Dühös rúgás a reklámtáblának

Mit szépítsük, eddig nem Tokody Tiborról szólt az Újpest őszi giringygöröngyös menetelése. A legfájdalmasabb pillanat alighanem az lehetett, amikor a villámgyors csatár ott ücsörgött nagy-nagy lelkesen a kispadon a Ferencváros elleni rangadón, várva a lehetőségre, hiszen azóta, amióta több mint négy esztendővel ezelőtt a lilák felnőttkeretéhez került, nem volt olyan Újpest–Fradi-meccs, amelyen ne kapott volna kisebb-nagyobb szerepet. Hát most ezt is megélte: a Kassai Viktor játékvezető által igencsak "elfütyült” rangadón az sem adatott meg, hogy a 89. percben időhúzás céljából pályára léphessen.
Tokody Tibor, persze, nem csupán emiatt lehetne elkeseredett, hanem azért, mert a nyáron egy hónapot töltött a cseh Slavia Praha csapatánál, és gyakorlatilag már nemcsak ő, hanem a közvélemény is elkönyvelte, hogy légiósként folytatja pályafutását. Nem így történt, ám hogy miért hiúsult meg a szerződés, talán még ma sem tudja pontosan.
Egy, egyetlenegy lehetőség van előtte, újra stabil csapattaggá válni Újpesten és mindezt gólokkal, fontos gólokkal érheti el.

Kirepítették a salakra is

– Sok mindent írtak önnel kapcsolatban a nyár végén, ám a közvélemény előtt még most sem tisztázódott pontosan: miért nem kapott szerződést a Slaviánál, annál a csapatnál, ahol gyakorlatilag már kész tényként kezelték az ön igazolását?
– Nem fogja elhinni, de én most sem tudom pontosan, mi történt – mondta Tokody Tibor. – Az biztos, hogy nem okoztam csalódást, mert a Slavia edzője még akkor is hívott telefonon, amikor rosszkedvűen utaztam vissza Budapestre a holmival megrakott autómmal abban a tudatban, hogy kész, ennyi volt a prágai kalandom. Egy hónapot töltöttem a Slaviánál, és ez idő alatt edzőtáborról edzőtáborra jártunk. A kemény edzések mellett szerepeltem öt barátságos találkozón, és azokon három gólt szereztem. És… Mégsem kellettem.
– Ezek az edzőmeccsek komoly ellenfelekkel vívódtak, avagy a Slaviát hívták meg valamelyik cseh faluba bemutatómeccset játszani?
– Voltak komoly ellenfeleink, pályára léptünk a cseh első osztályban szereplő klubokkal, no meg Bundesliga kettőben induló együttesekkel szemben. Egyet sajnálok, hogy a VfB Stuttgart ellen nem szerepelhettem. Az különben jó kis derbi volt, Szabics Imre már az ellenfélnél szerepelt, a Stuttgart vezetett kettő nullra, de a végén kettő kettő lett, azonban a Slavia győzhetett volna öt kettőre is…
– Hm… Valóban ennyire erős a Slavia?
– Erős, de azt szinte biztosra veszem, hogy nem nyerné meg a magyar bajnokságot.
– Nocsak, ezek szerint az Újpest is partiban lenne a csehekkel?
– Látja, ezen már sokat gondolkodtam és nagy-nagy érdeklődéssel várnám az Újpest–Slavia összecsapást. Szerintem megvernénk a cseheket.
– Talán lesznek, akik ezt kétkedve fogadják, mindenesetre ha már a Slaviát elemezgetjük, mesélje el, milyen edzéseken vett részt, és egyáltalán mitől jár előttünk a cseh futball?
– Hogy mivel jobbak a csehek? Például agresszívebbek. Az első edzésemen például a Slaviánál olyat belém rúgtak, hogy öt métert repültem és a salakpályán landoltam. Nem durvaságból tették ezt, hanem egész egyszerűen ezt szokták meg. A tréningeken is ütnek, vágnak, zakatolnak, nincs különbség tétmeccs és gyakorlás között.

