A gólkirály török csábítói

Kenesei Krisztiánnak – aki huszonhárom góllal lett a magyar élfutball legeredményesebb labdarúgója – már megveregették a vállát, aztán az élet ment tovább csendben, a maga útján. A tizenhatszoros válogatott csatár sem csinált különösebb felhajtást legújabb sikeréből, nem küldött be zenészeket a Balatonba (annak idején volt ilyen, cikkezett is róla a sajtó…), jóllehet épp a magyar tenger partján pihente ki az elmúlt szezon fáradalmait. Amúgy volt mit kipihennie, hiszen egyéniben hiába ért el remek eredményt, csapatban kudarcra ítéltetett. A Zalaegerszeg hetedik helye még most is bosszantja Kenesei Krisztiánt, ám most már előrenéz – csak hát ő maga sem tudja, hogy pontosan melyik irányba. Nézegethetné mondjuk a török bajnokság tabelláját, hiszen úgy hírlik, szívesen látná őt egy-két csapat, és még az is kihívás lenne, ha a kérők között nem a Besiktas, a Fenerbahce vagy a Galatasaray neve szerepelne. Ám várjunk még ezzel, hiszen úgy hírlik, a gólkirály igencsak drága, a Zalaegerszeg minimum százötvenezer dollárt (harmincnégymillió forintot) kérne érte, de még az is lehet, hogy a kétszázezer dollárt is megkóstálná az ára. Ennyi pénzért csak klasszist vesznek, s ha úgy vesszük, magyar csatárra utoljára talán Tichy Lajos, Farkas János és Albert Flórián idejében mondtak ilyesmit.
Pedig Kenesei Krisztiánnak mehetnékje van, ezt nem is tagadja, jóllehet még szerződés köti őt a korábbi bajnok, most hetedik helyen befutó ZTE-hez. És ha valaki esetleg csodálkozik, hogy a gólerős támadó miért kívánkozik el a futballszerető Zalaegerszegről, annak a Kenő becenévre hallgató labdarúgó rögvest megindokolja, és nem tagadja, a balhé és a zűrzavaros helyzet ellenére meghallgatná a Fradi ajánlatát is.

– Először is muszáj megkérdeznem: mi a gond az edzője, Bozsik Péter és ön között?
– Nincs semmiféle gond – érkezik kapásból Kenesei Krisztián válasza.
– Nocsak… Gyanítom, olvasta az edzője nyilatkozatát, amelyben azt mondta: sajnálná, ha a gólkirálya távozna Egerszegről, ám ha ez megtörténik, bánatában mégsem ugrana bele a Dunába.
– Hát jó… Persze hogy olvastam ezt a nyilatkozatot, és nem tagadom, nagyon dühös lettem. Nem értettem Bozsik Péter szavait, mert tudtommal mi sohasem vesztünk össze korábban, nem voltak látványos vitáink, így ellentétről sem beszélhetek. Azt nem állítom, hogy összejártunk volna, vagy különösebb baráti kapcsolat alakult volna ki közöttünk, de nem érzékeltem problémát. Erre tessék: ő azt nyilatkozta, hogy nem ugrana a Dunába, ha elmennék, és ez még semmi, egy másik újságban ugyancsak negatívan beszélt rólam. Bánt, nagyon is bánt mindez, de nincs mese, túl kell magam tenni az ilyesmin. Most mondhatnám én is, hogy ha leváltották volna Bozsik Pétert, akkor hátast dobok a Balatonban, de ennek aligha látom értelmét.
– Mi lesz akkor, ha nem sikerül külföldre szerződnie? Akkor bizony maradnia kell Zalaegerszegen.
– Elismerem, hogy most valóban mehetnékem van. Két éve játszom Zalaegerszegen, és számomra mindkét idény rengeteg örömet hozott. Először bajnokok lettünk, és én lettem a házi gólkirály, most pedig – bár a hetedik hely csalódás ugyan – a legtöbb találatot én szereztem az élvonalban, amire igencsak büszke vagyok. Úgy érzem, sokat tettem a csapatért, és remélem, ezért a kijelentésemért senki nem tart nagyképűnek… Váltanom kell, egyrészt a klubom is most kapna pénzt értem, míg akkor, ha lejár a szerződésem, ingyen mehetek, ahova akarok. A további fejlődésemnek pedig igencsak jót tenne a környezetváltozás.
– Mondjuk az, ha az Üllői úton folytatná a pályafutását…
– És itt meg is állhatnánk egy szóra: engem a hírekkel ellentétben senki sem keresett a Ferencvárostól.
– És mit tenne, ha keresnék?
– Természetesen meghallgatnám az ajánlatot, bár igencsak elgondolkodnék rajta, hogy a Fradihoz szerződjek. Úgy vagyok vele, mint a többi futballista, az a május harmincadikai balhé óriási visszatartó erő. Azonban hiszek abban, hogy a Fradinál is rendezik a sorokat, azaz az Üllői úton újra rend és béke lesz, és minden a futballról szól majd. Ezért mondom, hogy nem zárkóznék el az ajánlattól.
– És mit tenne, ha az MTK hívná vissza?
– Na, látja, az MTK-hoz valószínűleg most nem szerződnék vissza. Azt a sebet, amit a Hungária körúton kaptam, úgy érzem, soha sem gyógyítja be az idő, egyszerűen cserbenhagytak és kirúgtak onnan, amit nem tudok megbocsátani.
– Bízik abban, hogy sikerül külföldre szerződnie? Úgy hallani, igencsak borsos ára van, a Zalaegerszeg minimum százötvenezer dollárt kérne önért.
– Nem akarom kibeszélni, de az biztos, ha most lejárt volna a szerződésem és ingyen igazolhatnék, némi túlzással válogathatnék a jobbnál jobb ajánlatok között. Így viszont… Nem tudom, hogy sikerül-e csapatot találni. Akár még Törökországba is elmennék egy jobb klubhoz. Előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy a menedzseremnek sikerült-e csapatot találnia. Csütörtökön kell visszamennem Zalaegerszegre, akkor kapcsolódok majd be a felkészülésbe, és ha nem jön össze a profiszerződés, akkor maradok itt, és igyekszem újra gólkirály lenni.
– Stabil tagja a válogatottnak, és most érzi, milyen is az, ha a győzelmek után a szurkolók reménykednek. Ön szerint mennyi esélye van a nemzeti csapatnak arra, hogy szereplője legyen a kétezer-négyes portugáliai Európa-bajnokságnak?
– Szerintem most igen jók az esélyeink, hiszen Lettországot idegenben is legyőzhetjük. Márpedig ha idegenben is nyerünk, akkor talán még a döntetlen is elég a pótselejtezős pozíció megszerzéséhez a lengyelek ellen. Csoportelsők már aligha lehetünk, de a második hely favoritjai most már inkább mi vagyunk.
– Gólkirály lett, a játékával itthon a jobbak közé tartozik, a válogatottban is rúgott gólokat, azaz most igazán szem előtt van, és a nagy kérdés mégis az: vajon jó esetben sikerülhet-e egy közepes erősségű török csapathoz szerződnie? Mit gondol, önnel kapcsolatban miért nem beszélhetünk az igazán nagy hírt jelentő kiugrásról?
– Szerintem csak a pénz miatt. Ahogy az imént már mondtam, drága vagyok, és ennyi pénzt csak neves futballistáért adnak ki, én pedig… Hol vagyok ettől?