Rovatunkban, a Nemzeti Sport Ötösben az őszinte véleményeket olvashatják. Egykori klasszisok, edzők, szövetségi kapitányok, vezetők, sőt adott esetben más sportágak képviselői is szót kaphatnak itt, ha markáns véleményük van a magyar labdarúgás aktuális eseményeiről. A lényeg tehát az, hogy kommentáljuk a honi futball történéseit, a hét legvisszhangosabb híreiről kérdezzük vendégeinket, akik időnként komolyan, máskor tréfásan minősítik a mai magyar futballvalóságot.
"A liga határozatában szeptember 15-éig eltiltotta a Kispest-Honvéd NB I B-s együttesét a játéktól, mivel a futballcég nem rendezte tartozását a csapat korábbi edzőjével, Gujdár Sándorral szemben, bár a Honvéd részéről él a friss ígéret: a szakember megkapja jussát. A ligahatározat értelmében a másodosztály első öt-hat meccsét kihagyhatják a piros-feketék, ám négy hiányzás már kizárást vonna maga után… Gál László ügyvezető úgy nyilatkozott: »… egész könyvelésünk Kovács Attilánál maradt, anélkül nem tudunk törleszteni.« "
Mezey György: – Ez a gond ezekkel az újsütetű vezetőkkel, csak úgy jönnek-mennek. Ha baj van, nem törődnek semmivel, mindent hátrahagynak. Szántó Imre: – Bábeli zűrzavar uralkodik Kispesten, ahogy látom, a vezetők nem értenek szót egymással. Igaz, nem is helyi kötődésűek, annyi irányból érkeztek… Javallom, végezzék el a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakát, a megfelelő iskolázottság talán segítene feloldani a nézeteltéréseket… Nyilasi Tibor: – A Kispest-sztorik lassan a méltán népszerű Szabó család című hangjátéksorozathoz hasonlatosak, napról napra meglepetéssel szolgálnak. Félreértés ne essék, szomorú hírek ezek. A liga szigorát üdvözlöm, de csak abban az esetben, ha ezentúl mindenhol, mindenkivel, minden szabályt, szerződést betartat… Hajdú B. István: – Gujdár Sándor nem a könyvelést – az felőle maradhat Kovács Attilánal –, a pénzét akarja. A liga most Kispesten keménykedik, pedig úgy vélem, máshol is megtehetné… Amúgy közel az idő, hogy azzal a hírrel hívjon fel: iksz-ipszilon csapat senkinek sem tartozik. Micsoda szenzáció! Csank János: – Nehéz ilyen negatív hírzuhatagra normálisan reagálni. A kispesti helyzet a magyar futball komédiájának legutóbbi felvonása – amúgy meg nem nagy ügy: össze kell szedni a pénzt, és minden rendben lesz…
"Csaknem kétórás ülés eredményeként az FTC elnöksége levélben kérte Várszegi Gábort, az FTC Rt.-ben többségi tulajdonos Fotex Rt. elnök-vezérigazgatóját, hogy hivatalos (írásos) formában jelezze, miként kívánja felbontani (módosítani) az FTC és a Fotex között 2001. július 21-én köttetett szerződést. A klub eközben várja a Fotextől a szerződés értelmében neki járó 600 millió forintos éves részletet, ám Furulyás János elnök újságírók előtt nyomatékosította: ha elmarad a fizetés, jogi lépés következik."
