Amikor szabad a pálya

A rendőrség nem kívánta kommentálni azokat a híreket, melyek szerint a legutóbbi FTC–Újpest találkozó előtti rendbontások során előállítottak egy rendőrt, aki szabadnaposként ment ki a meccsre, és a stadion közelében megrugdosott egy autót.

Mezey György:

Mezey György: – Örülök, hogy a rendőreink ilyen jó erőben vannak. Félő, hogy ebben a kollégában némi túlnyomás feszült, és bár először a fröccsökre, konyakokra gondolok, a modern világban már más anyagokkal is turbózzák magukat a fiatalok. Ez a rendőr, ha legközelebb szolgálatban lesz, legalább pontosan ismeri majd a rendbontók érzéseit.
Nyilasi Tibor: – Láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni, és a cukrásztól sem várható el, hogy szabadnapján krémest ebédeljen.
Csank János: – Minden testületben akadnak olyanok, akik nem oda valók. Elszomorító, hogy ilyen megtörténhet.
Hajdú B. István: – Ôsi taktikai eszköz a beépülés, de az is lehet, egy kisebb eldeformálást igyekezett az úr rendbetenni az autón. Sok a szabadnap a rendőrségen? Meglehet, a kőműves hétvégén befalazza magát, a pincér pedig hagyja, hogy becsapják az étteremben. De nem kizárt, az illető csak azért volt dühös, mert nem osztották be erre a mérkőzésre.
Kemény Dénes: – Igazuk van. Én sem kommentálnám.

A hatvanadik születésnapját ünneplő Dunai II Antal mellett Bene Ferenc és Göröcs János volt a Sport1 televízió vendége. Az ünnepinek szánt beszélgetés igencsak kesernyésre sikeredett, hiszen az egykori legendás újpesti csatársor három tagja arról beszélt: mintha elfelejtették volna őket, úgy érzik, nincsenek megbecsülve, a magyar labdarúgás nem számít a legendás futballisták tapasztalataira.

Be ne gyere, Ferike? – Balról Fazekas László, Dunai Antal és Bene Ferenc, avagy egy elfeledett (?) újpesti támadósor tagjai

Nyilasi: – A tévében találkoztam a legendákkal, és azt hiszem, nem ok nélkül gyűlik bennük a keserűség. A kluboknál ma már csak az üzlet a fontos, az érzelmi kötődés nem számít, a klubhűség, a klubszeretet teljesen eltűnt. Sokan talán nem is tudják, a hatvanas-hetvenes évek klasszisainak mit jelent még ma is egykori csapatuk, de azt sem, a csapatnak mit jelentettek egykoron ők. Ez nemcsak az Újpestre jellemző…
Hajdú B.: – Meg kell becsülni az értékeinket, ez biztos. Még szerencse, hogy Fazekas László és Zámbó Sándor nem volt ott, nem hiszem, hogy ők a magyar futball örökös zaklatásáról beszéltek volna. Nem vagyunk tele ezüstcipősökkel annyira, hogy ne számítsunk rájuk, de remélem, a hetvenedik születésnapon készülő beszélgetésben már több megbecsülésről mesélnek majd. Viccesen mondva: ez a baj az ötcsatáros játékkal, két ékkel kellett volna felállni akkor is, mint ma, sok, ha egy korosztályból csak a csatárok öt helyet foglalnak el a díszpáholyban.
Kemény: – A saját szemszögükből nyilván igazuk van, ugyanakkor az ő korosztályukban a megbecsülendő, nagy tapasztalatuak száma a százhoz közelít. Nyilván másokra jobban hallgatnak, de ez a trió a krémhez tartozott.
Mezey: – Örök téma ez a magyar futballban, és talán fájó dolgokat mondok. Ôket – és ebben biztos vagyok – nem felejtették el, a szurkolók ma is szeretettel, tisztelettel beszélnek róluk, és emlékeznek azokra az időkre, mikor ők még játszottak. Az pedig, hogy lehetőséget most nem kapnak, az az élet rendje, és nemcsak nálunk. Gőzerővel jönnek előre a fiatalok, félresöpörve mindent, és ennek a korosztálynak egyre kevesebb munka jut. Ez nem személyes bosszú velük szemben, csak egyrészt a korral jár, másfelől ilyen világot élünk.
Csank: – Ebben a rohanó világban már kevesebb a nosztalgia. A tapasztalatokra szükség van, és meg lehet találni az együttműködés formáját, de kérdés, ők mit vállalnak, miben partnerek. Azonban nekik is többet kell megjelenni, ahogy mondani szokás, nyüzsögni.

