Van miről mesélnie. Ül majd valamelyik edzés után a Honvéd öltözőjében, aztán egyszer csak beszélni kezd a régi szép időkről, a Ferencváros feledhetetlen meccseiről, a rendszeresen telt házas Üllői úti stadionról és a kispesti fiatalok, Kozarek András, Csobánki Ádám, Vadócz Krisztián meg a többiek csak tátott szájjal hallgatják. Keller József elmondhatja, olyan fiatalok lettek a csapattársai, akiknek akár a papájuk is lehetne, de nincs ebben semmi különös. Ha az ember 38 évesen nem tudja és nem is akarja abbahagyni a labdarúgást, ki van téve az ilyesminek. Talán csak az zavarhatja a korábbi válogatott hátvédet, hogy kedvenc szerelését, a zöld-fehéret végleg levetették róla. Pedig ragaszkodott volna hozzá, de másként alakult. Keller József 38 évesen új életet kezdett.
Keller Józsefet (jobbra) nem lehet leírni (Fotó: Németh Ferenc)
Keller Józsefet (jobbra) nem lehet leírni (Fotó: Németh Ferenc)
– Hogyan szólítják a csapattársai. Papának, tatának, nagyfaternak? – Sok fiatal van körülöttem, az biztos. De nincs semmi gond, egy csapatban, egy csapatért küzdünk valamennyien, és ugyanaz a célja a tizennyolc évesnek is, mint nekem. Lelkesek a srácok, dolgozunk keményen, és akár még fel is juthatunk. De nem akarok semmit elkiabálni, hiszen mindössze két hete vagyok a Honvéd játékosa. – Hogyan került éppen Kispestre? Gyaníthatóan a Honvéd egyik vezetője, Gál László csábította. – Persze Gál Laci is benne van az átigazolásomban, de azért ehhez kellett a futball-kft. vezetőinek a közreműködése is. Egyébként majdnem Pécsre kerültem, Nagy Tamás, a csapat vezetőedzője többször is beszélt velem, ám a végén valahogy elhalt az ügy. Így kötöttem ki Kispesten, amit egyáltalán nem bánok. – Az utóbbi hetekben rengeteg ellentmondásos hír jelent meg a Honvéddal kapcsolatban, ezért nyugtassa meg a Kisptest híveit, hogy most minden rendben van. Jut pénz, és komoly terveket szőnek. Olyanokat például, mint a feljutás. – Nézze, én kevés időt töltöttem itt, úgyhogy fogalmam sincs, mennyire stabilizálódott a kft. helyzete. Azt kijelenthetem, hogy több csapattársammal együtt amatőrstátusban futballozom a Honvédban, ami azt jelenti, annyi pénzt keresek majd, amennyiért megdolgozom a meccseken. – Ez lehet a jövő útja Magyarországon. A Honvéd, úgy tűnik, úttörőszerepet vállal ebben, és a korábban gúnyolódva emlegetett amatőrvilág szép lassan visszaköszönhet. – Nem tudom, hogy ez lehet-e a jövő útja, mindenesetre a Honvédnál most ezt a megoldást választották, gyaníthatóan kényszerből. De hajtani fogok amatőrként is, ezt megígérhetem. – Nem fájt a szíve otthagyni a Fradit? Hiszen ha jól emlékszem, 1984-ben jött az Üllői útra Nagykanizsáról, ami réges-régen volt. – Én nem akartam eljönni az Üllői útról, ám olyan helyzetbe hoztak, hogy nem volt más választásom. Nem győztem hangsúlyozni, futballozni akarok, tele vagyok energiával, és az első csapat keretében igenis van, lehet helyem. Ezt őszintén gondolom most is. Csakhogy a Ferencvárosnál másként döntöttek. Azt akarták, én dolgozzam Vépi Péter és Ebedli Zoltán helyett úgy, hogy őket meg elküldik. Köszöntem, nem kértem ebből a lehetőségből. Nem vagyok álszent ember, de nem lett volna képem a korábbi edzőm és játékostársam helyére ülni úgy, hogy ők az utcára kerülnek. – Játékosként pedig nem számítottak önre… – Ez a lehetőség fel sem merült. Garami József szakmai igazgató megmondta, hogy inkább edzősködjek. Márpedig az ő szava dönt a Ferencvárosnál. Szeiler József vezérigazgató is azt csinálja, amit mondanak neki, így nem volt senki, aki kiállt volna mellettem. Nem haragszom senkire, tudomásul vettem a döntést, vagyis azt, hogy egy ízig-vérig fradistáról megint csak lemondtak. – Meddig akar még futballozni? Sir Stanley Matthews öreg fejjel is rohangált a jobbszélen, de azért a mai futball mégiscsak gyorsabb, mint a régi szép időkben. – Ne féltsen engem senki. A kondícióm tökéletes, és ha jól megy a játék, még negyvenévesen is eljátszom a magyar első vagy másodosztályban. Majd meglátják!