Ha majd Czvitkovics Péter laza mozdulattal belövi a negyediket a skótok hálójába, és feltett kézzel fut, rohan a fedett tribün felállva tapsoló, egymást csókolgató közönsége felé, akkor és csakis akkor lehet elfelejteni, mi történt itt korábban. Mi történt mondjuk a Croatia Zagreb, a Rosenborg vagy éppen a Nantes elleni kupameccsen. Elpuskázott lehetőségek egymás után.
Mert több volt valamennyi kupabúcsú egyszerű kudarcnál. Az MTK tudniillik a mi legatyásodott futballunk mintacsapatának számított, olyan gazdasági háttere volt, amit talán még Csehországban is irigyeltek. De mindhiába. Várszegi Gábor akár meglephette volna helikopterrel Illés Bélát, Seychelle-szigeteki nyaralóval Zavadszky Gábort, belvárosi ügyvédi irodával Füzi Ákost, a csapat ezekkel együtt sem tudta volna átlépni saját árnyékát. Naná, hogy bosszankodtak a drukkerek, s nem hittek a szemüknek, amikor például Zágrábban azt látták az 1990–2000-es BL-sorozat selejtezőjén, hogy az MTK emberelőnyben futballozik, ziccereket dolgoz ki, jobb ellenfelénél – és mégsem tud gólt lőni. A visszavágón persze, hogy Robert Prosinecki és csapata jutott tovább…Vagy ott van a Nantes elleni UEFA-kupa-derbi. Viszonylag friss emlék, ahogy a kék-fehérek Franciaországban is egyenrangú partnerei a kanáriknak, egygólos vereség a vége, majd jön a reváns, a javítás lehetősége – a szokásos kudarccal…Pedig nem volt ez mindig így, 1964. április 29-én a Népstadion közönsége kisebbfajta csodát látott. KEK-elődöntőben a háromgólos előnnyel érkező Celticet 4–0-ra páholta el az MTK, bizonyos Kuti Pista kettőt vágott a skót kapus Fallon hálójába (Vasas Mihály és Sándor Csikar is betalált), és talán maga sem hitte el, hogy továbbjut a csapata. Szenzációs eredmény volt az, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy ugyanaz a Celtic három esztendővel később Lisszabonban 2–1-re verte az Intert, elhódítva ezzel a BEK-trófeát. S ha hiszik, ha nem, a kupagyőztes csapatból hatan részesei lehettek az MTK elleni tragédiának is. Ebből merítsen erőt a szerda este pályára lépő tizenvalahány, kék-fehér mezbe öltöztetett futballista. Arra az "őskorban” elért 4–0-s sikerre gondoljanak, ne pedig az elmúlt évek gyáva produkcióira. Mert ezzel volt a baj, hiányzott a hit, az elszántság, a bátorság, a győzni akarás. Hiába volt mintaklub az MTK, hiába áldozott rá tulajdonosa három Zil teherautónyi pénzt, nem tudott egyszer sem európaivá válni. Ma már nincsenek mintaklubjaink…Ha Czvitkovics Péter, a tehetséges futballista bevágná a negyediket a skótok hálójába, néhány dolog megváltozhatna. Talán az egész magyar futballközeg. Jó lenne itt tartani, a Celtic elleni meccsnél, mert az azt jelenti, hogy a magyar bajnok sikerrel vette a HJK elleni akadályt. Ebben azért bízhatunk, még akkor is, ha a finnek kapuját Vilnrotter-Babócsy András védi, és nem pedig egy bizonyos Moilanen (az az öngól Helsinkiben sohasem felejthető pillanat…), de hagyjuk is az emlékeket. Szerda este hosszú útra indulhat az MTK, Helsinkin, Glasgow-n át Európáig. Az esély minimális, az elvárás maximális.Erre gondoljon majd Czvitkovics Péter.S persze kérdezze meg Sándor Csikart, milyen is gólt lőni a Celtic hálójába…