Tizenkétezres stadion épülhet a Vasas Fáy utcai létesítménye helyén. A beruházási terv mögött Várszegi Gábor áll – értesült a Világgazdaság. A hírek szerint a költségeket az MTK Hungária körúti stadionjának értékesítése biztosíthatja. A gazdasági lap szerint az üzletember számára ke-csegtető invesztíciót jelent az angyalföldi terület kereskedelmi hasznosításának lehetősége. Elképzelhető, hogy a Vasas és az MTK összeolvad.

Nyilasi: – Ez csak találgatás, de ha igaz, az előbbi gondolataimat ismételhetném.
Csank: – Logikus lépés lenne egy saját stadiont építeni, és az egyesülésben is van fantázia, még ha a drukkerek idegenkednek is az ötlettől. Az üzleti számítások általában sértenek más érdekeket, vagy érzéseket, de lehet, ezen múlik a Vasas sorsa.
Hajdú B.: – A gazdasági megfontolások betörtek a futballba, bár én régimódi vagyok, nehezen szoknék meg egy "fúziót”, korábban szó volt az MTK és az Újpest kapcsolatáról, de abból nem lett semmi. Meglátjuk, mi lesz, mindenesetre nem szívesen vásárolnék abban az üzletben, amely a Vasas vagy az MTK-stadionjának helyén épül.
Mezey: – Várszegi Gábor csodálatos futballőrült, de nehezen követhető a mozgása a futballban számomra. Egy sikeres üzletember, de mintha a futballügyekben idealista lenne. Szerény véleményem szerint ugyanis nem sok esély van arra, hogy üzletet csináljon a magyar futballból. Úgy látom ugyanis, a világ összes nagycsapata ráfizetéses, adósságai vannak a Real Madridnak, a Barcelonának, a Juventusnak, a Laziónak.
Kemény: – Egyfelől borzasztó, hogy azon a pályán, ahol egykoron rengeteg világszintű futballeseményt láthattak az emberek, akár bevásárlóközpont is épülhet. De az is tény, hogy a Vasas és az MTK együtt sem vonzott annyi nézőt, amennyi indokolná ennyi létesítmény fenntartását. Egy Budapest- szintű világváros máshol is maximum két csapatot tart el, azt is egy stadionban.

Minden várakozást felülmúlt a Fradisör fogadtatása – nyilatkozta Bakos Ibolya, a terméket gyártó és forgalmazó Dreher Sörgyárak Rt. marketingvezetője. Az első két hét alatt 1500 hektoliter, azaz 300 ezer doboz fogyott el. A termék bevezetésekor a szakember szerint nagy könnyebbséget jelentett, hogy a Ferencváros márkanév jól cseng a fogyasztók körében.

Mezey: – Személyesen érint a hír: megkóstoltam a sört, nagyon finom, bár nem fogyasztottam belőle akkora mennyiséget, mint egyik-másik nézőtéri renitens. Gratulálok az ötlethez, és jó, hogy felismerik: a magyar futballban is van eladható, üzletileg kecsegtető lehetőség. Ez a hír szorosan összefüggő ellentmondás az előzővel: minél nagyobb csapatot akarunk, annál nehezebb előteremteni a költségeket. Ez nyilván pluszbevétel a klubnak, de sok ilyen támogató kellene az igazi áttöréshez. Mindannyian jó Fradit akarunk, nemcsak jó Fradi sört.
Kemény: – Nem tudom még minősíteni az új terméket, de ez csak idő kérdése. Nyilvánvaló, hogy ezzel a névvel egy jóízű terméknek lehet piaca.
Hajdú B.: – Van mivel koccintaniuk az igaz fradistáknak a győzelemre. Ha a Fradi ennyire pozitív példa, hamarosan a gyereket csak akkor lehet a lecke elkészítésére rávenni, ha azt a zöld-fehér füzetbe írhatja. Az élvonalban van lehetőség: egy pár debreceni, a csabai kolbász, a zalai felvágott után Matáv-vonalon rendelhetünk Fradi-sört. Régebben volt Videoton tévé, de az nem mint üzlet robbant be a köztudatba.
Nyilasi: – Szép lett volna, ha azt mondják, megbukunk a termékkel. Emlékszem, fiatal koromban rendkívül népszerű volt a Kőbányai sör zöld üveges változata, a színnel próbáltak hatni az emberekre, a drukkerek még az egyik rigmusban is emlegették ezt. Mindig az nyer, aki az első nagy lépést teszi meg. A Fradinak nagy reklámértéke van, ezt sokan mondják, de kevesen aknázzák ki, ehhez kell egy jó üzletember, aki tudja, hogy ezzel a névvel szinte mindent el lehet adni. Ha pedig így van, az jó a tulajdonosnak, az jó a klubnak, és ha finom a sör, akkor az jó a szurkolóknak is.
Csank: – A magyarok nemzeti itala a bor, de a borászok még nem ismerték fel a futballban rejlő üzleti lehetőségeket, amit a söripar már igen. Jöhet a Fradi óvszer, amely mint a csapat védelme, biztonságot nyújt, de ez csak félig vicc, a klub népszerűségében komoly lehetőségek vannak.

