összeül a futballklubot működtető kft. vezetősége – csődöt jelentenek, és visszalépnek a bajnokságtól. Ez lenne a magyar labdarúgás igazi tragédiája. Ám a jelek szerint körvonalazódik valamiféle megoldás, még akkor is, ha annak nem mindenki örülne. Rácz Gábor (újbóli…) feltűnéséről van szó, az ő tulajdonosként történő belépését már több újság is kész tényként emlegette az Újpesttel kapcsolatban. E váratlan felbukkanás finoman szólva is vitákat váltott ki újpesti részről, mert a Megyeri úton pontosan tudják, mi történt a Rácz Gábor irányította Vasassal (a realistábbak részéről az a fenntartás él, hogy mivel Rácz Gábor komoly adósságot hagyott maga mögött Angyalföldön, a profifutballt irányító liga szabályai szerint nem üzletelhet, az álmodozók pedig azt mondják: egy patinás csapat esetében úgyis kivételt tesznek). Túl sok idő és túl sok variáció nincs: az Újpest egészen megdöbbentő módon most ott tart, hogy vagy elfogadja a Rácz Gábor által első lépésként felkínált 350 millió forintot (később ez az összeg állítólag elérheti az egymilliárdot is…), vagy lehúzhatja a rolót.
Drámai helyzet egy olyan kft.-nél, amely még néhány hónapja is dúskált a javakban, amely mögé az előző kormány vezetése alatt állami cégek sorakoztak fel, s amely gyakorlatilag azt a futballistát igazolta le, akit csak akart. Méghozzá álompénzekért – álomfizetésekkel.
Mi lesz veled, Újpest?
A kérdés mindennél aktuálisabb. Már csak azért is, mert napok óta másról sem hallani, minthogy Rácz Gábor érkezésével Kiss László, a "Mini Menotti” becenévvel emlegetett edző lehet majd a lilák sportigazgatója. Ez önmagában nem lenne különösebb szenzáció, ha nem tudná mindenki, hogy a Megyeri úton jelen pillanatban Mezey György a szakmai igazgató, akivel finoman szólva nem ápol baráti viszonyt Kiss László…
– Minket itt, a Nemzeti Sportnál meglepett, hogy napok óta az Újpestről nyilatkozik különböző lapokban, holott egyelőre semmi köze a lila-fehér csapathoz. Ennyire biztos benne, hogy a Megyeri úton dolgozhat majd?
– Nézze, ez a történet nem rólam, hanem Rácz Gáborról szól – mondta Kiss László. – Ha ő úgy dönt, hogy a saját pénzét fekteti az Újpestbe, és engem sportigazgatóként alkalmaz, akkor boldogan vállalom el a feladatot. Ez még nem történt meg, így minden csak feltételes módban értendő.
– Azért van még kérdésünk: mikor került kapcsolatba Rácz Gábor és általa ön az Újpesttel?
– Több mint két hónapja keresték meg a Megyeri útról Rácz Gábort, és mondták el neki azt, hogy egyre inkább kilátástalan a kft. helyzete, gondolkodjon el az esetleges közös jövőn. Nos, én ekkor kerültem képbe, hiszen évek óta jó kapcsolatban vagyok az üzletemberrel. Tanácsadóként segítettem őt az elmúlt hetekben, és bár személyesen nem voltam ott egyetlen tárgyaláson sem, pontosan tudom, hogy mikor mi hangzott el. Tisztában vagyok azzal, hogy az Újpest most gyakorlatilag élet-halál harcot vív, és sajnos nem a pályán. Felesleges lenne drámai szavakat használni, de egyértelmű: vagy Rácz Gábor lesz az új tulajdonos, vagy megszűnik ez a patinás labdarúgócsapat.
– Nocsak, Rácz Gábor az egyetlen befektetőjelölt? Nincs más, aki érdeklődne a ma is népszerű csapat iránt? Azért ez kissé hihetetlen, sőt elképesztő.
