Fárasztó tó körüli futás

Hogy teljes legyen a kép: július végén lapunk úgy vélte, Csertői Aurél csapata lehet az egyik kieső…
– Utólag talán még hálásak is vagyunk ezért a cikkért, ugyanis igencsak dacossá tette a játékosokat – árulta el a hat forduló elteltével a vészjósló előrejelzésre alaposan rácáfoló, a tabella élén álló klub igazgatója, Sallói István. – Megjegyzem, az első kör előtt mások is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy gyengének találtatunk majd ebben a mezőnyben, és mit tagadjam, ez igencsak sértő volt ránk nézve. Akik ezt mondták, nem voltak tisztában azzal, milyen erős csapatot, és, ami úgyszintén fontos, milyen jó közösséget alkotnak az itt maradó, illetve az újonnan szerződtetett játékosok.
– Ha most azzal folytatja, hogy bezzeg ön az élre várta a gárdát…
– …természetesen erre én sem számítottam, ugyanakkor reméltem, jók leszünk. Nyilvánvaló, a jelenlegi állás nem tükrözi híven az erőviszonyokat, nem hinném, hogy, mondjuk, a Ferencvárosnak a tizenegyedik helyet kellene elfoglalnia, és persze az sem reális, hogy a Balaton FC a listavezető.
– Tehát nem szövögetnek bajnoki álmokat.
– Noha a siófoki futballcsapata fennállása során először áll az élen, a célunk nem változott, szeretnénk bentmaradni. Habár… Na jó, kimondom, szerintem ha a tavaszi gárda nem széled szét, az új sorozatban eséllyel pályáztunk volna a dobogóra.
– Akárhogy is forgatom az újságot, a tabellán csak nem akar lecsúszni a dobogóról a Balaton FC…
– Ismétlem, a látszat csal, ennyire nem vagyunk jók. Igaz, rosszak sem, s ez annak köszönhető, hogy két éve szisztematikusan építjük a csapatot. Ha valamiben, akkor a kiválasztásban rejlik a titkunk, olyan labdarúgókat igazoltunk, akikben csak mi vettük észre a tehetséget. Örömmel fűzöm hozzá, ők rendre igazolják, méltók a bizalmunkra.
– Nem szeretném elrontani a hangulatát, de a minap olvastam, lehetnek még problémák Siófokon. Az anyagiak… Állítólag kétszázmillió forinttal gazdálkodva kell átvészelniük ezt az évadot.
– Valamivel kevesebből… A költségvetésünk amúgy a bevételhez lett igazítva, bár a liga döntése nyomán, miszerint a Fradival csak zárt kapus meccset játszhattunk odahaza, az első fordulóban mindjárt elestünk tízmillió forinttól. Azzal az összeggel simán kihúztuk volna decemberig, ehelyett azon törhetjük a fejünket, miként tömjük be a lyukakat. A legnagyobb bánatunk az, hogy az elmúlt évadbeli adósság egy részét még mindig magunk előtt görgetjük, ha ez nem terhelne minket, az a furcsa helyzet állna elő, hogy a klubot működtető kft. nyereséges lenne.
– A fizetésekre, a prémiumokra futja még?
– Arra azért telik.
– Noha ironikusnak hangozhat, de komolyan kérdezem: nem tart attól, hogy ha így menetel tovább a gárda, nem lesz miből kifizetni a jutalmakat?
– Annyira nem magasak nálunk a juttatások, hogy mindez gondot okozzon… Különben is, ha a tervezettnél tíz-húsz ponttal többet gyűjtenénk, az valószínűleg felsőházbeli folytatást eredményezne. Ez esetben a jegybevételből tudnánk fedezni az ön által említett menetelést.
– Az ember azt gondolná, mostanság egymást után kapja a telefonokat, és a vonal másik végén közlik önnel, ezt a társulatot szívesen segítenék.
– Támogató, biztató hívások tényleg akadnak, kár, hogy pénzről szó sem esik ezen beszélgetések során. Sajnos, mindenütt behúzták a féket, és így nagyon nehéz szponzorokat találni.
– Képzelem, hogy telik egy napja: reggel felkerekedik, és kora estig mást nem csinál, csak rohangál, és futtában a reménybeli befektetőket igyekszik meggyőzni arról, hogy a siófoki futballra költsék a pénzüket.
– Az a vicces, hogy ez a helyzet. Érdekes szakma a miénk, de nem jó érzés ám kuncsorogni, kiszolgáltatottnak lenni… A Testnevelési Egyetem sportmenedzserszakára járok, kíváncsian várom, hogy a tananyagban mikor jutunk el a "tarhálás” fejezetig…
– A "túlélés” fejezet hogyan szól?
– Beindítottuk a Balaton-projektet, amelynek lényege, hogy a tó körüli településeket szeretnénk megnyerni magunknak. Kis időnek el kell telnie, amíg kiderül, mellénk áll-e a vidék.
– Hogy a futballról is szó essék: szombaton az MTK otthonában lépnek pályára. Hozzátehetjük, hogy favoritként?
– Inkább úgy fogalmaznék, bravúr lenne a javából, ha győznénk a Hungária körúton. Igaz ez még akkor is, ha a Balaton FC mára eljutott odáig, hogy bárhol bárki ellen eséllyel pályázik a sikerre. Ezért is vagyok oly’ büszke a csapatra.