Ez a vereség továbbjutást ért

Persze hordozható kapuk voltak az oldalvonalak mellett, így a tréning programjában az egymás közötti játék is szerepelt, de aziránt se legyen senkinek kétsége, hogy szerda délután már a helyükön álltak a mérkőzés lejátszásához szükséges kapuk. Az a néhány MTK-szimpatizáns, aki elkísérte kedvenc csapatát Helsinkibe, hitt abban, hogy a magyar bajnok valóban képes lesz kapott gól nélkül "hozni” a visszavágót, vagy ha mégsem, a továbbjutást akkor is kiharcolja.
Egyébként Finnországban néhány évvel ezelőtt már vendégeskedett a kék-fehér tizenegy, ráadásul akkor a Jokerit elleni párharc második meccsét a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetben várhatták Illés Béláék. Talán sokan emlékeznek arra, hogy a Hungária körúti 1–0-s győzelmet követően sokan féltették az MTK-t a visszavágótól, aztán a fővárosi alakulat magabiztos játékkal, végig vezetve, simán, 4–2-re nyerte az összecsapást.
Maradjunk még mindig a keddi edzésnél.
Már majdnem vége volt a tréningnek, amikor egy sokak számára ismerős, Halmai Gábor, Illés Béla és Pisont István számára pedig különösen kedves úriember jelent meg a lelátón.
Martti Kuusela, aki az 1992–93-as bajnokságban irányíthatta a Honvéd együttesét. Időutazás volt ez a javából, az említett három futballista alighanem tíz évvel fiatalabbnak érezhette magát. A legutóbb Görögországban dolgozó, ezúttal az arab világba készülő tréner tíz évvel ezelőtt képes volt arra, ami nagyon sok magyar edzőnek az álma, ám soha nem adatik meg: csapatával magyar bajnoki címet nyert az első osztályban.
Az 1992–93-as bajnokság őszi idényében történt, hogy a Honvéd vezetői a nyolcadik fordulót követően felállították a kispadról Verebes József vezetőedzőt, és sokak meglepetésére a finn Martti Kuuselát bízták meg a szakmai munka irányításával. A döntést jól minősíti a megszerzett aranyérem, de az sem mellékes a finn edző megítélésével kapcsolatban, hogy az egykori kispesti, jelenlegi MTK-s labdarúgók még ma is áradozva beszélnek róla. Szakmailag és emberileg is tudhatott, tudhat valamit ez a szakember…

De most már magáról a szerdai Bajnokok Ligája-selejtezőről.
Amíg a budapesti összecsapáson Mika Kottila személyében csak egy kimondott támadója volt a HJK-nak, addig a visszavágón Juho Mäkelä is a csatársorban kapott helyet. Sőt, Ridvan Zeneli és Toni Kallio az oldalvonal mellett olykor-olykor harmadik-negyedik támadóként érkezett Végh Zoltán kapuja elé. Kiegyenlített első tíz percet követően egyre inkább mezőnyfölénybe került a házigazda, és ez annak volt köszönhető, hogy az MTK játékosai túl gyorsan igyekeztek megszabadulni a megszerzett labdától, valamint szokatlanul sok volt az átadási hiba. Amitől Egervári Sándor vezetőedző az összecsapás előtt tartott, vagyis hogy az ellenfél elsősorban fejjel veszélyeztet majd a kapu előtt, nem valósult meg, ugyanakkor érthetetlenül sokszor sikerült a HJK játékosainak a kék-fehér védelem mögé bejátszaniuk a labdát. Idővel komoly gólszerzési lehetőségek is adódtak a finn alakulat előtt, csakhogy Végh ismét jól védett, valamint olykor a szerencse is segítette a magyar bajnokot. Messze volt legjobb formájától az MTK Hungária, ám a lényeg az volt, hogy három félidőt követően még mindig kétgólos előnyben volt.

A folytatásban előbb Torghelle Sándor lábában volt a továbbjutást jelentő találat, majd az újabb védelmi kihagyást már góllal büntette a HJK. Sajnos a hátralévő percekben elsősorban azért kellett izgulni, hogy a finnek nehogy megduplázzák az előnyüket, igaz, a hajrában a kinyíló hazai védelem mellett hihetetlen helyzeteket rontott az MTK. A lényeg azonban, hogy a továbbjutást nem hibázta el Egervári Sándor együttese.
Továbbjutott az MTK Hungária 3–2-es összesítéssel.

Mestermérleg

Keith Armstrong: Az akaratért és a pályán végzett munkáért csak dicsérni tudom futballistáimat. Mindent megtettek azért, hogy ledolgozzák a Budapesten szerzett hátrányt, ám ezen a napon csupán ennyire tellett. Megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy kétgólos győzelmet arassunk, de egyre inkább úgy tűnik, amit az edzéseken gond nélkül megoldunk, az nem sikerül a tétmeccseken.

Egervári Sándor: Nagyon boldog vagyok, hiszen egy szervezett, fegyelmezett csapat ellen jutottunk tovább. A tervezett támadójátékunkból csak keveset valósítottunk meg, és nemigen sikerült alkalmazkodnunk a HJK harcmodorához. Az utolsó negyedórában nagy helyzeteket hibáztunk el, így végig izgulnunk kellett a továbbjutásért.

Percről percre

14. perc: Hakanpää a balösszekötő helyéről, a magyar térfél közepéről bal lábbal ívelt a kapu elé. Mäkelä kissé kisodródva, de kecsegtető helyzetből, 6 méterről, jobb lábbal Végh lábát találta telibe a labdával.
27. perc: Peltola a jobb oldalról ívelt a magyar kapu elé. Az öt és felesen belül Végh és Kottila ütközött, a játékvezető nem sípolt, a meglepődő Kallio pedig négy méterről a bal kapufa mellé gurította a labdát.
30. perc: Komlósi rossz felszabadító rúgása után Kallio a bal szélről laposan adott középre, az érkező Mäkelä pedig öt méterről, középről a lécet találta telibe.
36. perc: Jensen a saját térfeléről indította Mäkelät. A támadó a jobb összekötő helyén egyedül húzott kapura, ám 8 méteres, lapos lövését követően a remek ütemben kimozduló Végh bravúrral szögletre ütötte a labdát.
51. perc: Silva remekül húzott el a bal oldalon. Jól adott laposan középre, Torghelle azonban ziccerben, tíz méterről, jobb lábbal a jobb kapufa mellé lőtt.
60. perc: Jezdimirovics középről leadott, 18 méteres, ballábas lövése után centiméterekkel a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret a labda.
64. perc: Pusztai nézett el egy jobb oldali beadást. Kallio a hosszú oldalról visszakanalazta a labdát, Mäkelä pedig négy méterről, középről a hálóba továbbította azt.
1–0
84. perc: Silva, Pisont, Silva háromszögelés után a brazil csatár egyedül húzott kapura, ám 14 méterről, óriási helyzetben Vilnrotter-Babócsy kezébe emelte a labdát.
88. perc: Pisont ugratta ki a jobb oldalon Pusztait. A védő visszagurított eléje, a középpályás pedig 13 méterről, jobb lábbal a jobb kapufát találta telibe a labdával.