A meglepetésedző: Duró József

– Most aztán nagyon kevesen irigylik önt, hiszen a tendencia azt mutatja, Kispest-edzőként legfeljebb egy-két hónapra lehet tervezni…
– Kovács Attilával ugyan egyelőre nyárig tervezzük az együttműködést, ám ebben a szakmában nem biztos, hogy valóban így is lesz – válaszolt a felvetésre Duró József, aki a bizonyos A-licenc híján hivatalosan szakmai tanácsadó. – Persze nekem most bizakodnom kell, és bizakodom is, különben nem vállaltam volna el a feladatot.
– Vasárnap reggel már edzést is tartott: ilyen gyorsan mennek a dolgok Kispesten?
– Szombat késő este kérdezte meg a tulajdonos, hogy mivel az eddigi stábot fel akarja állítani, lenne-e kedvem a Honvéd edzőjeként dolgozni. Nos, én az NB II-ben, Dorogon futballoztam –, szombaton is meccsem volt a Vác ellen –, ám ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni, ezért Borsos Vilmos edzővel együtt igent mondtam. A cél egy fiatal stáb kialakítása, no és természetesen a játékosok felrázása.
– Csak ketten lesznek a szakmai munkáért felelősek? Merthogy Ôze Tibor mellett Gujdár Sándornak és Kovács Kálmánnak is távoznia kellett.
– Éppen ezért Orosz Ferencet is szerettem volna megnyerni, ám ő nemrég a Vasas-ifihez szerződött, így még nem tudom, ki lesz a stábban a harmadik ember. Olyan társat keresek, aki a szemembe is ugyanazt mondja, amit a hátam mögött…
– Az eredménytelenségbe belefásult szurkolók erre mondhatnák: hát nem teljesen mindegy, hogy kik ülnek a kispadon, amikor úgyis kiesik a csapat? Meg lehet győzni őket, hogy igenis bennmarad?
– Az eredményeknek, mondjuk elsőként a szerdai dunaújvárosi győzelemnek kell meggyőző erővel hatnia. Nagyon nehéz lesz felrázni ezt a Kispestet. Bementem reggel az öltözőbe és majd’ hanyatt estem a látványtól. Ilyen apátiába esett, teljesen reményvesztett, fejét egykedvűen lógató társasággal még nem találkoztam. Mintha mindenkit családi gyász ért volna. Borzalmas volt látni ezeket a játékosokat.

– Akkor gyanítom, bemutatkozásként nem egy másfél órás ordibálással kezdte…
– Na, még csak az kellett volna. Ezt az együttest most nem lehet szidni. Én még mindig azt vallom, hogy van itt hat-nyolc futballista, akikkel kiharcolható a bennmaradás. Persze, ha szerdán máris kikapunk Dunaújvárosban, akkor az esélyünk kevesebb mint minimális lesz…
– Ha jól tudom, máris ellentmondott Kovács Attilának, hiszen míg a tulajdonos Békéscsabáról hazafelé kitette a keretből Bárányos Zsoltot és Borgulya Istvánt, ön másnap visszafogadta mindkettejüket.
– Így van, szerintem szükségünk van rájuk. Nem csupán én döntöttem, hanem a társaik is, hiszen az öltözőben megkérdeztem mindenkit, és a játékosok úgy nyilatkoztak, fogadjuk vissza Bárányost és Borgulyát.
– Na, máris a labdarúgóké a döntő szó…
– Ellenkezőleg. Itt aztán nem lesz játékosuralom, megszűnik az, hogy ők állítanák össze a csapatot. Vége a széthúzásnak, az anarchiának, most már a Kispestért kell küzdeni, különben kiesünk.

Az egykor az Újpestben védő, most már kispesti kapus- és pályaedzőnek kinevezett Borsos Vilmos is hasonlóan fogalmazott: "A fejekben kell rendet tenni. Mivel nemrég még mi is játékosok voltunk, ismerjük a csibészségeket, így bátran mondhatom, bennünket nem lehet becsapni. Még van esélyünk a megkapaszkodásra, élvonalban kell tartani a Kispestet.”
A menesztett Ôze Tibor is nagyon boldog lenne, ha akár más irányításával is, de a Honvéd megúszná a kiesést.
"Nem ért nagy meglepetés, hiszen egy hete már tudtam, hogy sikertelenség esetén mennem kell – mondta a szakember, aki a Győr elleni vereség után több játékostól meg akart válni, de a tulajdonosi kör ebbe nem egyezett bele. – A lemondás kényelmesebb megoldás lett volna a számomra, hiszen ebben a helyzetben senkit nem lephetett volna meg, ha felállok, de arra szerződtem, hogy az élvonalban tartom a csapatot, és ezért próbálkoztam. Sajnos Békéscsabán világosan bebizonyosodott, hogy mit mutat a tükör. Az eredménytelenségen túl az is felróható nekem, hogy nem válogattam meg jobban a közvetlen munkatársaim. Nem mindenki azonosult a céllal, nem mindenkin éreztem a kellő elszántságot, néhányan kivárásra játszottak… Ráadásul a játékosállomány erősségének megítélésében tévedtem, és többeknél a motiváció is hiányzott. Hamar Istvánon és Erős Károlyon kívül az újak, sajnos, nem bizonyították be, hogy előzőleg méltatlanul mellőzték őket. Mivel már az ötödik edző dolgozik Kispesten, talán joggal érzem úgy, hogy nem szakmai okok miatt tart itt ez a klub. Ezért nem esek kétségbe, akár már holnaptól újabb feladatot vállalnék.”
És ha már a közeljövő: hétfőn este hat órakor szurkolói ankétot rendeznek a Bozsik-stadionban. Úgy hisszük,kap néhány kérdést Kovács Attila, aki reményeink szerint egy hosszabb elemzés keretében sok érdekes felvetésre válaszol majd. Lesz miről beszélnie…

Hatásos volt a kritika

Kétségtelen, a szombati alsóházi "rangadónak”, a Békéscsaba–Kispest találkozónak (3–1) egyetlen igazi hőse volt, Megyesi László. Érdekes, Supka Attila, a békéscsabaiak vezetőedzője egy nappal a kiesési rangadó előtt még meg sem említette Megyesi nevét, amikor a kezdőcsapat került szóba. Sőt, a tartalékok közé sem jelölte. Természetesen a Megyesi három góljával szerzett 3–1-es győzelem után rákérdeztünk, mégis mi történt szombatig.
,,Amióta Békéscsabán vagyok, edzőkollégámmal, Németh Zoltánnal egyesével beszélgetünk a játékosokkal. Ezen a héten került sor Megyesire, akinek elmondtam, ha nem változtat az edzésekhez való viszonyán, ne reménykedjen. Attól kezdve mintha kicserélték volna, úgy dolgozott.”
Három gól pedig mégiscsak három gól, így az sem véletlen, hogy a kilencven perc lefújása után – talán jelképesen is – háromszor szorította meg Megyesi László kezét a vezetőedző.
,,Az első osztályban még sohasem lőttem egy mérkőzésen három gólt – mondta a futballista. – Lehet, hogy volt némi szerencse is ebben, hiszen a második gólnál például jól jött vissza a labda elém, szinte csak be kellett rúgnom a kapuba. Egy biztos, ezen a napon most minden összejött nekem. Ezzel a győzelemmel most elkerültünk az utolsó helyről, a következő fordulóban megyünk a Dunaferrhez, ott is szeretnénk sikeresen szerepelni, és akkor még jobb helyzetbe kerülhetünk.”