Ami egyes országok parlamentjében megtiszteltetést jelent, az mifelénk kesergésre adhat okot: aki tagja az alsóháznak, az szégyellje magát. Sőt: ne csak szégyellje, hanem kapja is össze magát, máskülönben könnyes búcsú lesz a vége. Fájdalom, az immáron két éve működő rájátszásos rendszernek csak az egyik felét ismerik Kispesten, csakúgy, mint egy esztendeje, az idén is a bentmaradásért küzd a Honvéd.
Habár azt azért tegyük hozzá, a tavalyi szereplés nem sült el rosszul, az akkor még Détári Lajos vezette csapat öt riválisát is maga mögé utasította, s végül hetedikként, avagy fogjuk fel tréfásan, alsóházi bajnokként zárta a szezont. Persze, a helyzet közel sem ennyire vicces, a 13-szoros magyar bajnoknak nem a kiesés ellen kellene harcolnia. Csakhogy Kispesten ez van, ezt kell szeretni. Nem kis bravúr a drukkerek részéről: ezt a gárdát is szeretik.Az más kérdés, hogy a jól értesült (értsd: a labdarúgókkal baráti viszonyt ápoló) szurkolók úgy tudják: akadnak gondok a Bozsik-stadionban. No, nem anyagi problémákkal küszködik az élvonalban immáron a 89. idényét töltő klub, hiszen a nemrég közzétett fizetési listából kiderült, a rossz foci jó pénzzel párosul, hanem Ôze Tibor vezetőedző szerepe kapcsán sokaknak a bábszínház ugrik be: hírlik, valójában nem ő, sokkal inkább Kovács Attila tulajdonos-menedzser diktál… Debrecenben állítólag majd’ félórás taktikai eligazítást tartott az elöljáró, míg szombaton a negyedórás szünetben öt percig Ôzéé, tízig az övé volt a szó az öltözőben…Természetesen hiba lenne a vezetőség nyakába varrni a kudarcokat, a váratlan ajándékot (értjük ezalatt, hogy NB I-es futballisták lehetnek) értékelni nem tudó játékosok éppúgy felelősek a (le)szereplésért. A magukat sztároknak képzelő focisták primadonnaként viselkednek az egykoron hatalmas megbecsülésnek örvendő piros-fekete (vagy piros-fehér) szerelésben, Marius Sasu például favoritként indulhatna a nagyképű labdarúgók számára kiírt különversenyben. Akad azért ellenpélda is. Noha Hrutka János azok közé tartozik, akiknek idáig nem sok közük volt a Honvédhoz, szemmel láthatóan ő az, akit – az idősebbekkel, tehát Tóth Józseffel, Hamar Istvánnal és Bárányos Zsolttal egyetemben – megvisel a gárda agóniája. A fiatalok, bármily szomorú, egy kézlegyintéssel elintézik az újabb vereséget, és percekkel a lefújás után már arról értekeznek mobiljaikon, hogy este hol múlatják idejüket… Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy szombat este a hazai drukkerek minden, a létesítmény kijárata felé haladó autóba bekukkantottak – naná, hogy a "kedvenceket” keresték. Nem csupán "szemmel verés” volt ám: néhány kispesti játékos gépkocsiját lehet a karosszéria-lakatoshoz vinni…Bezzeg a győriek busza sértetlenül hagyta el a stadiont – fedélzetén egy boldog szakemberrel."Most persze azt hiszik, könnyen beszélek, de a tavasz folyamán egyszer sem jutott eszembe, hogy nem a felsőházban folytathatjuk az alapszakaszt követően – fogalmazott Varga Zoltán, az ETO szakmai igazgatója. – Tagadhatatlan, a kéthetes bajnoki szünet jól jött nekünk, kijavítottuk a hibákat és rendeztük a sorainkat. Ennek eredménye, hogy Kispesten bíztak magukban, mertek játszani a fiúk. Nem hiába mondtam nekik: a magasugró sem úgy fut neki a harmadik kísérletéhez, hogy leveri a lécet… Azt azonban be kell látnom, a téli székfoglalóm, amikor is dobogós helyezést ígértem a szurkolóknak, kissé merészre sikeredett, úgyhogy ezúttal nem vállalkoznék ilyen felelőtlen kijelentésekre. Legfeljebb annyit mondanék: miközben a következő tíz találkozónkat arra szánjuk, hogy a jövő csapatát építjük, igyekszünk kárpótolni a győri drukkereket az eddigi csalódásokért.”