Sokáig a máltaiak táncoltak

A Birkirkara 10-ese, csapatkapitánya igazi örömfutballt mutatott be az Üllői úti visszavágó első félidejében, és ez pontosan jellemzi a látottakat: ide jött egy gyakorlatilag kiesett, felszabadultan futballozó máltai csapat, mintegy száz jókedvűen danolászó szurkolójával együtt, aztán nekiállt futballozni.
S mit csinált eközben a gyakorlatilag továbbjutott Ferencváros?
Semmit.
Úgy bizony, a Fradi játékosai nem azt tették, amit, mondjuk, szerda este a skót Celtic a BL-selejtezőben az MTK ellen. Na, ja, mindkét csapat zöld-fehér, ám a különbség ég és föld: míg a glasgow- i együttes a 4–0-s előny birtokában is keményen megküzdött a visszavágón az MTK-val, addig az FTC nekiállt szenvedni. A mezőnyben jobbára a máltaiaknál volt a labda, elsősorban persze Nwoko Chucks Kaetannál és bizony senki sem csodálkozott volna, ha a vendégek egyszer csak betalálnak a csapattársaival sokszor hangosan perlekedő, társait nagyobb iramra és összpontosításra serkentő Szűcs Lajos kapujába. Pedig a Ferencvárosnak még így is voltak szép számmal lehetőségei a gólszerzésre. Lipcsei Péter tizenegyest rontott, de mégsem ő volt az első félidő negatív hőse, hanem Alekszandar Jovics: a máltai meccsen két gólt szerző csatár háromszor került kihagyhatatlan helyzetbe, és mindhárom alkalommal bemutatta, hogyan lehet elrontani az elronthatatlant. Elképesztő pillanatok voltak ezek, s újra meg újra zúgott, kiabált, talpra pattant a mintegy száz máltai, a másik oldalról a sajtópáholyból pedig egy magányos "Hajrá, Fradi!” kiáltás hallatszott. Egyébként nem lehet könynyű manapság a Ferencvárosban futballozni, hétről hétre üres lelátók előtt pályára lépni, méghozzá állandó győzelmi kényszerben. Mert hiába a klub körüli sok bizonytalanság, hogy megy, vagy marad Várszegi Gábor, viszi a pénzét, avagy nem, a zöldektől újra és újra győzelmet vár a lassan minden pályáról kitiltott szurkolósereg. Ez, persze, nem menti fel Lipcsei Pétert és a többieket, ha Máltán sikerült egy ötöst rúgniuk, akkor nem rukkolhatnak elő ilyen lélekromboló teljesítménnyel, mint amit produkáltak az első félidőben.
No, igaz, meglepetések mindig voltak, és lesznek is, és annak idején, amikor a mostaninál klasszisokkal jobb futballisták szerepeltek a FTC-ben, már megfordult Budapesten egy máltai csapat. A Fradi 1972-ben a Floriana La Valletta csapatával került össze a KEK-sorozatban és bizonyos Arpa góljával a máltaiak nyertek 1–0-ra odakint, pedig a zöldek csatársora úgy állt fel, hogy Szőke, Branikovics, Albert, Mucha, mögöttük pedig Juhász és Kű szerepelt fedezetként. Nem akármilyen összeállítás volt az. De… A visszavágón, a Népstadionban 18 ezer néző előtt a Ferencváros 6–0-ra nyert – úgy, hogy küzdve futballozott a csapat.
Garami Józsefnek alighanem volt mondanivalója a szünetben, jóllehet idegeskednie a továbbjutás miatt nem kellett. Ám ha egy szakvezető ott áll a kispadnál, és azt látja, hogy fiai gyakorlatilag semmit sem valósítanak meg abból a taktikából, amit kidolgozott, és képtelenek épkézláb támadást vezetni, akkor bizony elmúlik a tréner nyugalma – még 5–0-s előny birtokában is.
Kijött a Fradi a folytatásra, és tovább kocogott a második félidőben. Az embernek az volt az érzése, ezen az estén valóban jobb volt, hogy nem engedtek be nézőket az Üllői úti stadionba. Egy karton Fradi sörben lehetett volna fogadni arra, hogy az 50. perc táján olyan füttyszó harsant volna, amelyet még az Újpest-stadionjában is hallottak volna. Ám nem volt senki a lelátón, aki tiltakozzon, tüntessen a kedvencek gyatra produkcióját látva. Az a nagy kérdés, megérte-e a zöld-fehér klub vezetőinek, hogy gyaníthatóan pénzt áldoztak a tévéközvetítésre, hiszen másként aligha tűzte volna műsorára az MTV ezt a mérkőzést. Úgy lehettek vele az Üllői úton, játszik a Fradi majd egy látványos, gólzáporos találkozót, szurkolói pedig végig élvezhetik mindezt, legalább a képernyőn keresztül.
Hát nem így történt.