– Valóban elképesztő, hogy ennyire magára hagyták az Újpestet, és úgy van, ahogy mondja, Rácz Gábor az egyetlen, aki pénzt áldozna a futballcégre. Tudom, milyen pletykákat terjesztenek róla, de Újpesten ő egyet akar, tiszta viszonyokat és bajnokcsapatot. Ha rajtam múlik, segítek neki célja elérésében, és nem hagyom, hogy palira vegyék, meglopják őt, mint tették azt korábban a Vasasnál.
– Hogy mi volt a Fáy utcában, abba most ne menjünk bele, erről azoknak megvan a véleménye, akik az átlagembernél jobban ismerik, mi történt Rácz Gábor működése alatt a Vasassal. Az a koszorú ott a stadion közepén még igen friss emlék… Nézzük, mi mindenről olvashattunk még: Rácz Gábor érkezésével ugyebár ön lenne a sportigazgató. Mit gondol, mit szólna ehhez a jelenlegi szakmai igazgató, Mezey György?
– Nézze, én az Újpest sikeréért hajlandó vagyok bármilyen kompromiszszumra, még arra is, hogy sportigazgatóként együtt dolgozzak Mezey Györggyel. Nem hülyültem meg, amnéziás sem lettem, azaz, amit Mezey György az utóbbi években elkövetett ellenem, soha nem felejtem el. Ám senki nem állítaná fel őt a kispadról, dolgozhatna tovább, ha ő is úgy gondolja.
– Viccel? A futballban nincs ember, aki ne tudná, hogy önök ki nem állhatják egymást, köszönő viszonyban sincsenek, úgyhogy a közös munka teljességgel kizárt.
– Miért lenne kizárt? Én sportigazgatóként olyan papírt írok majd alá, hogy a szakmai munkába nem szólok bele, észrevételeimet csak a tulajdonosokkal közlöm. Ha Mezey Györgyöt nem zavarja, hogy ott vagyok, dolgozzon csak tovább. Az persze elképzelhetetlen, hogy időnként ne szóljunk egymáshoz, hiszen ha, mondjuk, ő Thaiföldre szeretne utazni a csapattal edzőtáborba, én meg azt mondom, maradjanak inkább a Hortobágyon, mert az olcsóbb, akkor az én szavam dönt. Én leszek a főnök, és nehogy már a farok csóválja a kutyát.
– A mai magyar futballban a nemzetközi sikerek kivételével bármi megtörténhet, így még az is, hogy olyan csapat jövőjéről beszélgetek önnel, amelyhez semmi köze, és lehet, hogy nem is lesz. Nem tart attól, hogy előre beszél, és ezzel újabb ellenségeket szerez magának?
– Egyre inkább büszke leszek magamra, hiszen nagy ember lettem. Úgy bizony, ott tartok, hogy velem riogatnak mindenkit, amolyan fantomként, rossz szellemként emlegetnek, de… Azt nem értem, mivel szolgáltam rá erre? Mondják meg, mit követtem el, hogy például az önök lapjában a Békéscsaba–Újpest meccs tudósításában az jelent meg: megnyugodhatnak az újpesti hívek, Kiss László nem kerül a Megyeri útra. Kikérem magamnak ezt a bánásmódot. Nézzék meg, nekem semmim sincs, nem lettem gazdag ember, miközben multimilliomosok folytatnak ellenem rágalomhadjáratot.
– Attól nem tart, hogy az Újpest-szurkolók esetleg nem szívesen fogadják önt?
– Kaptam már néhány fenyegető telefont, de ez sem érdekel. Csak a munka számít, hogy megint dolgozhassak. Rengeteg barátom van Újpesten Göröcs Jánostól kezdve Tóth Andrásig, azaz, ha lehetőséget kapok a sorstól, no meg Rácz Gábortól, akkor csak az foglalkoztat majd, hogyan lehet bajnok az Újpest. S ha nem engedik? Akkor elmegyek Dubaiba dolgozni, és csak sajnálni tudom majd az itthon maradottakat, például azt a Détári Lajost, akinek nagy élvezettel olvastam nyilatkozatát a közelmúltban a Nemzeti Sportban. Neki ugyanis tökéletesen igaza volt, csak egyet felejtett el megjegyezni, hogy Kiss László mindezt már tíz évvel ezelőtt megmondta. Ne legyen igazam, de Dömét is elüldözik innen.