Mezey: – Külső, ám korántsem semleges szemlélőként úgy vélem, ez a kérdés már eldőlt, Várszegi Gábor és cége nem vállalja a további szereplést. A jogi csűrés-csavarás időszaka jön, remélem, mihamarabb vége lesz. Egy jó szakmai alapokon nyugvó Ferencvárosra a magyar sportnak – ezen belül pedig a labdarúgásnak – szüksége van. Szántó: – A ravasz mezőgazdasági szakember és a dörzsölt üzletember alkudozásából a sport csak vesztesen kerülhet ki… Nyilasi: – Az esküvőből temetés lett… Két éve volt ugye az "ásó, kapa, nagyharang”, mostanra úgy tűnik, a kapa került előtérbe az említett hármasból. Bízom benne, a levelet nem postagalambra bízták a Fradi illetékesei, eltévedhet szegény pára, és akkor sosem lesz vége ennek a históriának. Hajdú B.: – Ha Várszegi Gábor úgy dönt, kilép, akkor kilép, és fizetni sem fog. Előrebocsátom: nem ismerem a szerződés részleteit, de Várszegi Gábor okos ember, képességei kimagaslóak. Kizárt dolog, hogy a kiugrás lehetősége ne bújna meg a szerződés sorai között. Csank: – Érdekes, hogy egy klub sorsa azon áll vagy bukik, bajnok lesz-e a futballcsapat vagy sem… Nem látok bele a kártyákba, nem tudom, hogy lehet visszamondani a szerződést, az viszont kétségtelen, hogy a jogi perpatvar nem csurgat egyetlen fillért sem a kasszába. És még valami: bizonyos személyeket – ha már odáig fajult a helyzet – lényegesen átgondoltabban kell betámadni…
"Az MTK Hungária új csatára, Lengyel Roland három éve még a kötöttfogású birkózóválogatott keretének tagja volt, de mivel a sydneyi kvóta – külső okok miatt – álom maradt számára, visszatért a gyerekkorában versenyszerűen, utóbb inkább hobbiszinten űzött labdarúgáshoz. A becsvágyó fiatalember célja akár a válogatottság is lehet, hiszen erős akarattal áldotta meg a sors."
Mezey: – Önbizalomnak nincs híján a fiatalember, ha csak ezen múlik, akkor elérheti a célját, a válogatottat – a jelenlegi magyar futballt tekintve nem mondanám kivitelezhetetlennek a vállalkozást. Mindenesetre Lengyel Roland jó kezekbe került, biztos vagyok benne, hogy Egervári Sándor kihozza belőle a maximumot. Szántó: – Ilyen múlttal olyan emberfogó lett volna belőle… De hát csatár! Meggyőződésem, kettős szerepre készül a srác, ha nem váltja be a reményeket a pályán, testőrként is alkalmazhatják! Nyilasi: – Három-négy év alatt meg bármelyik futballista válogatott birkózó lehet? Ezt azért nehezen hiszem… Hajdú B.: – A birkózók régen legendásan jó focisták hírében álltak, az ötvenes években állítólag Polyák Imréék lábteniszben olykor még Puskás Ferencéket is megverték. Vajon fordítva is ez lenne a helyzet: Lendvai Miklós és Erős Károly karfiolfülűvé avanzsálva eséllyel célozná meg Athént? Fizikális problémái nem lesznek Lengyelnek, aki egymaga testesíti meg a "VV” Petijét – aki ugyebár birkózó volt – és Majkáját – aki meg futballista… Csank: – Birkózó volt? Akkor erős, márpedig a masszív fizikumot bizonyos helyzetekben igen jól lehet kamatoztatni. Egyébként ha az MTK leigazolta – márpedig ez történt – , akkor tudnia kell valamit. Lengyel Roland példája tipikus: ebben az esetben is megmutatkozott a többi sportág elszívó hatása.
"»Olyan ez, mintha valaki több ezer liter benzint vásárolna, miközben éppen csak elhatározta magát: autót vesz« – nyilatkozta Hajdú Endre, a Sportfolió Kht. műszaki igazgatója a stadionrekonstrukció keretében 2001-ben 5.2 milliárd forintért megvásárolt, azóta raktárban porosodó – és így az értékéből naponta vesztő – beléptetőrendszerrel kapcsolatosan. A rendszer annyira új (volt), hogy megelőzte korát, a létesítmények állapota nem tette (teszi) lehetővé beszerelését – fűzte hozzá az illetékes."
