Százszor inkább a futballpálya, mint a kényszerpálya: előbbin bizonyíthat, trükközhet, játszhat a labdarúgó, utóbbin viszont csak vár és vár. Aztán sokszor az a történet vége, hogy kényszerből olyan csapathoz szerződik, ami aligha vonzó a számára.
Vincze Ottó játéka nem nyerô a ZTE-nél (fotó: M. Németh Péter)
Vincze Ottó játéka nem nyerô a ZTE-nél (fotó: M. Németh Péter)
Vincze Ottó valami hasonlót él át most, huszonkilenc évesen keresi az utat, és talán kicsit keresi önmagát is. Sokáig mondták rá, kivételes tehetség (igaz is volt…), ám az utóbbi években már nem ilyesmit emlegetnek vele kapcsolatban, sokkal inkább azt, hogy többre is vihette volna. Hogy miért nem tudott élni a lehetőséggel annak idején a Ferencvárosban, aztán a Barcelona B, majd a Cottbus csapatában. Most legutóbb pedig Zalaegerszegen. Sem a korábbi bajnoknak, sem a karmesterként odaigazolt Vincze Ottónak nem sikerült az előző idény. A ZTE szégyenszemre az alsóházba került – a középpályás pedig a kispadra. Ma már arról szólnak a hírek, hogy a Zalaegerszeg megfelelő kérő esetén lemondana róla. Kényszerpálya ez, nem is vitás, ilyenkor jönnek majd a ciprusi, izraeli, majd kínai ajánlatok… – Ez az a pillanat, amikor megijedhetne, vagy legalábbis elgondolkodhatna pályafutása alakulásán. – Soha nem voltam ijedős, így most sincs okom a kétségbeesésre. Tény, hogy nem sikerült túl fényesen az elmúlt idény, sem nekem, sem a csapatnak. – Ezért nem marasztalják különösebben Zalaegerszegen? – Szó sincs arról, hogy ne marasztalnának, csupán a klub egyre inkább költségkímélő életet él, ezért engednének el néhány meghatározó, drágább futballistát. Azt mondták, ha találok magamnak csapatot, elengednek. Tulajdonképpen csak velem kell megegyezni. – Abban azért egyetértünk, ha bombaformában játszott volna, aligha beszélnénk most költségkímélésről. – Nem ilyen egyszerű a helyzet. A Zalaegerszeg vezetői sokkal inkább csapatban gondolkodnak, mint külön-külön játékosokban. Sajnos egyre kevesebb az egyéniség a magyar futballban, azt mondom, jobban meg kellene becsülni őket. Az én játékstílusom a jelek szerint nem passzol bele a ZTE szerkezetébe. – És hol bizonyít majd legközelebb? – Valahol külföldön. Érdeklődnek irántam több országból is, de sajnos elég későn kezdtem el csapatot keresni. Európában most nagyon meggondolják, kit szerződtetnek. Elismerem, nincs túl nagy választási lehetőségem, még az is előfordulhat, hogy olyan csapatban játszom majd, amelybe korábban aligha szerződtem volna. Mondjuk Ciprusra. Ha nem sikerül, maradok Zalaegerszegen, bár az is lehet, hogy egyszer azt mondom, elég, és akkor összepakolok… S hogy az élet mostanában véletlenül sem "habos torta” Vincze Ottó számára, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy újból megsérült, bevérzett a combja, így kórházi kivizsgálásra utalták be. Kérdés, mikor játszhat újra – és hogy melyik klubban…
A Pápa ellen nem zárt jól a Szamosi Tamást (jobbra) soraiban tudó egerszegi védelem (fotó: Unger Tamás)
Nos, Vincze Ottó sérülése miatt nem játszott a Pápa elleni edzőmecscsen, ám a középpályás hétfőn már újra munkába állhat, s a jövő héten Babati Ferenc és Gyánó Szabolcs is újra elkezdheti az edzést. A Pápa elleni találkozó 20. percében megsérült Urbán Flórián, aki reméli, csupán húzódást szenvedett, és csak néhány napot kell majd pihennie. Pápán az új edző, Mihalecz István huszonkét fős kerettel dolgozik, s Bükről, valamint Hévízről is hozott futballistákat.
ZTE–Pápai ELC 3–2 (3–1) Zalaegerszeg, 600 néző. V: Körmendi ZTE: Bardi – Kocsárdi, Urbán (Král), Csóka, Szamosi – Nagy L., Molnár B., Ljubojevics, Egressy (Honfi) – Kenesei, Koplárovics PÁPA 1. félidő: Sipos – Páles, Jagodics, Hudák – Tóth Cs., Lászka, Kvasz, Kőrösi – Mogyoródi, Gajda, Fonnyadt 2. félidő: Szép – Orovecz, Balassa, Puglits – Tóth Cs., Lászka, Gombos, Herold – Sátori, Takács Sz., Germán G: Kenesei (3), ill. Gajda, Germán