Korai a kérdés: ki az a Raúl?

Vagy említhetnénk azt, hogy a Wolfsburg drukkerei még vasárnap délelőtt is öntötték magukba a sört (ez ám a sárga földöntúli boldogság…), miután előző nap kedvenceik 3–2-re "lepofozták” a Bayern Münchent. Hovatovább az is megérne egy misét, hogy a Liverpool – miután az első tíz percben sérülés miatt kétszer is cserélni kényszerült – káprázatos teljesítményt nyújtva 3–1-re nyert a Blackburn vendégeként. A sort még folytathatnánk, mondván, bezzeg Olaszországban, bezzeg Portugáliában, bezzeg Hollandiában, bezzeg… Csakhogy ennek az égvilágon semmi értelme. Fölösleges összehasonlítani a futballt és a focit. Úgyhogy maradjunk a mi kis sorozatunknál és – ha már süt a nap – legyünk derűsek. Például tessenek elképzelni, amint a Csernyánszki Norbert – Tereánszki-Tóth Péter, Kuttor Attila, Pető Zoltán – Mészáros Norbert, Tóth Balázs, Pest Krisztián, Hercegfalvi Zoltán – Dvéri Zsolt, Tóth Mihály, Sitku Illés alkotta tizenegy kifut a gyepre. Címeres dresszben, tegyük hozzá. Merthogy a pillanatnyi forma alapján említett labdarúgókat nyugodt szívvel be lehetne válogatni – gyanítható Rigában ők sem végeztek volna rosszabb munkát, mint "nevesebb” társaik, sőt… Fenti csapatot persze csak játékból (elvégre a futball játék volna...) állítottuk össze, azután, hogy vasárnap reggel a tartósítószerekkel dúsított narancslé és a vajas-lekváros kenyér társaságában átböngésztük az első osztályú bajnokság tabelláját. Az mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy bár a labdarúgó-szövetség, valamint a liga székháza Budapesten található, a honi futball cseppet sem nevezhető fővároscentrikusnak: az első négy helyet vidéki egyletek foglalják el (ja, eme kvartettből kerültek ki a "válogatottak”).Itt van mindjárt az a Siófok, bocsánat, Balaton FC, amely gárda tagjai – némi túlzással persze – fizetnek azért, hogy focizhassanak. Nyílt titok, arrafelé a vezetők még 200 millió forintot sem költhetnek el egy szezonra, így akad olyan lelkes sportember, aki amatőrként látogatja az edzéseket. A kis pénz viszont nagy focival párosul (hangsúlyozzuk, a mi szintünkön), szegény elöljárók lassan kezdhetik törni a fejüket, honnan teremtsék elő a prémiumokhoz szükséges összeget. Habár ez még mindig hálásabb feladat, mint azzal állni a magatartásból és szorgalomból egyaránt jelest érdemlő futballisták elé, hogy fiúk, vegyetek vissza a tempóból, mert ezt már mi sem bírjuk…Fehérvárott is rózsaszínben látják a világot mostanság: Csank János csak mosolyog a bajusza alatt, amikor a sikeres szereplés okairól faggatják. A mérkőzések után általában annyit jegyez meg, hogy jól játszottak, de még mindig nem az igazi a csapat – amiből ugyebár az következik, hogy lesz ez még jobb is. Aztán a szakember alszik egyet a meccsre, majd kikapcsolódás gyanánt kinyomja telefonját, vállára veti gondosan megtisztított puskáját, és elmegy vadászni – ül a lesen, és azon morfondírozik, vajon a 92. percben Szabó Tibor nem volt-e lesen…Pécsett is fényes ám a helyzet. Egyfelől, mert most először ragyogtak a reflektorok a stadionban, másfelől mert az újonc továbbra is bravúrt bravúrra halmoz. Ennek eredménye, hogy a Mecsekaljáról a csúcsra törő piros-feketék a dobogóról néznek le vetélytársaikra, illetve, hogy a labdarúgókra manapság kétszer annyian kíváncsiak (ez nyolcezer nézőt takar), mint ahányan a helyi kosaras istennők fellépéseit szokták látogatni. Igaz, egy "apaszomorító” futballista akad a PMFC keretében: Mihalecz Péter szombaton gólelőkészítéssel járult hozzá együttese sikeréhez – egyúttal az édesapja, Mihalecz István edzette ZTE vereségéhez. Hogy ezek után az egerszegiek kérnek-e nevelési költséget pécsi kollégáiktól, arról nincsenek információink…Végül, de nem utolsósorban a Sopron, mindenfajta hozsannázás helyett csupán két dolgot rögzítsünk. Egy: a szerdai válogatott találkozó első félidejéről azért maradtak le a játékosok, mert Pintér Attila addig túlóráztatta őket, amíg a fejükbe nem véste a szerinte tuti taktikát. Kettő: hírlik, a főszponzor hamarosan újabb két esztendőre elkötelezi magát a kft.-vel, egyszerűen csak azért, mert vevő a minőségi produkcióra. Szóval, mifelénk minden szépnek tűnik. Fenti sorokat újraolvasva, és egy kicsit belelkesülve, felmerül a kérdés: ki az a Raúl…?