A máltai csapat a második félidőben is szervezettebbnek, motiváltabbnak tűnt, és ha a Birkirkara futballistáinak kis szerencséje van, Nwoko Chucks Kaetan sokadik szabadrúgása után a labda beakad Szűcs Lajos kapujába. Nem véletlen, hogy a boldog máltai drukkerek sokáig, majdnem a meccs végéig énekeltek, tapsoltak, danolásztak, táncoltak, hiszen kedvenceik teljesen egyenrangú partnerei voltak annak a csapatnak, amely egyszer már saját pályájukon jól elpáholta őket. Még szerencse, hogy a középhátvéd Dragóner Attila a végén elunta a csatárok tehetetlenségét, előremerészkedett, és megmutatta, egy ilyen meccsen is lehet gólt szerezni – így jutott tovább 6–0-s összesítéssel a Ferencváros az UEFA-kupában.

Mestermérleg

Garami József: "Nem játszottunk jól, lassan futballoztunk, ennek ellenére az első félidőben eldönthettük volna ezt a mérkőzést is. A szünet után kevés volt az átlövés, ezért szenvedtünk, és a találkozó során mindvégig érezhető volt, hogy már az első összecsapáson eldőlt a továbbjutás. A győzelemnek azért örülök, mert az UEFA-pontszámításban sokat érhet."

Stephen Azzopardi: "Örülök, hogy ezen a mérkőzésen bebizonyítottuk, hogy igenis van akaratunk, és hogy tudunk jól és időnként látványosan is futballozni. A középpályásaink és védőink teljesítményével elégedett lehetek, ám akkor lettem volna igazán boldog, ha valamelyik szabadrúgásunk után a Ferencváros kapujába juttatjuk a labdát…"

Percről percre

9. perc: Vukmir futott el a jobbszélen, laposan középre lőtte a labdát, és bár Jovics tíz méterre teljesen egyedül állt a kaputól, ez nem akadályozta meg abban, hogy a bal felső sarok mellé bombázzon.
14. perc: Penksa tört be a tizenhatos bal oldalán, Camenzuli pedig egy combdobással a földre küldte. A jogosan megítélt tizenegyesrúgást Lipcsei végezte el, ám jobbra lőtt labdáját Haber egy gyors vetődéssel kiütötte – megjegyzendő, ez volt a ferencvárosi középpályás harmadik kihagyott bünetetője ebben az idényben…
20. perc: Sem ziccer, sem tizenegyes, talán az üres kapu: Szkukalek kényszerítőzött Penksával, majd a visszakapott labdát balról ívelte középre, és az érkező Jovics az ötösről előrevetődve az üres kapu mellé fejelt – szóval, ez sem jött be.
39. perc: Lipcsei jobbról küldött beadása után megint Jovics próbálkozott, de 15 méterről a kapu mellé fejelte a labdát.
41. perc: Na, ezt is sikerült kihagyni: Dronca haza akarta bólintani a labdát, de ez túlzottan megerőltető feladatnak bizonyult a számára, hiszen az a fejéről nem hátra, hanem felfelé pattant, így megintcsak Jovics iramodhatott meg hatalmas gólhelyzetben. 15 méterről küldött lövésével most végre eltalálta a kaput, de egyben Habert is, a máltai kapus a mezőnybe öklözte a labdát.
44. perc: Nwoko mutatta meg, hogy nemcsak cselezni, hanem lőni is tud: 24 méterről jutottak szabadrúgáshoz a vendégek, és az irányító olyan mesterien tekerte a jobb kapufa felé a labdát, hogy Szűcs Lajos csak ujjhegygyel tudta azt szögletre nyomni.
50. perc: Lipcsei a tizenhatos jobb sarkától végezhetett el szabadrúgást, és bár jól csavarta a labdát a jobb alsó felé, Haber megint kiütötte azt.
55. perc: Újabb máltai szabadrúgás, újabb Szűcs-védés: ezúttal Nwoko 20 méteres emelését kellett magához édesgetnie a Fradi kapusának.
70. perc: Negyedórás semmittevés után Rósa Dénes unta meg a kilátástalanságot, 22 méterről lőtt, de Haber lehúzta a léc alá kívánkozó labdát.
83. perc: Haber rossz kifutása után Penksa vitte volna el a labdát a kapus mellett, ám a támadót Camenzuli felvágta a tizenhatos előtt. Sasu ugyan a hálóba lőtt, de a játékvezető már korábban szabadrúgást ítélt. Lipcsei állt a labda mögé, fölöttébb kevés sikerrel, mert lövése lepattant a védőkről.
91. perc: Nehéz szülés volt, annyi szent: Kapic jobbről ívelte középre a labdát, és Dragóner az ötösről a bal alsó sarokba fejelt.
1–0