A ritmust kell keresnie

– Ez egyszerűen hihetetlen: minden külföldre kerülő magyar futballista ugyanezt mondja, nem győzi dicsérni új csapata küzdőszellemét és mentalitását. Csak azt nem érti senki, hogy itthon mindezt miért nem lehet meghonosítani, miért jellemző még mindig a lötyögés, a puhánykodás.
– Azért álljunk meg egy pillanatra. Én valóban dicsértem az előbb a Slavia futballistáit, de azt is mondtam, hogy az Újpest szerintem megverné ezt a cseh csapatot. S mondtam mindezt annak tudatában, hogy újra a Megyeri úton tréningezek, ugyanis nem kis meglepetésemre ugyanazt érzem és tapasztalom a Megyeri úton, mint amit Prágában átéltem. Már az Újpest tréningjei is meccsszerűek, ebben, állítom, felvesszük a versenyt a csehekkel is.
– Kanyarodjunk csak vissza az elejére: sejtelme sincs arról, miért nem szerződött a Slaviához? Nem lehet, hogy a két klub nem tudott megegyezni egymással az anyagiakban?
– Minden lehet. Azt tudom, hogy a Slavia egyelőre csak kölcsönbe akart venni, az Újpest viszont gyaníthatóan pénzt szeretett volna látni értem, hiszen a jövő nyáron lejár a szerződésem.
– Hosszabbít?
– Nem tudom, mit hoz a jövő, azaz ez a kérdés túl korai még.
– Én ezt csak azért kérdem, mert jelen pillanatban nincs biztos helye az Újpestben, és gondolom, egészen másként állnak önhöz a vezetők, no meg talán Mezey György is, ha odakanyarintaná a nevét a meghoszszabbított szerződésre.
– Játszani szeretnék, ez egyértelmű. Olyan produkciót kell nyújtanom, amellyel helyet szerzek magamnak a csapatban.
– Abban azért egyetértünk, hogy volt már ennél jobb formában is?
– Valóban nem volt könnyű visszarázódni. Tisztában voltam azzal, hogy meg kell küzdenem a csapatba kerülésért. Győrött most kezdő lehettem, és szerintem nem is ment rosszul a játék. Rengeteget dolgoztam a mezőnyben, talán, ha két rossz passzom volt. A félidőben mégis lecseréltek, és bevallom, nem örültem neki, és meglepődtem… Mezey György azzal érvelt, hogy szerinte ritmustalan volt a játékom.
– Ennél dühösebb csak akkor lehetett, amikor a Fradi elleni rangadón csereként sem léphetett pályára.
– A Ferencváros ellen mindig szeretek játszani, feldob a fantasztikus hangulat, a két tábor rivalizálása. Azóta, amióta a felnőttcsapat keretéhez kerültem, nem hagytam ki egyetlen rangadót sem, és most is úgy készültem, hogy legalább a hajrában szerepelhetek. Amikor erre sem került sor, akkor dühösen a reklámtáblába rúgtam. Mérges voltam a játékvezető ítéletei miatt, és persze azért is, hogy nem bizonyíthatok hazai pályán a Fradi ellen.

Már felállna a kispadról

– Ha már a Fradi került szóba… Igaz, hogy a nyáron megkereste az ősi rivális?
– Annyi igaz, hogy az FTC vezérigazgatója, Szeiler József beszélgetett velem, de én azt mondtam, köszönöm a lehetőséget, rendkívül megtisztelő a Ferencváros érdeklődése, csakhogy én Újpesten nevelkedtem és ezt a klubot szeretem.
– Egyenes beszéd, ezért talán még a Fradi-tábor tagjai is tisztelhetik. Viszont, hogy itt maradt Újpesten, még kétszeres válogatottsággal a háta mögött sincs biztos helye a csapatban. No, most ennek kapcsán arra lennék kíváncsi, hogy látta-e játszani annak idején Nagy Lászlót?
– Nem, de sokat olvastam és hallottam róla, így tudom, hogy Újpesten csere volt, ám mégis játszhatott a magyar válogatottban.
– Pontosan. A Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó csatársor félelmetesnek és megbonthatatlannak tűnt, ide még a Nagy Lászlóhoz hasonló klasszisoknak sem sikerült bekerülniük. Ám neki mégis megadatott, hogy az újpesti kispadról is magára öltse a címeres mezt. Gyanítom, ma már Tokody Tibor cserejátékosként aligha lesz válogatott.
– Biztos, hogy nem hív meg a kapitány, de én bízok magamban, tisztában vagyok a képességeimmel és talán már letettem annyit az asztalra Újpesten, hogy valóban állandó csapattaggá váljak. Mert jó érzés, hogy a Slaviában kezdő lehettem volna, de mégis az Újpest az én igazi csapatom.