Mezey: – Ez a labdarúgás bulvárhírei közé tartozik, nem is kívánok hozzászólni. Inkább Szántó Imre figyelmébe ajánlanám, neki ilyen esetben mindig akad néhány frappáns gondolata. Szántó: – Én hagynám a csudába ezt a beléptetőmizériát! Akit ugyanis be akarnak léptetni – a közönséget – már nincs. A kiléptetőrendszer beüzemelését viszont támogatnám: azok sétálhatnának ki rajta a sportéletből, akik ezt a helyzetet előidézték! Nyilasi: – A stadionrekonstrukciós programnak az induláskor nagyon örültem, persze, ki ne tett volna így, amikor tíz-tizenötezres, kulturált, többfunkciós létesítmények építéséről, felújításáról volt szó, a beléptetőrendszer kiépítése pedig ennek része lett volna. Sajnos, a tervekből kevés valósult meg. A politika játszmájában a futball elenyész… Hajdú B.: – Magyarán tizenhat korszerű stadionra van már csak szükségünk, hogy használhassuk a rendszert… Pompás! Akkor legalább értékesítsük! Arra amúgy kíváncsi lennék, a dobozokban porosodó beléptetőrendszereket milyen beléptetőrendszerekkel őrzik? Csank: – Akkor nem kellett volna megvenni! A rendszerre amúgy szükség lenne, hiszen ez egyfajta regisztrációt jelentene, ugyanakkor talán megszűnne a jegy nélküli belógás a bajnokikra. Nem titok, Európában az arénák állapotát tekintve a tökutolsók közt "tolakszunk” – így nincs hová beépíteni a kapukat.
"A német Marko Rehmer és a holland Dick van Burik mellett Dárdai Pál volt a harmadik jelölt a német Hertha BSC labdarúgócsapatának kapitányi posztjára, »főnökké« végül a németalföldi bekket emelték csapattársai. »A keret talán harmincadik játékosaként kerültem ide, és most a srácok a második embernek szavaztak meg, azt hiszem, erre büszke lehetek« – mondta utóbb Dárdai. A berlini klub irányítói meghosszabbítanák a kapus Király Gábor szerződését, amely a következő idény végén jár le."
Hat és fél év munkájának elismerése – Dárdai Pált (8-as mezben) csapatkapitány-helyettesnek választották a német Hertha BSC-ben (Fotó: Németh Ferenc)
Mezey: – Jóval több van a hír mögött, mint amennyi elsőre látszik. Szinte hihetetlen, amit Dárdai Pali az elmúlt években véghezvitt. A magyar futballistát gyakran az ügyeskedő, kiskapukereső jelzővel illetik nyugaton, de a középpályás bebizonyította, igenis tudnak a játékosaink profi módon viselkedni és teljesíteni. Szántó: – A tisztesség, a szorgalom, a közösséghez való jó viszony kiépítése nem nemzetiségfüggő. Dárdai Pál rendelkezik ezen tulajdonságokkal, ezért jelölték a társai egy európai módon szokásosan "színes” csapat kapitányi posztjára. Gáborról meg annyit, kellett egy kis idő, de végre a németek is rájöttek: egy "Királlyal” a kapuban rosszul már nem járhatnak… Nyilasi: – Csoda, hogy a magyar futball semmijéből eddig jutott a két fiú! Tudom, mit jelent külföldön elfogadott, hiteles emberré, egyben – jó értelemben – "vezérbikává” válni. A német mentalitást ismerve az elismerésért duplán meg kellett harcolniuk. Hogy valaki a csapaton belül ilyen sokra vigye, mint Pali, ahhoz nem csupán a szakmai, hanem az emberi kvalitásoknak is kimagaslónak kell lenniük. Hajdú B.: – Minden idénynek a hetedik-nyolcadik középpályásként vág neki aztán két-három hónap alatt beverekszi magát a kezdőbe! Ez Dárdai Pál! Alappéldája annak, hogy munkával, profi mentalitással meddig juthat egy magyar játékos. Király Gábor, ha lejárna a szerződése, két kézzel válogathatna az ajánlatok közül. Az lenne a csoda, ha nem akarnának hosszabbítani vele. Csank: – Dárdai Pál és Király Gábor itthon szedték fel az alapokat, és ez fontos szempont megannyi külföldön töltött év után is, persze, markáns fejlődésen mentek át Németországban. Mindkettejük sikere önmagáért beszél. Azt ellenben nem tartom egészségesnek, hogy – Királynál maradva – szinte az összes spíler kapusunk légiós, és ez a megállapítás idővel a mezőnyjátékosainkra is igaz lesz.