Két horvát légiósát is lecserélte az első félidőben Varga Zoltán, a korábban dobogós, most a felsőházba jutásért harcoló Győr szakmai igazgatója. Branko Hucika és Darko Peric egyből az öltözőbe futott, Varga pedig levélben jelezte az ETO tulajdonosainak, hogy a jövőben nem számít a két futballistára. A csapat több légiósa (Jurica Karabatic, Marko Kartelo, Sasa Milaimovic és Hrvoje Jancetic) a juniorcsapatban kapott helyet.

Nyilasi: – A Győr belügyeibe nem szólnék bele, de azt hónapok óta szajkózom: csak olyan légiós jöjjön, aki mindig kiemelkedik, olyan, mint a magyar átlag, mint a nevében is benne van, itthon is található. Aki rossz zsoldos, megsértődik, ahelyett, hogy megszakadna a pályán, annak semmi keresnivalója itt, menjen, ahova akar, ebben egyetértek Varga Zoltánnal. Sokszor meséltem már: hiába számítottam Ausztriában ismert, válogatott játékosnak, két rossz meccs után már nagy betűkkel írta az újság, hogy rossz vétel voltam.
Hajdú B.: – Régi ügy ez a légióskérdés, közepes képességű játékosokra szerintem sincs szükség. A tudósítások szerint a cserék indokoltak voltak, lehet, Varga – aki megkezdte szokásos takarítását – becézni sem akarta játékosát, és azt mondta: Huci, nincs több foci, és ezen sértődtek meg.
Kemény: – Aligha véletlen, hogy ezek a horvát futballisták nem férnek be a csapatba, amíg Zoli az edző, neki kell eldöntenie, hogy hasznára vannak-e a csapatnak, vagy sem. Amíg ő a főnök, szabad kezet kell neki adni a döntésekhez.
Csank: – Máshol is előfordul, hogy a lecserélt játékos bemegy az öltözőbe, és tudjuk, hogy a déliek kevéssé fegyelmezettek. Bevallom, Perictől magam is tartottam, de mi jól játszottunk, ő is inkább a védekezésre kényszerült. Gyanítom, a külföldieket nem azért vették, hogy erősítsék a juniort, ez anyagilag sem lehet túlságosan jó megoldás.
Mezey: – Egyetértek Vargával, ha valaki olyat tesz, ami miatt nem való a közösségbe, akkor ki kell rakni onnan. A magyar profizmusra jellemző a juniorcsapatot ellepő légió. A futballhoz nem értő, naiv, de a saját zsebét jól érző emberek valahogy meggyőzték a győri vezetőket, hogy itt csiszolatlan gyémántok hevernek a földön, csak le kell hajolni értük. Idejönnek, játszanak három meccset, és tízszeres haszonnal továbbadjuk őket – a jut is, marad is elv alapján. Sajnos, ennyire hülyének nézik a magyar futballt, azt hiszik, azok a horvát "klasszisok”, akiket eddig a világon sehova nem tudtak eladni, majd nálunk lesznek ragyogó befektetések. A jóakarók, persze, elhitetik velük, hogy ők remek futballisták, csak a süket edző nem rakja be őket, holott nyilvánvaló, a horvát klubok eddig miért nem tudták őket nyugatra eladni. És most Varga nyakába szakad hét-nyolc sértett légiós, akikkel semmire sem megy – mit csinálhatna velük?
(A legfrissebb híreket a Vasasról a 2., a Győrről a 4. oldalon olvashatják)